ír.

-C\i

•<£)

Purchased for the Library of the University of Toronto from the

Széchenyi-Canadian Trust Fund

Digitized by the Internet Archive

in 2011 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/nagyasszonyregOOszom

«►

x>

1- 9 • 1 -o

Minden jog fenntartva.

E műnek e díszített kiadá- sából mindössze száz példány készült. Minden egyes példány számozva van

Ez a .] szám

mi&i,

fl NRGYflSSZONY-t először ját- szották a Nemzeti Színházban 1910 február 4-én, Tóth Imre igazgatása alatt.

fl címszerepet, Mária Teréziát, Jászai Mari kreálta.

m

Pi főbb szerepeket játszották : P. Márkus Emilia, Cs. fllszeghy Irma, Vizvári Mariska, V. Molnár Rózsi, Váradi firanka, Paulay Erzsi, Meszlényi Adrienné, Dem- jén Mari, György Ilona, Keczeri Irén, Kelemen Mária, Pethes Imre, Gyenes László, Gál Gyula, Mihályfi Károly, Odry Árpád, Pálffy György, Kovács Mihály, Molnár László, Horváth Zoltán, flbonyi Gyula, Mészáros Alajos, Náday Béla, Faludi flntal, Raj- nai Gábor, Somlai flrthur, Bónis Lajos, Hajdú József, Bartos Gyula, Szőke Lajos, Kürthy György, Latabár Kálmán, Hor- váth Jenő, Mészáros Lajos, Gabányi István, Paulay, Rad- ványi, Várady, Balassa, Nárcisz.

55$G^

Legrády Testvérek könyvnyomdija, Budapest

tiH0ft^y ■

■^*

b

amaqi/artfiráfy ő febéq éneiig fe&ueÖ5^hoállat^Játy ctcatbxitóia, y^ ^

rt

Szerző egyéb munkái

ELBU

ELBUKOTTflK. (Novellák.) Singer és

Wolfner. 1892. (Elfogyott) MESEKÖNYV. (Novellák.) Singer és Wolf- ner. 1898. (Elfogyott) HZ ISTENI KERT. (Novellák.) Nyugat. 1910.

LES GRftNDS ET LES PETITS MOl- NEflUX. niphonse Lemerre, Paris 1900.

LÓSZÓ.

E zengő tumultus Parisban ébredt s a nagy olasz kertekben íródott, ahol kaméliák virultak a szélben és az arczom egészen sápadt volt.

Mert ez idő tájt sokat csavarogtam a nagyvilágban, hazátlanul és elhagyatva és magamban ültem Paris tetejében, a háztetők, kürtők és kémények fölött, egy kis sárga lámpa fényében. És odalenn a babyloni éj- szakának vörhenyes selyemfátyla lengett. Oh gyönyörű, kietlen, reménytelen éjszakák !

És a nagy olasz kertekben is magamban ültem s távoli kis angol folyók partján, amit nem szabad, hogy elfelejtsek, mert a viz oly üde, tiszta s illatos volt mint egy fiatal női kéz és gyötrődő homlokomon enyhítőn perdült tova csillogó gyémántcsöppjeivel.

Minden oly szép volt, mert minden oly fájdalmas volt s oly kedvesek és enyhék

Í

•

akik velem éltek akkor : királyok, akik meg- emelik a kripták márványfedelét kísérteties kézmozdulattal és ellebbenő főherczegek, kicsi lényükben elhangzottan mint az ének ami véget ért. És a nők, oh istenem, a nők, akik mind éltek és mind szerettek, királyi kis- asszonyok sóhajtozó selymekben s borzongva mint az aranylepkék a feltámasztott her- vadás porában.

A távoli Habsburgok sokáig velem éltek, vörhenyes és szenvedő árnyak egy toszkánai ciprus mentén, lobogó s átszűrt hajzatukkal amint a leáldozó fény a homlokukat meg- sebezte. Mind ismertem őket s mind szerettek ők engem és felém jöttek és még jobban közeledtek és gróf Rudolf harsányan kaca- gott egyszer az oroszlánok között akiket ő nevelt s a sörényüket felkuszálta a nagy vaskos fehér kezével, izzó nyári reggeleken. És Charles Quint is rámmeredt egy este, egy meztelen ló tetejéről, ezüst sisakban, holott igen szegény voltam, egészen sápadt voltam s ő a világ ura volt. Fel is emelt, meg is vigasztalt a spanyol sphinxnek apja s a századok lázas muzsikáján át felém terelte akit legjobban szerettem, aki a legszebben

I

sirt : az isteni Josephust. Ez volt a legneme- sebb, a Habsburg Hamlet, aki mindenben tévedett s a legközelebb került hozzánk, szegény, gyötrődő emberekhez.

. . . Azontúl e nagy és ragyogó multakból engednem kellett. A sorsom megenyhült, hazatértem. A csengés elhangzott, a méretek megváltoztak, a vágy isapadt, az egész épület... Az álmom szines pazarságát kissé megszag- gatták józanító realitások. Sok mindentől búcsúznom kellett, behunyt szemekkel. A színpadon voltam és arányok voltak és hatá- rok voltak. A bágyadtabb horizontok előtt egy csomó szerelmemet hagytam el az alkonyatban. Most itt vannak ismét, együtt, az egész „Nagyasszony", az egész tumultus, mind ! És még egyszer visszanéznek velem a nagy olasz kertekbe ahol kaméliák virultak s arra a párisi padlásablakra is, ahol a sárga lámpám égett, sokáig az éjszakában.

SZEMÉLYEK:

MÁRIA TERÉZIA.

FERENCZ CSÁSZÁR.

JÓZSEF FŐHERCZEG, RÓMAI KIRÁLY (23 Éves).

LEOPOLD FŐHERCZEG (18 Éves).

MÁRIA KRISZTINA (20 ÉVES)

MÁRIA KAROLINA (16 ÉVES).

AMÁLIA (13 ÉVES).

MÁRL4 ANTÓNIA (9 Éve-).

FERDINÁND MODENÁI NAGYHERCZEG (10 ÉVES).

MIKSA FŐHERCZEG (8 ÍVES).

JOZEFA, JÓZSEF NEJE

LOTHARINGIAI SAROLTA HERCZEGNŐ, FERENCZ CSÁSZÁR X ÖVÉRE

AUERSPERG WILHELMINE HERCZEGNŐ. HOHENTHAL HENRIETTE GRÓFNŐ. GRÓF CASTELNAU FLORENCE. GRÓF BÁNFFY DÉNESNÉ. GRÓF BÁNFFY ÁGNES (15 ÉVES). FUCHS GRÓFNŐ. LERCHENFELD GRÓFNŐ. NYMPHENBURG GRÓFNŐ. BLUMEGEN GRÓFNŐ. LIBLICH MARI.

í

KAUNITZ VENCZEL HERCZEG.

KHEVENHÜLLER GRÓF.

TRAUTSON HERCZEG.

COLLOREDO GRÓF.

LÓSI GRÓF.

SCHULENBURG GRÓF.

TOUSSAINT.

MEYTENS UDVARI FESTŐ.

HOHENTHAL GRÓF.

DUVAL.

PFÜTSCHNER.

STORCH BÁRÓ.

GRÓF ESTERHÁZY FERENCZ FÖKANCZELLÁR.

BARKÓCZY PRÍMÁS.

GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS NÁDOR.

GRÓF NICZKY KRISTÓF JUDEX CURIAE.

GRÓF PÁLFFY ALKANCZELLÁR.

HERCZEG GRASSALKOVICH ANTAL.

GRÓF ESTERHÁZY KÁROLY EGRI PÜSPÖK.

BALASSA PÁL.

BATTHYÁNYI IMRE GRÓF.

ZICHY KÁROLY.

GRÓF BELEZNAY.

GRÓF KOHÁRY ANDRÁS FŐ3TRÁZ3AMESTER.

GRÓF HATZFELD. GRÓF KOLOWRAT. BINDER ELŐADÓ

kesseT I osztrAk tanA030sok

BRÜNSVICK | TANÁOSOSOK.

ÜRMÉN YI I

•£&£&$*>-

GRÓF DAUN LIPÓT

GRÓF LAUDOX

GRÓF LACY TÁBORNOKOK.

GRÓF NÁDASDY

GRÓF HADIK ANDRÁS

NÉNY TITKÁR.

VAN SWTETEN.

KAMPMILLER PÁTER.

GRÓF BETHLEN MIKLÓS.

GRÓF TELEKI SÁMUEL.

BESSENYEI GYÖRGY ,

BARCSAY "ÍGJ/^EMB!S

, I TESTŐRÖK.

BARÓCZI f

BÁRÓ ORCZY LŐRINCZ.

PACASSI.

GLUCK.

METASTASIO, POÉTA LAUREAT.

HAYDN.

SONNENFELS.

MOZART (8 ÉVES).

GRÓF CZOBOR.

IDŐSB GRÓF DESSEWFFY.

IFJABB GRÓF DESSEWFFY.

IFJABB GRÓF BARKÓCZY.

A LEGIFJABB GRÓF ESTERHÁZY.

IFJABB GRÓF BATTHYÁNYI.

GRÓF APPONYI ANTAL.

GRÓF TELEKI MIHÁLY.

ZINZANELLI TÁXCZMESTER.

DUZL.

CHOTEK RUDOLFRA (8 ÉVES).

"íí**2"

\

THUN GRÓFNŐ.

ALTHAN GRÓFNŐ.

FREDRÓ GRÓFNŐ.

STORACE ASSZONY.

EGY FRANCZIA SZÍNÉSZNŐ.

IZAURA.

COLONBINE.

EGY MASKARA.

A FRANCZIA KÖVET.

EGYKAMARÁS. — EGY TISZT. — EGY ARCIÉR-TEST- ŐR. — EGY APRÓD.

UDVARHÖLGYEK ÉS URAK. — MAGYAR ZÁSZLÓS- URAK. — GÁRDISTÁK. — KATONAI KÍSÉRET, FŐTISZTEK. — MAGYAR, OSZTRÁK ÉS CSEH MÁG- NÁSIFJAK. — KAMARÁSOK. — APRÓDOK. — ARCIÉR- TESTŐRÖK. — SVÁJCZI ŐRSÉG. — BETHLEN-HUSZÁ- ROK. — PÁLFFY-VASASOK ÉS BAIREUTH-GYALO- GOSOK.

DOMINÓK, ÁLARCZOSOK, GITÁROSOK. — FRANCZIA SZÍNÉSZEK ÉS SZÍNÉSZNŐK. — OLASZ ZENÉSZEK. — HAJDÚK, LAKÁJOK, PIQUEUR-ÖK, NÉP stb.

-Oftfcő**

I. FELVONÁS: schönbrunn.

II. FELVONÁS:

Első kép: A POZSONYI várban.

Második kép: gróf bánffy dénesné

ÖRMÉNYESI BIRTOKÁN.

Harmadik kép: cseklész. Negyedik kép: a pozsonyi várban.

III. FELVONÁS:

Ötödik kép: schönbrunn.

Hatodik kép: schönbrunn, a főher-

CZEGEK LAKOSZTÁLYA.

Hetedik kép: a parkschönbrunnban.

IV. FELVONÁS: A bécsi burg díszterme.

JLSŐ FELVONÁS.

Schönbrunn, 1764 május havában.

A kastély egy terme. A háttér falában középütt szé- les üveg-ajtók, a melyek egy tágas perronra s a perronon túl a kertre nyílnak. Terem és kert színvonala ugyanegy. — A schönbrunni kert, a tavasznak ébredő szépségében. Messziről, a virág- ágyakon és vízmüveken túl, kimagasodva s meg- könnyülve a gloriette látható. Távoli láthatár nap- fényben. A terem falán Meytens udvari festő hires fest- ménye Mária Teréziáról ; mellette Ferencz császár arczképe. Emez Pompeo Bettoni műve. Jobbról egy XIV. Lajos korabeli zongora. Balról, a hát- térben, egy kis pamlag ; az előtérben egy asztal, székek stb. — Magas szárnyajtók jobbról ; vala- mivel lejebb, a lámpák irányában, egy kisebb ajtó. Három diszes szárnyajtó a baloldali falban. Itt. a legfelső ajtó előtt, egy szolgálattévő tiszt s két apród. Az üvegajtókon, át napfény szűrődik a terembe. A perron márványpadozata is napfényes.

A zongora előtt a 8 éves Mozart. Az ő virtuóz s egy- ben gyermekiesen bájos játéka hangzik fel már a függöny felgördülte előtt. Mellette, körülötte udvar- hölgyek rajongva hallgatják, a csodálatnak gyatc-

1

ratt ti'ílzott és frivol megnyilatkozásával . . . Fecse- gés és taps a legyezőkkel. A háttérben, a kis pamla- gon, szerény és félénk megvonultságban Haydn ül és áhítattal hallgatja a zongorajátékot.

ELSŐ JELENET.

NYMPHENBURG GRÓFNŐ, BLUMEGEN GRÓFNŐ, MO- ZART, HAYDN, UDVARHÖLGYEK, majd HOHENTHAL GRÓFNŐ, ESTERHÁZY FERENCZ GRÓF, DUVAL, PFÜTSCHNER, SONNBNFBLS ÉS KÍSÉRETE, BINDER, EGY TISZT stb.

AZ UDVARHÖLGYEK: Oh báj OS ! báj OS ! (Taps, halk kaczagás. )

BLüMEGEN gbófxÖ: Wunderschön !

egy másik hölgy: Charmant ! Charmant !

(Ugyanakkor kívülről, egy vidám női hang Mozart zenéjét követi, dalolva. Mire egy-két hölgy a közép- nek siet, kaczagva. ) HOHEXTHAL GRÓFNÉ fmfj/f/fiiie a közép- ről) : Mily kedves zene ! ... Ki játszik ? (Hirte- len megpillantva) : Ah, Mozart ... (A hölgyek felé siet, miközben a kis pamlag mellett elhaladva véletlenül Haydnhoz ér) : Pardon . . . (Haydn észre sem vette ; mozdulatlan csak figyel tovább.)

az udvarhölgyek-. Oh bájos ! báj OS ! Édes kezek ! . . . Rózsás körmök ! . . . egynői HANG-. Cherubin !

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (megpillantva a középről belépő Esterházyt s feléje húzódva) :

Esterházy . . .

ESTERHÁZY-. Nymphenburg grófnő . . .

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (enyelgőn): Ich

liebe Sie . . .

ESTEBHÁZY (Haydn Jelé, aki nem lát, nem

hall) : Egy jobb kabátot ölthettél volna . . .

II AYDN (abszorbeálva) : Ez mOSt az utolsó

tétel . . .

(Ebben a pillanatban, Mozart nagy brióval a szo- náta utolsó tételébe fogott. Brilliáns játék. Az egész terem visszhangzik. Balról bejöttek Duval és Pfiitschner és megállottak az asztal mentén. Duval később csendesen helyei foglal, érmeket sze- deget elő a zsebéből s azokat vizsgálja. )

AZ UDVARHÖLGYEK (tumultusban) .Csodá- latos ! Csodálatos !

blumegen grúfxö: Oh mein Herz . . .

NÉHÁNY H ÖLGY : Be kár, hogy a császárnő ...

MÁS H ÖLGYEK: S Van Swieten !... ( Kaczagás. )

HOHENTHAL GRÓFNÉ (hirtelen Estcrházy-

hoz, s már unva a zenét) : Oly Szép Zene ... de én

nem vagyok boldog . . .

ESTERHÁZY (gálánsán) : Én igen . . . NYMPHENBURG GRÓFNŐ (aki hallotta ezt.

most tréfásan) : így szenvedek én csendesen . . .

(Kaczagás. )

NÉHÁNY HÖLGY: Bravó ! Bravó ! (Távolod- nak. Nymphenburg grófnő is el. Esterházy követte.)

MOZART (játékközben) : Egy kis Csendet . . . (Halk kaczagás.)

pfütschneR: Minő allegro!

(Ugyanakkor jobbról a magas szárnyajtók kinyi- tottak és egy komoly férfi-csoport élén Sonnenfels egy lépést tesz előre, ünnepélyesen, fontoskodva. Ámde rögtön egy szolgálattévő tiszt az ajtóhoz siet és udvariasan bár, de gyorsan visszatolja az urakat. Ugyanakkor az apródok, egy-egy távolodó udvar- hölgy intésére a közép felé sietnek s eltűnni L. )

1*

soxnenfels: A felséges császárnő . . .

A tiszt (boszusan) : Egy kis türelmet,

Uraim . . . ( Az ajtókat becsukta és Binderhez, aki ekkor jelent meg s kérdezni látszik) : Sonnenfels és a bécsi tudÓS urak . . . (Rejtett gúnynyal ) :

Az Akadémia-alapitók . . .

bindeR: A kanczellár ő Excellencziája ? . , . a tiszt: Tud róluk . . . bindeR: A parancs ? . . .

A TISZT: Hogy várjanak... (Meghajlik, Binder eljön, )

(Mozart, mindjobban belehevülve, csak játszik to- vább, holmi szórakozott taps, fecsegés, legyezők zaja és a selyemruhák suhogása közepett.)

MÁSODIK JELENET.

ELŐBBIEK. AUERSPERG WILIIELMINE HERCZEGXŐ. (AUERSPERG HERCZEGXŐ a középről. Roppant elegáns, feltűnő, a la Pompadour ruházkodás. Megáll, gyorsan körül- néz, s már vissza is akarna osonni, de a nők rögtön megpillan- tották. Ekkor, szinte lázasan, elszaladnak a zongora mellől, Mozarttal már nem törődve többé.)

az udvarhölgyek: Auerspergherczegnő !

HOHENTHAL GRÓFNÉ (feléje repesve) : Wil-

helmine !

AZ UDVARHÖLGYEK (tumultuózusán) /„Oh

az édes herczegnő !" „Honnan ?" „Parisból ?" „Hát megjött!" „Mikor jött? Egy sort sem irt ! . . ." „Mit hozott Parisból ? . . ." „Oh bizo- nyára hozott valamit ! . . ." „Milyen bájos, iste- nem !" (Körülrajongva) : „Micsoda kalap ! Mi-

csoda illat ! . . ." „Ez a hires parfüm : „Pom- padour sóhaja ! ?"

AUERSPERG HERCZEGX Ő (keresgélve a zse- bében, mely tele van apró páriái portékával, eddig szóhoz sem jutott; de most, a hölgyek végső felkiál- tására megremegj : Oh nem . . . nem . . . Pompa-

dour marquise meghalt . . .

AZ UDVARHÖLGYEK (nevetve): Igen...

Kaunitz sokat siratta . . .

AUERSPERG HERCZEGX Ő (Hohenthal gróf- nőhöz) : Te jól vagy ? . . . Chérie . . . S Hohen- thal gróf ? . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ ( szemrehány ólag ): Oh!

AUERSPERG HERCZEGNŐ (a hölgyekhez):

És Nymphenburg grófnő ? ... Egy gyürüt hoz- tam . . . Blumegen Lilienne-nek egy gyönyörű

lakkot . . . (S miközben átnyújtja mindezt s még egy csomó mindenféle ajándékot, a hölgyek apró, örömteljes sikoltásokban : „Merci ! MerCÍ !" „Ezt

nekem ! . . ." ,,S nekem ? . . .") Egy pacsirta- pástétomot . . . (Más hangok : S az én rizspo- rom ")" ,,Egy doboz „rose de France"-ot kér- tem . . .") Az ajka, grófnő, már nem lehet piro- sabb . . .

(Még egy csomó apróságot nyújtott volt át, mi köz- ben a hölgyek élénken : ,, Merci/ Merci.'", de már a perron irányában a háttér felé vonulva s nagyob- bára kicsinylő gesztusokkal és ajkbiggyesztéssel mutatva egymásnak az ajándékokat. ) HOHENTHAL GRÓFNÉ (félrevonva a herczeg- nól s kedvesen) : S nekem ? . . . ( Auersperg her- czegnö egy levelet vesz elő, mire elfojtott sikolylyal,

epedőn) : Saint-Germain gróf ! . . . Oh add ide gyorsan, gyorsan . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (aki hamiskásan tartogatta a levelet, most megpillantva Hohenthal grójot) : Vigyázz . . .

EBBEN A PILLANATBAN BALRÓL EGY KA- MARÁS: A császár ő felsége!

(Nagy mozgás, moraj a perronon, a honnan az udvarhölgyek beljebb terülnek. Duval és Pjütschner hátrálnak. Auersperg herczegnő egy pár lépési

közeledett az ajtó felé. Csoportok, várakozás ). (Ugyanekkor, Mozart — nem törődvén zajjal, fecsegessél és a nők távozásával — bravúrosan befe- jezte az allegrót s felpattan a zongora mellől. Haydn, aki mozdulatlan hallgatta, most sietve közeledik ).

HAYDN (Mozarthoz, ef fúzióval) : Oh engedd

meg . . .

MOZART (idegenkedéssel) : Ki vagy te ?

HAYDN (egyszerűen és kérlelőn ) : Haydn . . . (Mire a kis Mozart rajongón hozzásimul s igy kéz- kézben távolodnak s eltűnnek a középről ).

HARMADIK JELENET.

ELŐBBIEK (MOZART és HAYDN nélkül), FEREXCZ CSÁ- SZÁR, K HE VEN HULL ER,TRAUTSON,LOSI,COLLO REDŐ, TOUSSAINT, MEYTENS, SCHULENBURG, LOTHARIN- GIAI SAROLTA, majd ESTERHÁZY, NYMPHENBURG GRÓFNŐ és HOHENTHAL GRÓF.

( A császár a baloldali középső ajtón. Trautson her- czeg, Losi gróf, Toussaint és Khevenhüller követ- ték, mig Meytens s a többi urak középről jelentek meg s a hölgyek közé vegyültek. Köszöntések ). (Ugyanekkor a jobboldali kisebb ajtón Lotharingiai Sarolta herczegnő. Hosszú, sovány, öreges nő.

Moat, a sok ember láttára félénken és idegenkedéssel

állott meg s szinte rejtőzködve és aggódón r.irja,

hogy a császárhoz közeledhessék.

A császár megjelenésére a jelenlevő nők és urak meghajoltuk. Amaz jókedvűen fdti előre és viszo- nozza a köszöntéseket ).

A CSÁSZÁR: Ah, SZép ijfuság ! . . . (Meytens-

hez ) : Meytens . . . mennyi szin ! . . . S odakünn messze, a napnak fénye megtörik a romokon . . . meytens: Ha e képet parancsolja, Felség . . .

SAROLTA (halkan) : FerenCZ . . .

khevenhülleR: Ő felsége csak óhajtani szokott . . .

LOSI GRÓF (Meytenshez) : Egy kis vázlatot

magam is szeretnék ... (A császárhoz) .• Felsé- ged nem gondolja ? . . . A romok, igy napfényben, egypár szép asszonynyal a lombok alatt ? . . . Ha

megengedi Felséged ... (A császár szives kéz- mozdulatára) : Ki jön velünk ? . . . A császárnő festőjével ? . . . Meytens most legyőzi Watteaut !

( Esterházy hoz, aki most lépett be) : Ön velünk tart, Illustrissimus ? . . .

ESTERHÁZY: Én ő felségét...

khevenhülleR: A császárnőt ? . . . Alig lesz itt csak egy óra múlva . . .

HANGOK (a nők körében): Hol van Ő Felsége?

khevenhülleR: A hetzendorn kápolná- ban . . .

EGY UDVARHÖLGY: Je me Sauve . . . (Ki- siet, többen követik ).

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (a küszöbről, a kert

felé fordulva) : Esterházy, az a gyönyörű négy pej odaát ? . . .

ESTERHÁZY (szerényen) : Az én fogatom.

nymphenburg GRÓFNŐ; Je m'en doutais ! . . . Gyerünk vissza . . . (El).

losi GRÓF (a küszöbön): Itt vagyunk mind ? És Tautson ? Colloredo ?

COLLOREDO GRÓF (már a kertből) : Itt Va-

gyok . . .

egy Női HANG: Itt vagyunk ! . . .

( A társaság élénken, vidáman leszalad a perronon ).

hangok: Meytens ! Meytens !

A CSÁSZÁR (karonfogva Meytenst és jóindu- lattal, a császárnő portjait-ját jelezve) : Látod,

most van jól megvilágítva . . . S a mint nézem a te műved mellett az én Pompeo Bettonimat . . . ehj ! hiába, a császárnő szebb . . . (Hangok .■ Meytens ! Meytens !) De eredj . . . eredj . . . (Meytens el). Jó napot Duval és te, kedves Pfütschner . . . Majd később . . . Hát Pacassit

nem látta senki ? . . . (Duval, Pfütschner el).

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Felség...

A CSÁSZÁR (örömmel) : Álmodok ? . . .

SAROLTA (közeledve s már-már kétségbeesetten ) : Ferencz ! (Mire Aucrsperg herczegnő tisztelettelje- sen hátrál, mig a császár sajnálkozva néz utána és Saroltához fordul)

HOHENTHAL GRÓFNŐ (sietve Auersperghez ):

Annál jobb, most legalább beszélhetek veled . . .

(Maga mellé vonja egy pamlagra, s kedvetlenül néz Hohenthal gróf felé, aki eddig a háttérből mozdu- latlan rajongással nézte ifjú hitvesét s most lassan

távolodik). Még néhány lépést tégy, oh Hohen- thal ! . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (nevetve) : Nem ..

nem . . . nem megy el . .

3

hohenthal grófnő-. A levelet . . kérlek . . Sarolta (szelíden ) : Bocsáss meg, ha Auers- perg herczegnőt elriasztottam . . .

A CSÁBZÁR (könnyedséggel) : Mi felszoktuk

lelni egymást . . .

SAROLTA (mindég szelíden): FrantZ . . . én

szenvedek . . .

A császár: Nővérkém . . . szenvedni ér- dem ... ha valami rendjelet parancsolsz ? . . .

SAROLTA (fájdalmasan): Csak egy bÚCSU-

csókot.

a CSÁSZÁR: El akarsz menni?

SAROLTA (mély kérleléssel ) : Hadd menjek

el . . . Látod, az osztrák udvar oly idegen ne- kem . . . Nincs itt egy rokoniélek . . . egy barátom . . .

A császár: Pfütschner, Toussaint, Duval, lotharingiai emberek . . .

sarolta: S oly unalmasak!

A császár: Ez igaz.

sarolta: A császárnő nagyon kegyes. De az ő szive oly messze tőlem. Amikor megjelenik, a fönsége megremegtet . . . imádom őt és mégis mintha félnék tőle . . . elhúzódom, menekülök . . Viszont te . . .

A császár: Tudom . . . tudom ... én csak az érmeimmel törődöm . . . Házépítéssel és ritka- ságok gyűjtésével . . .

sarolta (gyöngéden) : Te szereted mindezt a fényt körötted . . . ékes színeket, csillogást . . . az én szememnek fáj. Te vidám vagy, én bánatos. A te lelked fejedelmi lélek, az enyém szerény és egyszerű. Német császár és toszkánai nagyher- czeg, — én csak lotharingiai Sarolta vagyok. Es visszavágyom Lotharingiába. (Sír).

A CSÁSZÁR (meghalva s egészen halkan) : Hát

azt hiszed, hogy én nem vágyom vissza ? . . .

(Egymás mellett maradnak szótlanul ).

HOHEKTHAL GRÓFNÉ (a férjére pillantva, aki most rejtett rajongással a zongora mögül nézi):

Boldog isten, csak nem akar elmenni . . .

atersperg herczegn 0 : Ugy látszik na- gyon szeret téged . . .

hohexthal grófxÉ: Ha elhódítanád ! ? Neked oly könnyű volna ... Te vagy a Neiperg gróf leánya ! . . .

(Most a kertben az imént távozott hölgyek és urak élénk csoportokban tűnnek /el, a napfényen vonulva út. kaczagás, fecsegés közepett. Losi gróf a Meytens vázlatát lobogtatja, mire a vidám társaság sietve csoportosul köréje).

LOSI GRÓF: Bravó ! Bravó! trautsoN: Mennyi erő! Mennyi szin !

MEYTENS (kétségbeesetten) : Alig néhány VO-

nás eddig !

a nők (tumultusban) : ,,Hadd lássuk !" „Be szép !" „És én mily szép vagyok !"

más h angoK: „És én, itt . . . s te . . ." ,,Ez nem én vagyok . . ."

MEYTENS (mint fenn) : Alig néhány vonás . . .

ESTERHÁZY (Meytenshez) : Ha egyszer Csek-

lész felé jönne Kegyelmed . . .

MEYTENS (szórakozottan) : Köszönöm IlluS-

trissimus . . . Esterházy: Vagy Pozsonyba, holnap . . .

A NÓK (akik hallották f-t. unottan) : Po-

zsonyba ? Pozsonyba ? (Khevenhüller felé) : Hát holnap indul az udvar ? . . .

mevtens: Hadd fejezzem be . . .

10

i *IJT 1 1

LOSI GRÓF : Igen, igen . . . (Elszalad a kép- pel. Kaczagús. A többiek követik).

MEYTENS (utánuk sietve) : Csak Öt perczig

még, uraim, kegyelem . . . (E/tanik).

( Hohenthal gróf végre lemegy a lépcsőn). HOHENTHAL GRÓFNÉ: No végre! (Gyorsan feltépi a levelet).

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mosolyogva) : A

kezed reszket . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: A szivem ver... (A levél olvasásába merül ).

SCHÜLENBURG GRÓF (aki Blumegen gróf- nővel elmaradt volt a kerten átszaladó társaságtól ) :

Betérnél hozzám ? blumegen GRÓFNŐ: Mondd, meddig fogsz

szeretni még ! ( Egymáshoz simulva eltűnnek a kertben ).

EGY UDVARHÖLGY (az előbbiek módjára el- maradva s Colloredóhoz simulva, aki most gyöngé- den magával vonja) : Csak tudnám, hogy sze-

retSZ . . . (Eltűnnek a kert egy más irányában ).

NEGYEDIK JELENET.

A CSÁSZÁR. SAROLTA HERCZEGNŐ, AUERSPERG WIL- IIELMIXE, nOHENTHAL GRÓFNŐ, majd DAUN LIPÓT GRÓF és LACY GRÓF, TÁBORNOKOK, FŐTISZTEK, MAGYAR GÁRDLSTÁK, köztük BESSENYEI, BARCSA Y, BARÓCZY stb.

A CSÁSZÁR (rejtett felindulással ) : Hát eredj

Sarolta . . . (Feláll).

SAROLTA (hálás boldogsággal ) : FerenCZ . . . HOHENTHAL GRÓFNÉ (olvasva) : Oh édes . . . édes . . .

11

Al'ERSPERG HERCZEGNŐ (a császárt nézve ):

Kicsit meghízott . . . sarolta (félénken ).S még ma indulhatok?... A császár: Búcsúzni illenék...

SAROLTA (szelíden) : BuCSUZni ? Kitől ? Az

udvarnak én amúgy se jelentettem senkit : a fényében egy szürke árny valék — jobb igy ne- kem, elvonulni szótlan . . . (Nyugtalanul) : Az őrség zenéjét is, kérlek, ha letiltanád . . .

A CSÁSZÁR (boszusan, de, gyöngéden) : Végre

is a császárnőtől . . .

sarolta: Oh, búcsúzzam ? . . . Kérlek, in- kább irnék neki . . .

A császár : A gyermekektől . . .

SAROLTA: Ez fájna . . . (És nagyon melegen):

Hát isten veled . . ..légy boldog . . . csókold meg Tónikát helyettem, Josephust is, Krisztinát, Ferdinándot, mind, mind ... a császárnő fehér kezét . . . Frantz, látod, nem tudok beszélni . . . látod . . . Vájjon lehet-e itt a melledre borulni?. . .

A CSÁSZÁR (meghalva) : Lehet. (Magához öleli Saroltát, aki sir).

AUERSPERG HERCZEGNŐ (Hohenthal gróf- nőhöz) : Nézd csak . . .

HOHEXTHAL GR ÓFN Ő (egyre a levelet olvasva s fel se pillantva) : Oh édes . . . édes . . .

SAROLTA (felocsúdva) : Ez volt itt SchÖn-

brunnban az egyetlen hely, ahol jól éreztem ma- gam . . . Isten veled.

(A tábornokok megjelenése a perronon ). DAtTX GRÓF és LACY: Felség ... (A többiek meghajlanak ).

a CSÁSZÁR: Sarolta herczegnő elhagy ben- nünket . . .

12

sarolta: Az őrség zenéjét . . . A CSÁSZÁR: Kisérjük a parkon át . . (Auers- perg herczegnóhöz, aki közeledelt volt) : Egy perCZ

múlva . . .

(A császár, Sarolta herczegnől karon, vezetve, lejön a perronon s távolodik. A fényes katonai suite követte, csak Bessenyei s Barcsay maradtak a perronon, Baróczy s még néhány gárdista társa- ságában. De később ezek is távolodnak ).

ÖTÖDIK JELENET.

AUERSPERc HERCZEGNŐ, HOHENTHAL GRÓFNÉ, BESSENYEI s a GÁRDISTÁK a perrouon.

AUERSPERG HERCZEGNÖ (visszakerülve) :

No most, remélem, tudod betéve ezt a levelet ? . .

HOHEXTHAL GR OFNÉ: Mily sziv ! Milystil! Minő előkelőség . . .

auersperg herczegnŐ: Aszerelemben?...

HOHEXTHAL GRÓFNÉ (élénken) : Hallgasd

meg csak . . . auersperg herczegnŐ: Oh ezt nem . . .

ezt nem, szivem . . .

HOHEXTHAL GRÓFNÉ (meglepődve) : De hi-

szen te pártolod a mi szerelmünket . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (tartózkodással) :

Pártolom . . . azaz hogy értsük meg egymást . . .

HOHENTHAL GRÓFNŐ (már-már sirva ) .Te

tudod, hogy szenvedek a férjemmel . . . oly öreg szegény és mindig fázik éjjel . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: A részletek...

HOHENTHAL GRÓFNŐ: No igen... végre is . . . Hogy is dalolja Klopstock Gottlieb ?

13

AUERSPERG HERCZEGNŐ (nyugtalanul ) :

Nézd, szivem . . .

HOHEXTHAL GRÓFNŐ (elérzékenyülve is

szemrehányóiag ) : Te mindenkor szántál engem ...

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Ez igaz . . .

hohexthal GRÓFNÉ: Amikor bevallottam neked, hogy a szivem Parisban maradt, édes rab- ságban Saint-Germain-nél . . .

auersperg herczegnŐ: Elvittem a leve- ledet hozzá . . .

hohexthal GR ófn ő: Sőt elhoztad a vála- szát . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: No jó . . . De többet ne kivánj tőlem . . .

hohexthal grófxÉ: Oh Wilhelmine ! . . .

AUERSPERG HERCZEGXŐ (aki már unja

ezl. most a távolodó gárdisták felé) : Bessenyei!. . .

(Bessenyei gyorsan visszakerül és tiszteletteljesen

megáll. Valamivel távolabb, a perronon, Barcsay és

Baróczy is megállottak kíváncsian. )

HOHEXTHAL GRÓFXÉ (kedves kérleléssel ) :

Még néhány szót . . nagyon kérlek . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (engedve és int Bessenyeinek) : Rögtön . . .

(Bessenyei hátrál. Barcsay és Baróczy közelednek feléje). (A kert felől beszélgetés zaja.)

HANGOK: ,,Au revoir !" ,,Au revoir !" A császár haxgja: „Egy szál virágot kérek, Lotharingiából ! . . ."

HOHEXTHAL GRÓFXÉ (bánatosan): Te megváltoztál.

auersperg herczegxŐ: Oh, dehogy . . . hohexthal grófné: Már nem szeretsz . . .

14

■a *£&&» o

AfERSPERG HERCZEGNŐ: Az atyád Nei- perg gróf legjobb barátja volt . . .

hohexthal grófné: Ez már történelem.

auersperg herczegnő: Szerencsére a többi nem az . . .

hohexthal GRÓFNÉ: Hát oly szégyen az, hogy Saint-Germaint szeretem ? A versaillesi udvarnál, a petit appartement-okban egyebet se tesznek, csak szeretnek. A csók visszhangja min- denütt, ha ugyan ez édes zajt a selyemkárpitok el nem nyomják . . . Minden nőnek megvan a boudoirja, a hová csak a kedvese követi, édesen csintalankodva, — ellenben a férj soha be nem lép oda... Persze, ezek tudják mi az illem! Aztán szeretni ! Hát Blumegen Lilienne nem szereti Schulenburg grófot ? Hát Althan grófné nem szereti a legifjabb Esterházyt ? Hát Fredró grófnő nem szeret ? . . .

auersperg herczegnŐ: Már illenék fér- fiakat is említeni.

HOHEXTHAL GRÓFNÉ (belehevülve) : Collo-

redo egyszerre hat vagy hét kisasszonyt szeret . .. No meg te . . . Hát te nem szereted a csász . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mint az előbb) :

Bessenyei !

(Bessenyei újra közeledik ).

hohexthal grófné: Oh kérlek, egy utolsó szót . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mint az előbb) :

Rögtön . . .

(Bessenyei távolodik, aztán Barcsayval és Baró- czyval lejönnek a perronon és el).

15

HATODIK JELENET.

AUERSPERG HERCZEGNŐ, HOHENTHAL GRÓFNÉ. HOHESTHAL GRÓFNÉ (nagyon kedvesen) :

Csak azt tudnám, mit mondott Saint-Germain, amikor a levelemet elolvasta ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Mit mondott ?

De hiszen válaszol rá.

hohenthal GRÓFNÉ: Oh a levelemre csak

ennyi megjegyzést tesz (Keres a levélben s ol- vassa) : „A grófné használja a franczia nyelvben a legimádandóbb helyesírási hibákat. Vallja be, hogy készakarva teszi . . ."

ax'ERSperg herczegnő: No, ez minden ?

(Gyorsan, mig Hohenthal grófné olvasni készül a

levelet) : Nem, nem, csak a rezümét . . .

hohenthal grófné: A rezümé, csupa szerelem. Továbbá . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Továbbá ?

hohenthal grófné: Hogy várna engem a határon.

auersperg herczegnŐ: Micsoda hatá- ron ?

hohenthal grófné: Ha mennék hozzá:

— a franczia határon.

AUERSPERG HERCZEGNŐ (megdöbbenve ) :

Te meg akarsz szökni ?

HOHENTHAL GRÓFNÉ (egyszerűen) : Igen.

auersperg herczegnŐ: Henriette! Hát Hohenthal gróf ? hohenthal grófné: Hm . . . ő nem vészit

semmit . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: De hát gondold

meg ... az udvar . . .

16

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Az udvar oly köny- nyen felejt . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: A császárnő . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (a vállát vonogatva s kicsinylőleg ) : A Császárnő . . . AUERSPERG HERCZEGNŐ (szigorúan) : Elég!

(Már szelídebben) : A császárnő meg van győ- ződve arról, hogy te vagy a legerényesebb nő . . .

hohenthal grófné: Hiszen én erényes vagyok ... ha tudnád, mennyire erényes !

auersperg herczegnŐ: Aztán ez a Saint- Germain . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (hátradőlve és álma- tagon) : Igen, igen, beszélj róla . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: De hát ismered? HOHENTHAL GRÓFNÉ (mint fönn) : Oh

igen . . .

ALERSPERG HERCZEGNŐ: A versailles-i

udvarnál kedvelik, ez tagadhatatlan. Szép kék szeme van és szőke bajusza ... és csodálatos gyémántjai vannak ... A versaillesi udvar azon- ban . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (kéjesen) : Azon- ban . . .

auersperg herczegnŐ: Nagyon elnéző ám . . . és könnyen megvesztegethető. A király egy derült percze, néhány szellemes szó, egy vers, hamar elsöpri a kétes származást . . . Honnan jött ez a Saint-Germain, ki tudja ? . . .

hohenthal grófné : A mennyországból !

(Hirtelen felocsúdva s más hangon) : De helyes- írási hibákat . . . nem, nem, ezt restellem ! Te, drága szivem, ugy-e bár kitűnően tudsz fran- cziául ?

17

AfERSPERG herczegxŐ: Talán kijavít- sam a szerelmes leveleidet ?

hohexthal grófné: Vagy például át- írnád őket ... A franczia nyelvben vannak ritka s édes szavak . . . továbbá, az igék alkalmazásá- nak valami omlóan gyöngéd módja . . . mindezt te tudod . . . végre is, mástól nem kérhetem . . .

(Visszatartva a herczegnőt, aki távozni készül.)

Wilhelmine . . . persze, ez untat téged, értem . . . Istenem, amikor az ember nem tudja kifejezni, ami remeg a szivében . . . Az élet oly szomorú . . .

(Hirtelen emlékezéssel) : De megállj CSak . . .

mondd csak — Stahremberg irt a császárnőnek, hogy te hozol magaddal Parisból egy franczia leányt, Tónika főherczegnő mellé . . . Hát elhoz- tad ezt a gouvernante-ot ?

axjersperg herczegxü: Gouvemante !?

hohenthal GRÓFNÉ: Vagy nem . . .? Ki- csoda az a leány ? Udvarképes ? J övője van ?

auersperg herczegnő: Múltja nincs, az bizonyos . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Nagy név ? AUERSPERG HERCZEGNŐ: Igen.

hohenthal GRÓFNÉ: Szabad tudnom ? auersperg herczegnő: Gróf Castelnau Florence.

(Rövid szünet.) HOHENTHAL GRÓFNÉ (merengőn) : Gróf

Castelnau Florence ... De hát mért nem inkább a versailles-i udvarnál ? . . . XV. Lajostól egy fia is lehetett volna . . . Fiatal ? szép ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Bájos.

hohenthal GRÓFNŐ: Az udvarnak mikor lesz szerencséje hozzá ?

18

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Még ma.

hohenthal grófné: Örvendj Schön- brunn ! Francziául persze kitűnően tud . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Kicsoda ?

hohenthal gr.ófnÉ: Gróf Castelnau Flo-

rence. (De ugyanekkor megpillantva a férjét, aki

jön vissza) : Az ábrándomnak vége . . . Nézd, hogy kullog és szánj engem . . .

(Ugyanakkor a kert felől beszéd moraja s rögtön feltűnik a császár az ö kíséretével középről. )

HETEDIK JELENET.

AUERSPERG HERCEGNŐ, HOHENTHAL GRÓFNŐ. HO- HENTHAL GRÓF, A CSÁSZÁR, TOUSSA1NT, KHEVEN- HÜLLER, BESSENYEI, BARCSA Y, BARÓC55Y, majd SCHU- LENBURG GRÓF, COLLOREDO GRÓF, BLUMEGEX GRÓFNÉ, SONNENFELS, STORCH BÁRÓ, EGY ARCIER- TESTŐR slb.

HOHENTHAL GRÓF (ezúttal közeledve és a

herczeg nőhöz ) : Herczegnő ... e szép májusban tehát visszajött . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (rajongón): S el- hozta a napfényt a pazar szőke hajában.

hohenthal gr ÓF: Oh májusban csak fény- lik a nap, melege még nincsen . . .

hohenthal GRÓFNÉ: Pedig május a sze- relem hava . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Amint azt a

költő Bessenyei dalolja . . .

hohenthal grófné: A költő Bessenyei- nek nincs igaza . . .

hohenthal gróf: A magyaroknak soh'-

SÍnCS igazuk. (Köszönti Auersperg herczegnőt és

19 2»

karon lógva Hohenthal grófnét, magával vonja. Auersperg herczegnö mosolyogva néz utánuk).

(Ezenközben a császár az ö társaságával a szín hát- terében, balról, élénk beszélgetésben volt, egy-egy rajzot vagy érmet vizsgált, a melyet Duval nyújtott át. — Néhány pillanattal a császár és kíséretének megjelenése után lépett be ugyancsak középről Schu- lenburg gróf, akit Blumegen grófnő követ, kihevülve, kissé meglazult frizurával, aggódón. Hasonló játék Colloredo s az ő hölgye közt, Schulenburg után jelenve meg. A két nő Auersperg herczegnőhöz köze- ledett, tnig Schulenburg gróf — az öreg Hohenthalt jelezve, a mint ez a hitveséhez közeledik s a karját nyújtja neki — valami frivol megjegyzést tesz, mire a császár s az ő társasága kaczagásban törnek ki . . . E derült kaczagás közben a jobboldali terem szárny- ajtói megnyílnak mint az imént és újra Sonnen- fels látható a nagyképű urak élén.

Balról pedig Storch báró jelenik meg, szétnéz » miután meghajlott a császár felé, már távozni is akarna ).

SONNENFELS (a deputáczió élén) : A felséges császárnő . . .

egy arciek-testőR: Egy kis türelmet!

(Visszatolja őket, az ajtó bezárul ).

A CSÁSZÁR (megpillantva Storchot s kaczagva):

No ez épp jókor jön . . .

COLLOREDO .(a császárhoz) : Tán hallgatód- zott . . .

schulenburg: Én felköttetném . . .

A CSÁSZÁR (Schulenburghoz): 1713-tól 1715-

ig tizenöt akasztás volt Bécsben ... ez éppen elég. Storch !

20

STORCH (mélyen meghajolva): Sire . . .

A császár-. Még mindég te vagy a szemérem legfőbb őre ?

storcH: A szeméremügyi bizottság elnöke, felség . . .

tovssaixt (a császárhoz): Felséged engedel- mével ... (A császár helyeslőleg int). Storch,

hány kedvesed van Bécsben ?

( Kaczagás ). STORCH (megbotránkozva): Oh !

schulenburG: És a feleségednek ?

(Altalános, kaczagó megbotránkozás).

A csAszÁR: Schulenburg !

STORCH (stoikusan és mosolyogva): Oh, nem

baj felség. Én nőtlen vagyok. toussaixT: Nőtlen ? Hányszor hetenként ?

STORCH (tréfára fogva a dolgot) : Hatszor.

colloredO: Ellenben vasárnap...

(Kaczagás ).

khevenhTlleR: Ezt igy Luther irja elő.

A CSÁSZÁR (jóakarattal ) : Ki hitte Volna . . .

khevexhüller: Hogy protestáns !

(Kaczagás, a császár int Storchnak, aki hajlongva távolodik ).

AZ UDVARHÖLY ( Blumegen grófnőhöz, mi- közben Storch a közelükben elhalad ) : Ez 3Z ember

kémlel bennünket . . .

BLUMEGEX GRÓFNŐ (ijedten) : Csak nem ! (Távolodnak ).

BARCSAY ( Auersperg herczegnóhöz kerülve) :

Szegény Bessenyei oly kíváncsi . . .

AUERSPERG HERCZEGN'Ö (emlékezve) : Ah,

igen, igen . . .

21

( Barcsay intett Bessenyeinek, a ki Baróczyval állott jobbról s most sietve közeledik. ) AUERSPERG HERCZEGNŐ (Bessenyeihez) :

Tudja kit láttam Parisban ? Bessenyei: Gilbert-t ? auersperg herc zegn ő : Oh, a rossz poéta !

BESSENYEI (roppant érdeklődéssel ) : La

Harpe-ot ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Ez ÍS TOSSZ

poéta . . .

BESSENYEI: „Warwick gróf" czimü tra- gédiája psdig . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (fölénynycl ) .Oly

unalmas !

barcsay: Egynémely jelenete azonban . . .

auersperg herczegnő: Nem, nem... tudja kit láttam ?

BESSENYEI (csalódottan) : ChoÍSSeul-t ? De

Bernis kardinálist ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (hanyagul) :

Voltaire-t.

BESSENYEI (rajongón): Voltaire-t ! ( Ba- róczy közeledik ).

BARCSAY (Bessenyeihez) : Csendesen. AUERSPERG HERCZEGNŐ (enyhe gúnynyal ):

Csendesen ? Miért ?

barcsay: Ez udvarnál Voltaire rossz hirben áll . . .

auersperg herczegnŐ: ,,Ez udvarnál"... Hát — nálatok ? Ti nem vagytok „ez udvar ?"...

barcsay (felindultan) : Mi magyar nemes testőrök vagyunk . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (hanyagul) : Az

ember legyen merész . . .

22

* «"fjP~TrT

barcs A Y (megremegve) : Ha ebben férfi két- kedik . . .

BESSENYEI (önmegtagadással Barcsayn rántva

egyet) : Barcsay . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mosolyogva) :

No, no, kis Barcsay ... a kardcsapását én csak a legyezőmmel parírozhatnám ... (De ebben a

pillanatban észreveszi, hogy a császár közeledik, míg a kísérete a perronra megy s eltűnik. A gár- disták is távolodnak. )

A császár (halkan) : Wilhelmine . . . AUERSPERG HERCZEGNŐ: Sire . . . BARCSAY (Bessenyeihez) : Gyurka, ez csapda

volt.

BESSENYEI (gúnynyal) : Látta Voltaire-t !

baróczy: Vájjon Voltaire is látta őt?

Bessenyei-. E szellemóriást persze gúnyolja.

barcsay: Ha értené !

baróczy: Ha olvasta volna!

barcsay: Josephus főherczeg, ha nem csa- lódom . . .

Bessenyei: Olvassa Voltaire-t ? !

barcsay: Sőt Rousseau-t, egész éjszakákon át...

BARÓCZY, BESSENYEI (megdöbbenve) :

Lehetetlen . . .

barcsay: Minden művét...

BESSENYEI: Ezek lázas eszmék . . . Egy helyütt megtámadja az isteni revelácziót . . .

barcsay: Ányos Pál irt-e Rousseauról neked?

BESSENYEI: Nem. De Orczy Lőrincz lelkesen szól a Voltaire ,,Tancréde"-járól . . . (Egy levelet

vesz elő. )

baróczy: Honnan jön ez irás ?

23

BESSENYEI: Abauj vármegyéből . . .(Olvasna);

„Kövessük ezt a példát oh fiam . . . fl magyar nyelvnek sasereje van : Szárnyaljon, győzzön, zordon bérczen át Dalolva csengje édes ritmusát !"

BARCS AY: Lelkes szavak, hadd mondom én tovább . . .

baróczy (nevetve) : Lám ez is rímel, ám- bátor . . .

BARCSAY: Vájjon ? . . .

baróczy: Nem gúnyolódom kedves had- nagyom. (Elmennek).

NYOLCZADIK JELENET.

AUERSPERG HERCZEGNŐ, A CSÁSZÁR.

AUERSPERG HERCZEGNŐ (hátrafelé pil- lantva s jóindulattal ) : Ezek még mindég versel- nek, Sire ?

A CSÁSZÁR (hanyagul) : Jó poéta Metastásio.

A versírás egyébként e kornak betegsége . . . min- denki versel, még a porosz király is . . . s a leg- komolyabb pillanatokban. Mig menekül Prága városából s Costernitznél Daun tábornok megveri szegényt, — mig az oroszok nyomában és Hadik András Berlinbe tör : Fridrik rímel kétségbe- esetten !

AUERSPERG HERCZEGNŐ (kaczéran) : Ez

a Bessenyei tetszik nekem.

A császár: Herczegnő, te nem is figyelsz, szivem. . .

24

auersperg herczegxő: Felséged a hét- éves háborúról beszél . . .

A CSÁSZÁR: Miről beszéljek ? (Mintegy hir- telen emlékezéssel ) : Szeretsz ?

auersperg herczegxő: Hadd várom meg, a mig válasz eszembe jut.

a császár: Schönbrunnban mi nem vagyunk ennyire szellemesek . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (tréfásan): £n

Versaillesban éltem . . .

A CSÁSZÁR (enyhe, szemrehányással ) : Kissé

soká . . . (Élénken, de tréfásan) : Tudja-e Auers- perg herczegnő, hogy a „kedves fivérem"-re fél- tékeny lehetnék ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (nevetve): A

franczia királyra ? !

A CSÁSZÁR (halkan, forrón, de. valami bá?ia- tossággal ) : Oly Szép Vagy ! (Más hangon) : A ki- rály könnyen lángra gyúlhatott !

auersperg herczegnŐ: Különös tekin- tettel Pompadour halálára . . .

A CSÁSZÁR (merengőn): Louis le Bien Aimé . . . AUERSPERG HERCZEGNŐ: Megvonult a

„Parc aux Cerf'-ben . . .

A császár: A hol uj szerelmek várták ? . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Ez a „ParC aux Cerf" is Pompadour marquise alkotása. A császár: S talán a legjobb . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (tréfás megbot- ránkozással) : Oh !

a császár: Mindenesetre a legmaradan- dóbb . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mintegy helyben- hagyva) : A sévres-i porczellángyár után.

25

a császár: De hát egy bánatos szót mégis csak ejtett a király ? Egy könyet talán ? . . .

auersperg herczegnŐ: Valamilyen mú- zeum számára? . . . (Más hangon) : A király nem sirt, nem szólt és nem bánt semmit. A szép marquise-t már rég nem szerette s emez sem fél- tékenykedett többé, sőt . . .

A CSÁSZÁR: Sőt ?

auersperg herczegnŐ: Ha a „Parc aux Cerf'-ben a király szerelme anyává tett egy- némely kisasszonyt : maga a marquise intéz- kedett.

a császár: Hogyan, hát bába is volt sze- gény ? !

auersperg herczegnŐ: Intézkedett a születendő gyermek megkeresztelése tekinteté- ben. Megjelölte a szülők nevét : „Anyja Romans kisasszony, apja . . ." mire a király — mert ő gyakran jelen volt e kétes officziákon — minden- kor megjegyezte : ,,Az apja igen tisztességes ember."

a császár: De hát ha nem szerette ezt a nőt, mért tartott ki mellette mégis, szinte rendithe- tetlen ?

auersperg herczegnŐ: A királyok a megszokásnak emberei.

A CSÁSZÁR (megfogva az Auersperg herczegnö kezét) : Ez igaz.

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mosolyogva) :

Köszönöm.

A császár: De azért én, én ... én ugy ér- zem, hogy sirnék.

auersperg herczegnŐ: Felséged meg- nyugtat.

26

' » »íjTTiT "

A rsÁSZÁR (hirtelen elborulva) : Oh, kettőnk

közül, azt hiszem, inkább Auersperg herczegnő az, akire a fájdalom leselkedik s a könyek várakoznak . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (megdöbbenve) :

Sire, hogy érti ezt ?

KILENCZEDIK JELENET.

AUERSPERG HERCZEGNŐ, A CSÁSZÁR, TOUSSAINT bal- ról, KAUXITZ HERCZEG kOzépről, majd GRÓF DAXJM LI- PÓT, LACV, LAUDON s GRÓF HADIK ANDRÁS T \UOR- NOKOK, KHEVEXHÜLLER.

TOUSSAIXT (egy iratcsomóval) : A toszkánai

posta, felség . . .

wf.rsperg HERCZEGNŐ: Áh, Kaunitz !

K,U"NITZ (nagyon gálánsán): HerCZegnŐ !

Végre !

A CSÁSZÁR (közönynyel Toussainthoz ) : Mi újság ?

kauxitz (hanyagul) : Mindég ugyanaz, fel- ség. A Mediciek óta semmi sem változott Toszká- nában s mi innen mindég egyképpen kormányo- zunk.

A császár: A szenátus ?

kauxitz: Kétségkivül jól érzi magát. Most gyönyörű idő lehet Firenzében, ugy-e bár, her- czegnő ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ ( Kaunitzhoz ) : Egy csomagot hagytam a kocsimban.

kauxitz : Felhozzam ?

auersperg herczegxŐ: Ön, személye- sen ?

27

kaunitz : A mennyiben e csomagban Cas- telnau kisasszony volna . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (halkan) : Egy

pár ritka érem. A császárnak vettem, Parisban, Duvauxnál . . .

kaunitz-. Lazare Duvaux, a rue Laffitte- ban ? Oh édes emlék . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Duvauxnál csak

régiségek vannak . . .

kaunitz: Az időtájt, amikor én Parisban nagykövet voltam, e régiségek még zsenge ifjú- ságok voltak . . . Egy nap a rue Laffitteban . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mosolyogva) :

Az érmek, kedves herczeg . . .

KAUNITZ (készséggel) : Igen, igen... (Int egy arcier-testőrnek, aki viszont egy lakúinak áil utasítást. Ez utóbbi elsiet).

(A tábornokok megjelenése ).

A CSÁSZÁR (Toussainthoz, aki időközben foly- ton beszélt és iratokat terjesztett elő ; jóindulattal ) :

Toussaint, te untatsz engem . . .

TOUSSAINT (egyszerűen) : RicheCOUrt-t vá- dolja a nép.

A császár: Richecourt nem volna miniszter,

ha a nép nem vádolná Őt. (Toussaint távolodott ;

a császár Daunhoz) : A császárnő késik, kedves Daun ?

DAUN: Felséged jól van ?

a császár: Ma jól. Lám, lám, az a csillag ott . . .

daun: A Szent-István-rend, felség.

A CSÁSZÁR: A mult héten kaptad?

DAUN: Május ötödikén, az alapítási ünne- pen . . .

28

„ *^Ü* ■«•

A CSÁSZÁR (bizonyos hangsulylyal ). A ma- gyar ünnepen . . .

daun: Én csak a császárnőt láttam . . .

khevenhülleR: A császárnőt magyar ru- hában s a magyar zászlósokat körülötte ... a Pálffyakat, Balassa Pált, Batthyányi Imrét, Ná- dasdyt, Esterházyt . . .

hadik: A főkamarást el méltóztatik felej- teni . . .

laudo.V: Az udvari főkamarást?

hadik: A magyart.

khevenhüller (nevetve) : Oh, igen, a haj- dani koldusdiákot . . .

HADIK: Grassalkovich Antal herczeget.

A csAszAR: Az igazság az, hogy ő nem tit- kolja a multat.

LACY: Sőt hivalkodik vele . . .

hadik: Én sem voltam gazdag és csak köz- nemes.

LAUDON: Gróf Hadik, de hát mért véded igy Grassalkovicht ?

khevenhüller: S a többi zászlósokról egy árva szót se hallunk . . .

hadik (gúny nyal) : Ha parancsolja Kegyel- mességed . . .

A TÁBORNOKOK (békéltetőn) : Oh felesleges

... Mi tudjuk, gróf Hadik . . .

KHEVENHÜLLER (ingerlóleg) : A magyar

zászlósok . . .

HADIK (a szavába vágva) : A magyar zászló-

sok — ha jól tudom — nem hódoltak meg haj- dan a győzedelmes bajor választónak . . .

KHEVENHÜLLER (ingerülten a többiekhez) :

A Khevenhüller-család meghódolt vájjon ?

29

A CSÁSZÁR (könnyedén) : Ugyan, kedves barátaim ! . . . (Ebben a pillanatban Pfütschner belép, mire a tábornokok és Khevenhüller távo- lodnak. )

TIZEDIK JELENET.

A CSÁSZÁR. AUERSPERG HERCZEGXŐ, KAUNÍTZ HER- CZEG, PFÜTSCHNER, majd DUVAL, PACASSI, KHEVEN- HÜLLER, S0XXEXFEL3, JÓZ9EF FŐHERCEG, LACY, KVMPMILLER, VAX SWIETEX, FŐTISZTEK, ARCIER-K, UDVARHÖLGYEK és URAK stb.

PFÜTSCHNER (a császárhoz közeledve, egy

iratcsomóval ) : A német ügyek felség . . .

KAUNITZ (aki hallotta ezt, gúnyosan): Micsoda

tevékenység ! mindez bizonynyal Auersperg her- czegnő tiszteletére történik, amiért körünkbe visszatért ?

A CSÁSZÁR (miután egy pár iratot hamar

aláirt) : Küldd Pacassit.

PÜTSCHNER (még egy irást nyújtva át) : Két

törvénytelen gyermek legalizálási kérvénye . . Ezeket Felséged mindég pártolni szokta . . .

A CSÁSZÁR (jóindulattal ) : Most ÍS pártolom. KAUNITZ (P/ütschnerhez) : Kedvező elintézés.

A császár: És Pacassi ?

PFÜTSCHNER (megpillantva Pacassit, aki e perczben lép be) : Itt van, felség . . .

PACASSI (meghajolva) : Sire. ( Duval követte ).

A CSÁSZÁR: Már reggel vártalak . . .

PACASSI: Dolgoztam, felség .. . (Rajzokat és terveket nyújt át a császárnak. )

30

A CSÁSZÁR (a herczegnőhöz) : Tudniillik én

megvettem a hetzendorfi kastélyt s most Pacassi átalakítja ... A schönbrunni építkezéseket is

Ő végezte . . . (már a terveket nézi s anélkül, hogy felpillantana) : S elég jól, Ugy-e bár ?

(Eközben az imént távozott lakáj egy acajou-doboz- zal tér vissza, melyet egy arcier-testőr Auersperg herczegnőnek nyújt át.)

auersperg HERCZEGNŐ: Ha nem zavar- nám felségedet . . .

(A császár a tervek szemlélésébe elmerülve és Pa- cassi magyarázataira figyelve, nem hallja Auers- perg herczegnöt. )

KAUNITZ (hogy a császár figyelmét felkeltse) : Oh, ezek az érmek ! (Duval felé leereszkedő udva- riassággal ;.• Duval . . . Kedves mester . . . (Duval

közeledik. )

A CSÁSZÁR: Micsoda érmek ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (átnyújtva a gyűj- teményt): Ezt Felségednek hoztam ... Ha kegye- sen el akarná fogadni . . .

A CSÁSZÁR (meghatva) : HerCZegnŐ ... de hiszen ezek CSOdaságok! (Duval felé a gyűjte- ményből egy érmet nyújtva át) : Nézd . . .

KAUXITZ (halkan a herczegnőhöz) : Nagyon

örül neki ... Ha most, herczegnő, el akar érni

valamit . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mosolyogva és

fölény nyel) : Én már elértem mindent.

DUVAL (vizsgálva az érmet) : Ez egy „me-

daille fruste . . ." az írás elmosódott rajta . . . Ala- posabb vizsgálat . . .

31

A CSÁSZÁR (egy másik érmet vizsgálva ) : Ezt

nézd ... ez páratlan ... ha nem csalódom, az ötödik századból való , Krisztus előtt . . .

DUVAL (roppant nagyképűen) : Az nem lehet

felség ... A portrait-k az érmeken csak I. Arche- baus maczedónai király alatt kezdődnek 413—395 Krisztus előtt ... Ez időpontig főleg állatok van- nak az érmekre verve és főleg teknősbékák . . .

KAXJNITZ (a herczegnöhöz, ironikusan ) : Igen

kiváló numismata . . .

A császár: S ez az ember hajdan libapásztor volt!

DUVAL (egy másik éremre) : Ez igen érdekes ...

Nem régi, de ritka érem. 1756-ban verték az amerikaiak, John Armstrong generálisnak az indusok fölötti győzelme alkalmából . . .

KAUNITZ: Igen tudományos férflU. (Meg- hajlik és távolodik ).

A császár: És én ezt elfogadjam ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (gyöngéden) ;

Igen.

A császár: S mit adjak érte ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (halkan) : Én

nem tudom . . .

A CSÁSZÁR: Wilhelmine . . . (Szünet).

DUVAL: Joniai aranypénzek . . . gyönyörű rajz, bájos kivitel . . . Hát ez ? Vájjon ?

A CSÁSZÁR (halkan a herczegnöhöz) : A Csá-

szárnőt meg kell várnod . . .

auersperg herczegnŐ: Sőt Castelnau kisasszonyt is, ámbár erre már alig lesz időm . . .

DUVAL (nagyitó üveg alatt vizsgálva az ér- met) : Vájjon ? Vájjon ?

a császár: Az este ? . . .

32

auersperg hkrczegnő: Estére mennék Bécsbe.

a csAszÁR: Fáradt ?

auersperg herczegnŐ: A parkba letud- nék menni . . .

A császár: A római romokhoz ? . . . (A her-

czegnó helyeslőleg int). Egy félóra múlva . . . (Távolodnak).

DUVAL (csak beszélve tovább) : Kinai pénz !

Nincs bizonyíték arra, hogy kinai pénz létezett

247 évvel Krisztus előtt ... (A homlokán végig- simit s vergődve a roppant tudás súlya alatt) :

Arabs pénz ? Hindu pénz ? Talán héber ? Lehetetlen ... A hébereknek nincs nemzeti pénzük a Maccabeusok ideje előtt. Hamisítvány? (Gyötrődve): Avagy talán tudásom cserben hagy ? . . .

(Ebben a pillanatban éles trombitaszó és dobper- gés. Duval megremeg, észreveszi, hogy egyedül van itt, a császár és herczegnő már távozván. Mire gyor- san, óvatosan összeszedi a gyűjtemény t és viszi magával).

(A trombitaszóra a kertből udvarhölgyek és urak besiettek. Hangok: ,,A Császárnő !" „A Császárnő!" A szin egészen megtelik, csak balról az asztal körül marad szabadon. Tolongás. Nagy élénkség. Fecse- gés. A trombitaszó és dobpergés még egyre tart).

khevenh ÜLLER: Ő felsége a császárnő !

( Ugyanakkor a jobboldali ajtó újra megnyílik és a deputácziő élén újra megjelenik Sonnenjels ).

SONNENFELS (ünnepélyesen és fontoskodva) :

A felséges császárnő . . .

33 3

EGY ARCIER-TESTŐB (boazusan és szigo- rúan) : Ugyan, uraim ... ( Visszatuszkolja őket, az ajtó bezárul).

(Az első trombitaszóra a baloldali alsó ajtón József főherczeg is megjelent; Van Swieten, gróf Lacy és

néhány tiszt ékes egyenruhában követte. A főherczeg és kisérete megjelenésével egyidejűleg, fönn a színen, egyedül, Kampmiller páter is meg- jelent. Magas, erős szál ember, gyönyörű termet, hatalmas vállak. Most roppant felindultnak látszik. Két kötet könyv a kezében. És megpillantva Józse- fet, feléje siet).

KAMPMILLER (felindultan) : Néhány SZa-

vam volna császári fenségedhez . . .

JÓZSEF (hátrálva) : Ily közelről . . . KAMPMILLER (követve a főherczeget) : Még

közelebbről, ha lehetséges . . .

JÓZSEF (hevesen): Nem akarom! (Kamp- miller megáll). Egyébként én most a császárnőt várom.

KAMPMILLER (fenyegetőn) : Talán jobb lesz,

ha az érkezése előtt . . .

József (felindultan) : Ez fenyegetés? Swieten ! Lacy !

kampmiller: A császárnő mindnyájunk ura.

van swieten: Ki kételkedik ebben ?

KAMPMILLER (fanatikusan) : Mindazok,

akik Krisztust is tagadják !

JÓZSEF: Krisztust nem tagadja senki.

kampmiller: Akik hirdetik, hogy szuverén a nép !

József: Akik titkos ellenségei minden tör- vényes hatalomnak ...

34

LACY: És nevelik a királygyilkosokat ! van swieten: Damiens kezébe ki adta a kést?

KAMPMILLER (fuldoklón): A jezsuiták?

Ez hazugság !

(Nagy mozgás, megdöbbenés, zaj).

van swietex: Kampmiller! lacy (megdöbbenve) : Fenséged szine előtt . . . Az udvar előtt . . .

KAMPMILLER (kiegyenesedve): Az Ur előtt S

az Ur nevében vádolom Josephust, a római királyt !

JÓZSEF (megdöbbenve Lacyhoz, Swietenhez ) :

Mit tettem én ? . . .

kampmiller -. E szentségtörő könyvek . . .

József (Swietenhez ) : A könyveim ! . . . Vol- taire ! Rousseau !

kampmiller: Kárhozott nevek!

József: Fönségesek!

KAMPMILLER (megrendülve) : Fiam, 3. lelki

üdvöd . . . József: Az üdvömet hadd keressem magam...

KAMPMILLER (fanatikusan) : E műveket

Genfben hóhér égette el . . . E műveken a pápa átka van ! . . .

József: E műveket vájjon micsoda jogon ?

van swieten: Fenséged asztaláról?...

kampmiller: Az egyház és szent vallásunk joga . . .

József (Swietenhez): Ezt a főherczegnő tette, J ozef a . . .

(Ebben a pillanatban nagy mozgás, zaj, mely hir- telen megszűnik. Mária Terézia a baloldali felső ajtón megjelent. Kaunitz követte).

35 3*

TIZENEGYEDIK JELENET.

TÖBBIEK. MÁRIA TERÉZIA, KAUNITZ HERCZEG, majd

STORCH BÁRÓ, DAUN, HADIK, LAUDON, NÁDASDY,

ESZTERHÁZY, XÉN'Y, DUVAL

Mária TERÉZIA: Mi az ? Mi történik itt ?

(Nagy mozgás, zaj. Hangok, főleg a nők körében) :

„Kampmiller megtámadta Josephus főhercze-

get" . . . „Korholta" Azt mondta: vádolja

őt !" „Nincs igaza . . ." „Néhány könyvről van

SZÓ" A hóhér" . . . (Nevetés).

KAMPMILLER : Felséges Asszonyom . . . MÁRIA TERÉZIA (ingerülten) : Ehj, csendet,

gyermekeim ! ( Kampmiiierhez ) : Ha megenged- ted magadnak a birálgatást . . .

KAMPMILLER (megremegve) : Felség . . .

Mária TERÉZIA: Bírálgatni vagy Ítélkezni nincs joga itt senkinek, csak nekem . . .

kampmiller : Ha nem őrködöm . . .

Mária terézia: Én őrködöm.

kampmiller: Felséged gyermekei . . .

MÁRIA TERÉZIA-. Az én gyermekeim.

kampmiller: Az egyház . . .

Mária TERÉZIA: Az én hatalmam. Béke legyen velünk.

(Kampmiller el. Nagy moraj, elfojtott kaczagás ).

József (a császárnőhöz) : Jozefa újra el- árult . . .

Mária terézia: Beszélj vele, de szelíden...

VAN SWIETEN (a császárnő egy jelére) ; Ha

elkísérném fenségedet ? . . . (Elmennek).

Mária terézia: A császár nincs itt ? . . .

Ah, kedves Storch . . . (Miután gyorsan bepillan-

36

tott egy pár írásba, a melyeket Storch nyújtott át) :

Amália Leidenstein . . . Armes Weib . . . Igazán fogadnám egy nap. (Az udvar felé) .• Egy szeren- csétlen nő, a ki imádja az urát, az ura pedig —

Csalja . . . (Altalános felháborodás) : S erről a

kalamitásról igazán megható könyörgéseket ir . .

Une martyre ! (Auersperg herczegnó visszatért ; a császárnő nem látszik észrevenni ).

hohenthal GRÓF: A hűtlenség: kegyet- lenség !

HOHENTHAL GRÓFNŐ (Auersperg herczeg-

nóhöz) : A hűség gyakran még kegyetlenebb . . .

MÁRIA TERÉZIA (nagy megelégedéssel) :

Persze, kedves Hohenthal, te nem csalod a felesé- gedet . . . (Hohenthal grófnéhez) : Boldog nő ! (Hirtelen szigorúbban) : De az ajkad, Ugy látom,

nagyon piros . . .

hohenthal grófn'É: Oh felség, ez ter- mészetes pir . . .

MÁRIA TERÉZIA (szétnézve) : Mennyi Szép- ség, udvaromban ! (Mozgás, moraj, többen el j ojtott nevetéssel hátrálnak. )

MÁRIA TERÉZIA (hirtelen emlékezéssel) :

Storch ! hát az a gaz gránátos ? (Keresve az

Írások között) : Trittl ? Trottl ? STORCH: TYuttl.

Mária terézia: Truttl . . . Látni akarom. A kedvesét is. Remélem, a leány biztos helyen van?...

kaunitz: Ugy hallom, az őrségen tartogatnak egy leányt.

Mária terézia: Az őrségen ! A dragonyo- sok közt ! No, jó helyre tették ! . . . (Storchhoz) .- Kisértesd fel ide . . . Truttlt és a kedvesét . . .

(Storch el).

37

kauxitz: Itt az udvar előtt, felség ?

Mária tebézia: Miért ne ? Az udvar csak okulhat ebből ! . . .

kaunitZ: Egészen ifjú nők . . .

Mária TERÉZIA: Azt hiszed, oly törékeny erkölcsiiek, hogy a rossz példa árthat nekik ? Végre is, a kis Hohenthal Henriettet elvezetheted. Nem mintha félteném őt, de oly ártatlan, oly

angyal . . . (Az udvarhölgyek távolodnak. A perro- non a tábornokok megjelenése. Lacy gróf feléjök közeledik. A császárnő örömteljesen ) : Ah, kedves

Lacy, Laudon, gróf Hadik András, salut !

A TÁBORNOKOK (boldogan, meghajolva) :

Felség !

Mária TERÉZIA: Ilyenkor mindig eszembe jut : Hastenbeck, Kunersdorf, s látom a szilaj lovasok élén Hadik Andrást, amint Berlinbe tör !

DATJN: Felséged engem elfelejt . . .

Mária terézia: Gróf Daun tábornok, ho- gyan képzelheted ! Kolin ! 1757 június 17-ike !

daun: Tizennyolcz, felség . . .

Mária terézia: Bocsáss meg, egy nappal tévedtem . . . Pedig itt, egy nap, hány halált jelent . . . Nádasdy ! Hej, Görlitznélte is fiata- labb voltál . . .

NÁDASDY GRÓF TÁBORNOK: Súlyos hét

esztendővel, felség . . .

Mária terézia : S a te magyar huszá- raid !

laudon: Derék fiuk, csak az a baj velük, hogy németül nem értenek.

lacy GRÓF: Néha megértik a latint . . .

laudon: A legszükségesebb nyelv a német. Ezt tudni kell.

38

■ éfffc — — — — o

daxjn: A háború színhelye majdnem mindig Németország.

HADIK: Szép és hasznos nyelv a magyar . . .

LACY: Annyi tény, hogy a magyar katonák fellelkesülnek és még bátrabbak a veszélyben, ha tisztjeik eszükbe juttatják, hogy ők magyar vitézek !

laudon (hidegen): Jó, ha a szolgálatban egy nyelvet használnak ; s minthogy ő felsége sere- gében ez a nyelv a német . . .

nádasdY: De mégis rendkívülinek látszik, hogy ezt százötvenezer ember nem érti . . .

Mária terézia: De sőt megveti . . . igen, megveti a németet, magyar baka s magyar huszár egyaránt ... Ez okból nem is nevezek ki idegen tisztet közéjük. Hadd legyen magyar a magyar huszárság . . . ennél nincs szebb a világon . . . Ah, én ismerem őket . . . Nem kell nekik sok szolgai iskolázás . . . egy huszárhadnagy, ha el is hibáz egy „Schwenkungot", nem olyan nagy baj, mintha elmulasztaná Örseinek bejárását. Hadd tudják ők, hogy kivülök nincs igazi huszár a földön. A többi csak afféle dragonyos, akiben nem lehet meg sem az az „esprit de corps," sem az a nemzeti szellem, mely annyira ki van fej- lődve a magyarokban. Ezek önérzetesek és van bennük valami hányivetiség, ami sokszor jó a háborúban . . .

nádasdy (boldogan) : Felséged igen kegyes . . .

(A tábornokok távolodnak ). KAUNITZ (aki közeledett volt, halkan a császár- nőhöz) : Gróf Esterházy Ferencz . . . Esterházy: Felséges asszonyom . . .

39

mária terézia : Én haragszom. Egy ifjú Esterházy, ugy hallom, Althan grófnővel . . . Hol vannak e bűnösök ?

ESTERHÁZY (zavartan) : Felség . . .

mária terézia: Talán éppen nálad vannak, Cseklészen, a kastélyodban ! Proh pudor ! (Hir- telen még élénkebben ) : Hát az a gránátos . . .

Trottl s a kedvese ! ?

katjnitz (Esterházyhoz) : Kegyelmességed- nek nincsen szerencséje . . .

Esterházy (búsan) : Cseklészre vártam ő felségét vidám ünnepségre ... a színészeim már ott lebzselnek . . .

katjnitz : S pusztítják a gyümölcsöst.

ESTERHÁZY: Oh ezt az ördög bánja . . .

katjnitz (hízelgőn) : Ellenben a magyarok királya . . .

Esterházy: Nem jön el.

KATJNITZ (távolodva és finoman) : Ámbár

közhit szerint én semmit se tennék a magyar zászlósokért . . .

ATJERSPERG HERCZEGNŐ (Kaunitzhoz) : A

császárnő meg se ismert . . . katjnitz: Nem értem. . . AUERSPERG herczegnŐ: Elmehetekén? katjnitz: Anélkül, hogy ő felsége előtt . . .

ATJERSPERG HERCZEGNŐ: Az egész udvar

észrevette már ezt a mellőzést.

kaunitz: Mellőzést ? !

auersperg herczegnŐ: Én Neiperg gróf leánya vagyok.

KATJNITZ (a császárnő felé mutatva) : VI.

Károly leánya ... A herczegnőnek várnia kell.

(Távolodik ).

40

AUERSPERG HERCZEGN ő: Elvégre, ha a Császár várhat reám . . . ( A tábornokok felé megy, akik a perronon állanak ).

MÁRIA TERÉZIA (miután Kaunitt szólott hozzá, most hirtelen Esterházy feli) : Proh pudor !

S én eljöjjek Cseklészre ? !

KAUNITZ: Felséged Pozsonyban lesz a jövő hónapban s elvégre . . .

Esterházy (kérielőn) .- Pozsonyból Csek- lészre rövid az ut . . .

Mária terézia: Hát Althan grófnő s a kedvese ? . . . (Hirtelen) : Hát nem bánom . . . Tant mieux ! Majd elbánok velők . . .

ESTERHÁZY (zavartan) : Felség . . .

Mária terézia: Hohó ! Cseklészi erkölcs- telenség ! Megállj csak . . . egy szót se rólam a betyároknak . . . Hadd érjem tetten őket, hadd büntethessek . . .

Esterházy (leverten) : Oh, felség . . . ez ré- szemről árulás . . .

Mária terézia : Árulás ! A magyarok mind- járt olyan nagy szavakat használnak . . .

Esterházy : A szó, felség, lehetne nagy avagy csekély, a tett egyféle volna . . .

Mária terézia (Kaunitzhoz): Nyugtasd meg!

katjnitZ: Rendezzen maskarát kegyel- mességed ... Ez esetben nincs árulás s a súlyos kérdés meg van oldva . . .

Mária terézia: Mily könnyedén !

Esterházy: A maskara tetszenék felsé- gednek ?

kaunitz: Sőt ő felsége is . . .

Mária terézia : A császárnő maskarát öltsön ?

41

kaunitz: Felséged Pozsonyban magyar ki- rálynő . . . (Halkabban) : Már ez is maskara . . .

mábia TERÉZIA: Ezt ne mondd . . .

kaunitz : Az álarcz gyakran jó — és sokszor mulatságos . . .

Mária terézia: Téged, Esterházy, mindég szerettelek.

Esterházy (boldogan) : Felséges királynő . .

(Távozni készül).

MÁRIA TERÉZIA -. Pozsonyban mi újság ? Esterházy : Lázas készülődés. Pozsony várja a diétát.

MÁRIA TERÉZIA (hirtelen elborulva és hang- súlyozva): A 3-ik diéta . . . s talán a legfontosabb. Erről még beszélnék veled ... ( De ugyanakkor

megpillantva Storchot, aki újra megjelenik) : De

hát hol van az a gránátos, Trottl és a kedvese ! ?

(Storch sietve közeledik, de hirtelen megáll, mert a császárnő megpillantja Nény titkárt, aki egy csomó

írással jön felé) : Ah, Nény, mi az ? NÉNY: Bajtai püspök levele . . .

MÁRIA TERÉZIA (nagy érdeklődéssel ) : Ah, igen . . . (Gyorsan átveszi az Írásokat).

(Ugyanakkor Duval egy összehajtott irást nyújtott át Auersperg herczegnőnek, aki sietve jön előbbre, mig a tábornokok lejönnek a perronon s eltűnnek.)

AUERSPERG HERCZEGNŐ (gyorsan fel- bontva az irást s olvasva) : „Egy félóra már el- múlt . . ." (Valami leplezett restelkedéssel Duval-

hoz) : Vájjon mit ért ön ebből, kedves Duval ?

duval (bölcsen) : Herczegnő, földünk go- lyója, a nap körül forogván, ez útjában . . .

AT ERSPERG HERCZEGNŐ (megnyugodva) :

42

Ah, tehát semmit sem ért . . . (Sietve, de óvatosan távolodik s eltűnik o középen ).

MÁRIA TERÉZIA (kinek figyelmét mindez a Nényvel való beszélgetés daczára sem kerülte ki, most gyorsan a titkárhoz) : Rögtön. (Nény távolodik. Mire a császárnő nyugtalanul, bár ural- kodva magán) : Storch ! (Halkan) : Figyeld meg

Auersperg herczegnőt !

storch: E perczben távozott.

Mária TERÉZIA: Ezt láttam én is, szamár !

STORCH-. Lessem ?

Mária TERÉZIA: Kövesd ... de vigyázz . . . s rögtön maradj el, ha nem látsz semmi gyanú- sat . . . Eredj . . . (Storch sietve el).

kaunitz : Felséged észre sem vette Auersperg herczegnőt . . .

MÁRIA TERÉZIA (rosszkedvűen) : Auerspeg

herczegnő hazajött Parisból s rögtön megjelent az udvarnál. Pedig első sorban nálam kellett volna tisztelegnie.

kaunitz: Felséged a kápolnában volt.

Mária TERÉZIA: Ehj, Kaunitz, te véded őt ! Tán szerelmes vagy belé ? Mióta szegény feleséged meghalt, ugy hallom . . .

KAUNITZ (mosolyogva) : Oh, felség, Storch

tán rólam is ? . . .

Mária terézia: Te Bécsben szeretőt tartsz, akárcsak egy fiatal hadnagyocska . . . elég szé- gyen ... De a meddig beéred egygyel . . . (Kau- nitz mouvement-ja) igen, mert most Louis XV. módjára mindenki ,,bien aimé" akar lenni . . . De Bécs nem Versailles, és én nem fogom tűrni . . . Ami pedig Auersperg herczegnőt illeti, ha én a kápolnában voltam, várt volna rám

43

a küszöbön, a lépcsőn . . . Egyébként mit beszél ? Hogy van a királyné, szegény Leczinska Mária ? Hát Choiseult látta ? Choiseul mindég abban reménykedett, hogy egy osztrák-franczia házas- ság lehetséges lesz, például Tónika és a dauphin között . . .

kaunitZ: Én is reménykedem ebben . . .

Mária teeézia: Hát azt a íranczia leányt elhozta, akit Stahremberg oly melegen aján- lott ? Tónika már nagyon kíváncsi.

KAUNITZ: Gróf Castelnau Florence útban van Schönbrunn felé.

Mária TERÉZIA: Útban Bécsből ?

kaunitz: Igen, felség.

(Ebben a pillanatban, a császárnő szavai közben,

udvarhölgyek és urak vidám megjelenése a per-

ronon ).

UDVARHÖLGYEK (élénk morajban) : Gróf

Castelnau Florence ! ? Ki az ? (Nevetés).

HOHENTHAL GRÓFNÉ (kihívón) : Én is- merem . . . Legjobb barátnőm . . .

MÁRIA TERÉZIA (az udvar felé). Ah, meS

enfants ! . . .

(Udvarhölgyek és urak besietnek. Elöl Holienthal, Blumegen, Nymphenburg grófnők. A többiek élénk tolongásban. Moraj).

(Az urak követik őket, de megállónak a háttérben, a zongora körül.)

44

TIZENKETTEDIK JELENET.

MÁRIA TERÉZIA. K AUMTZ, LOSI GRÓF, TRAUTSON

HERCZKG. COLLOREDO, SCHULENBUKG, HOHENTHAL

GRÓFNÉ, BLUMEGEN GRÓFNÉ. NTMPHENBURG

GRÓFNÉ, UDVARHÖLGYEK A CSÁ-ZÁRNÉ KÜRÜL.

HOHENTHAL GRÓFNÉ (élénken): Felség,

fogadhatom én Castelnau kisasszonyt ?

blumegen GRÓFNÉ: Felség, a kis Mozart járt itt . . .

egy másik. HÖLGY: Játszott egy gyönyörű szonátát.

EGY HARMADIK HÖLGY: G-mollban . . . A TÖBBI HÖLGYEK (élénken) : „Dehogy . . .

C-moll, felség . . ." „Oly édes keze van . . ." ,:A körmei rózsaszinre festve . . ."

nymphenbürg gr ófn ő: Felség, a télen zibeline lesz divat Parisban . . .

hohenthal grófné : Felség, fogadhatom én Castelnau kisasszonyt ?

egy udvarhölgy-. Felség, a Letourneur könyve megjelent . . .

Mária TERÉZIA: „A Keresztény élet" ?

losi gróf (Trautaonhoz) : Pozsonyba el- jösz ?

trautson: Nem szívesen. A lovaim rosszul utaznak.

losi GRÓF: Esterházy grófnál, a cseklészi kastélyban, álarczos bál lesz, komédia lesz . . .

trautson: Német ?

losi GRÓF: Franczia. A színészei már meg- érkeztek.

colloredO: Színésznők ? Kicsoda? Én is- merem mind.

45

LOSi GRÓF: Lecouvreur Adrienne!

colloredO: Ugyan ... de hisz már meghalt szegény . . . Ah, mig élt ! Megállj csak . . . egy este együtt szupéztam Adrienne-nel. A kis Batthyányi is jelen volt . . .

EGY UDVARHÖLGY (aki hallotta ezt): Az

elhunytakról semmit . . .

trautson: Csak kellemeset . . .

hohenthal grófné: Felség, én nagyon szeretem Castelnau kisasszonyt ! (El/ojtott neve- tés az udvarhölgyek körében. Hangok: „Szereti!" . . .

„Kis arczátlan.";

Mária terézia: Az egész udvar szeresse . . Akarom.

AZ UDVARHÖLGYEK: Oh igen, felség...

KAUNITZ GRÓF (az udvar felé) : Gróf Stah-

remberg párisi nagykövet különösképpen aján- lotta ő felségének. Árva leány . . .

hohenthal grófné: Szegényke!

Mária TERÉZIA: Az apja meghalt Ausztriá- ért !

KAUNITZ: Gróf Castelnau ezredes Hasten-

becknél elesett. (Könnyedén s gúnynyal) : Itt

verték meg t. i. a velünk szövetséges francziák az angol-hannover-i sereget.

MÁRIA TERÉZIA (Kaunitzhoz) : Mondd azt

is, hogy irt egy utolsó levelet . . . Oly megható levél ! Én olvastam.

kaunitz: Fájdalmas szavak az elárvult leányról . . .

Mária terézia: Emlékszem : „Ma pauvre Florence abandonnée . . ."

kaunitz: Ma húsz éves Castelnau grófkis- asszony. És a zárdát elhagyva, 5 felsége kegyel-

46

méből Schönbrunnba költözik. Ez volt egyéb- ként Castelnau ezredes forró kívánsága . . .

Mária TERÉZIA: Parbleu ! Mert Versail- lestól féltette a leányát . . . Ellenben tudta ő is, mint mindenki e világon, hogy az osztrák udvar erkölcs dolgában páratlanul áll !

(Néhány udvarhölgy sietve húzódik viasza. Egészen halk, elfojtott kaczagás. )

COLLOREDO (egy udvarhölgyhez ) : EljÖSZ

estére ?

AZ UDVARHÖLGY (epedön): Hogyne, kis

bogár . . .

LOSI GRÓF (egy udvarhölgyhöz, a Meytens

vázlatát mutatva) : Itt szorongunk mi ketten . . .

az udvarhölgy: Csendesebben... (át- veszi a képet).

TÖBB UDVARHÖLGY (távolodva) : „Pauvre

Florence abandonnée" . . . (Nevetés).

Mária TERÉZIA: A kis Mozartot magam is meghallgatnám. Hol van ? S az a gránátos ? !

több hang: A parkban, felség.

MÁRIA TERÉZIA (megdöbbenve) : A park- ban ! A gránátos !

(Kaczagás).

több HANG: Nem, nem, a kis Mozart . . .

MÁRIA TERÉZIA (Hohenthal grójnéhez) :

Keresd meg, báránykám . . . s hozd szépen elém, a kezénél fogva . . .

kaunitz (tréfásan) : Nem a gránátost . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (öntudatlan) : Mo- Zartot . . . (Elsiet).

Mária terézia: De majd csak később, ugy alkonyat felé . . . Angelus után imádom a zenét...

47

AZ UDVARHÖLGY (elhagyva Losi grófot s a Meytens vázlatát mutatva be a császárnőnek):

Ha kegyesen megnézné íelséged . . .

(Nagy csoportosulás, mozgás a császárnő körül).

kaunitz: Watteau is erre járt ? több HANG: Oh nem ! Ez jobb Watteaunál ! Meytens ! Meytens !

KA UNIT Z ( műértőn J : Érdekes.

több HANG: „A gruppok ... A romok . . . A napfény'' . . .

más HANGOK: „Minő hasonlatosság! Pedig csak kréta" Dehogy kréta ! szén !"

KAUNITZ: Ez nem ÍS kép . . . (általános pro-

testálás) ez egy darab történelem ! (Hangok: Ah/) trautson: Igen, ha Excellentissimus is rajta

volna . . .

kaunitz: Ön, kedves Trautson, ott van ... Az

utókor tán beéri ezzel . . .

MÁRIA TERÉZIA (örömmel nézi a képet) :

Mennyi szépség ! Mennyi fiatalság ! Mennyi erény udvaromban ! Ámbár . . .

(Szünet. ) HANGOK (nyugtalanul) : Felség . . .

Mária terézia: Kissé szorongtok itt . . . Colloredo egészen Freudenheim grófnőhöz simul. És a szőke Blumegen Liliennet Schulenburg szinte átölelve tartja . . .

schulenburg: Ugy állani már-már fárasztó volt . . . Kissé támaszkodnunk kellett . . .

több női HANG: Igen, felség . . .

MÁRIA TERÉZIA (hevesen) : Hol Van az er- kölcsösség ! Félek, hogy Castelnau kisasszony . . .

(Halk nevetél, az udvarhölgyek hátrálnak. ) (Odakünn a kert felöl zaj, lódobogás. )

48

TIZENHARMADIK JELENET.

ELŐBBIEK : majd VAN SWIETEX. majd ESTERHÁZY,

II \ l'ZFELD GRÓF, DAUN GRÓF, LAO"? GRÓF, HADIK

ANDRÁS stb.

MÁRIA TERÉZIA (a zajra) : Mi az ?

T öbb H ÖLGY: A főherczegnők kilovagolnak. Mária TERÉZIA: A fiuk is ott vannak ? hangok: Igen, felség . . .

LOSI GRÓF (egy pár úrral a küszöbön ) : Ah,

ragyogó társaság !

tr autsoN: A trónörökös azon az almasárgán !

losi GRÓF: Nem, Josephus főherczeg nincs köztük ... Az Leopold főherczeg . . .

trautson: Ah, Krisztina főherczegnő ! . . . ott, Lerchenfeld grófnő mellett . . . Láttad, hogy pattant fel ! !

losi GRÓF: Az a gyönyörű alezan, Ester- házy-neveiés . . . Tónika főherczegnő, nézd !

MÁRIA TERÉZIA (Swietenhez, aki e perczben

átjön a színen) : Tónika feltűnően sápadt volt ma reggel . . . láttad ? . . . Hát a Chotek kis fiát ? jobban van ? A propos ... (az udvar felé) .- váj- jon az a kis Mozart be is van oltva, azonkívül, hogy olyan szépen zongorázik ?

hangok-. Oh kétségkívül, felség . . .

Mária TERÉZIA: A múlt évben 160 himlő- eset volt Bécsben . . .

(Megdöbbenés, ijedtség, moraj). HANGOK (különösen a nők) : Irtóztató !

Mária TERÉZIA: A mikor a fehér arczot, az egész testet elönti a himlő . . .

49

HANGOK (egy morajlásban ) : Irtóztató ! ( Hát- rálnak. )

Mária TERÉZIA: Két gyermekemet láttam

elpusztulni Így . . . (A lódobogás megerősödik. A császárnő a közép felé siet és lelkesen) : Ah,

gyermekeim ! Minő lovasok ! Ah, ma Christine chérie ! Amália ! Karolina ! S a fiuk !

hangok: Leopold főherczeg ! Nagyszerű allűr !

más hangok: Ferdinánd főherczeg ugrat !

Mária Terézia: Tiz éves s ugy lovagol, mint egy dragonyos kapitány !

hangok: Bravó Miksa főherczeg !

MÁRIA TERÉZIA (nagyon gyöngéden, mint- egy magában) : Az én Tónikám . . . legszebb leánykám . . . Marié Antoinette . . .

egy női HANG: A paripák is mintha tud- nák ! . . .

Mária TERÉZIA: Minő kegyelme az égnek ! Mennyi főherczeg ! Mennyi főherczegnő !

HANGOK (lelkesen) : Ő fenségeik Után ! . . . MÁRIA TERÉZIA (akinek tetszik ez): Partez !

Az idő gyönyörű ! Én el tudnék szaladni a Prá- terig !

hangok: On part !

trautsox: Én a négy szürkémmel . . .

ESTERHÁZY (aki e perczben lépett a perronra, Nymphenburg grófnőhöz) : Ha parancsolja grófnő

az én szekeremet . . .

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (roppant boldo- gan) : Én hajthatok ? (Elsiet).

hangok: On part ! On part !

(Zaj, moraj, az egész társaság távozik. Köszön- tések. )

50

» *e$$» — > •

KAUNITZ: Boldog nép! ESTERHÁZY: Fiatalság !

KAUNITZ (Esterházyhoz) : Nekünk a pOZSO-

nyi diéta jut ... A politika ... és Hatzfeld gróf . . .

HATZFELD (aki e perczben lépett be a baloldali alsó ajtón) : Felség . . . (Köszönti az urakat. Nény követte).

hangok (kívülről) : On part !

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (kívülről): Elém

senki sem kerül !

(Ostorcsattogás, csengés, lódobogás. ) (A tábornokok megjelentek volt a perronon. )

daun GRÓF: Vigyázzon grófnő! lacy GRÓF: Pompás karja van !

NYMPHENBURG GRÓFNŐ (már messziről): HajhÓ ! HajhÓ ! (Roppant ostorcsattogás köze- pett) .- így szokott Esterházy !

TIZENNEGYEDIK JELENET.

MÁRIA TERÉZIA, KAUNITZ, ESTERHÁZY, DAUN, LAC V. HATZFELD, NÉNY.

NÉNY: Felség, Bajtai püspök levele ügyében ?

Mária terézia: Megálljunk csak . . . Gróf Hadik ! (Hadik sietve közeledik). Itt vannak az erdélyi áttérések. Továbbá gróf Bánffy Dénes egyetlen leányát akarja. E törekvésében pártolni akarom.

hadik: Gróf Bánffy Dénes megígérte elvált hitvesének, hogy a leányról lemond.

MÁRIA TERÉZIA (indulatosan) : Mért mond- jon le ? Ha ő az apja . . .

51 4*

hadik: E lemondásért visszakapta . . .

Mária TERÉZIA: Eltékozolt birtokait, tu- dom . . .

NÉNY: Gróf Bánffy Dénes szent hitünkre tér- vén, immár hü katholikus. Ellenben elvált hit- vese . . .

HADIK (már-már könyörgőn) : BarCSay Ág- nes !

Mária TERÉZIA: Protestáns ! S egyetlen leányát e hitben neveli . . .

HADIK (küzködve) : Az Ő joga, felség . . .

Mária Terézia : Gróf Bánffy Dénes . . . HADIK-. Kissé könnyelmű talán . . .

MÁRIA TERÉZIA (kitörve) : A protestáns

Barcsayak hitében el van veszve a leány ! (Szü- net. Aztán Hadikhoz) : Te, mint Erdély kor- mányzója, irj gróf Bánffy Dénesnének ; és Baj- tai is irjon. Egyetlen leányát, én, a királynő : akarom ! E leveleket Örményesre gróf Bethlen Miklós viszi el . . . gróf Bethlen Miklós s kétszáz huszár. A leányt elhozza nekem, Schönbrunnba vagy Bécsbe . . . Gróf Hadik András, te is térj vissza Erdélybe.

NÉNY (meghajlik) : Excellentissimus . . .

hadik (rezignáltán) : Minthogy parancsolja

Ő felsége . . . (Távolodik. Nény is elmegy).

Mária TERÉZIA: Uraim, végre . . .

( Kaunitz, Esterházy, Lacy, Daun, Hatzfeld köze- lednek).

kaunitZ: A 3-ik pozsonyi diéta immár összehiva . . .

hatzfeld: Anno 1764 június 17-ikére . . . mária Terézia: Alig két hét választ el e

52

o «agt$* o

naptól. Június havában magunk is Pozsonyban leszünk . . .

esterhAzY: S nálam, felség, Cseklészen . . .

Mária TERÉZIA: Remélem . . .

hatzfelD: Ha ugyan 6 felsége hangulatát, karok és rendek el nem rontják . . .

ESTERHÁZY (rejlett felindulással) : Gróf

Hatzfeld . . .

KAUNiTZ: Rendek és karok ismerik a királyi propozicziókat. . .

lacy GRÓF: Mindenekelőtt : a nemesi insur- rekcio nem szerepelvén a hétéves háborúban . . .

ESTERHÁZY: Volt toborzás s voltak főnemesi bandériumok . . .

lacy GRÓF: Ezek nem pótolhatták a rendes hadsereg hézagait.

daux GRÓF: A háború által Magyarország kevesebbet szenvedett, mint a többi örökös tar- tományok . . .

hatzfeld: Az insurrekcio megváltandó ! Továbbá az uj adók tekintetében . . .

ESTEKIlkZY (nyugtalanul): A nemesi föld? . . .

hatzfeld: Megadóztatandó !

Esterházy: A nemesi föld szabad. Ez szá- zados alaptörvény.

Mária TERÉZIA: Százados igazságtalanság. A jobbágyság sorsán is javítani kell . . .

ESTERHÁZY (felindultan) : Felség . . .

hatzfeld: Amit Magyarország fizet, az nem elég.

kaunitz : Oly gazdag és termékeny or- szág . . .

lacy GRÓF: A magyar Peru, ahogy Josephus főherczeg mondja.

53

MÁRIA TERÉZIA (hogy enyhítsen) : Szó- beszéd . . .

ESTERHÁZY (szerényen;) 1751-ben három mil- lió forint adótöbbletet szavaztunk meg . . .

KAUNITZ: Három évre . . .

Esterházy: S fizetjük tizenhárom éve . . .

hatzfeld: De mi mindent kértek kegyel- mességtek ezért a három millióért ! Az adóhátra- lékok elengedését . . .

DAUN: Magyar tisztek beosztását a csapat- testekbe.

kaunitz: Sőt még jezsuitákat is!

Esterházy: Oh, ezeket megkaptuk . . .

HATZFELD (szemrehányólag ) : A felséges CSá-

szárnő állandóan Magyarországon tartózkodjék...

Esterházy: Állandóan ? Nem. De a magyar királynő jöjjön el Magyarországba.

Mária TERÉZIA: A szivem ott van mindég.. (Bizonyos hangsúlyozással ) : Sőt gyakran szen- vedett ott . . .

ESTERHÁZY (megejtve) : Felség . . .

Mária TERÉZIA: Gyakran sirtam Pozsony- ban. (Szünet). Ha ezúttal nem engedtek, ha nem engednek rendek és karok, ám tudják meg, hogy nem s i r n i akarok ! Vidd hirül nekik, gróf Esterházy, vidd hirül rendeknek és főne- mességnek . . .

KAUNITZ (halkan s aggódón) : Felség . . . MÁRIA TERÉZIA (rögtön engedve és nőiesen: )

Vidd hirül, kérlek . . .

(Ebben a pillanatban balról felpattan az ajtó s Jozefa bajor herczegnő zokogva végig fut a szinen a császárnő felé. József követte s megállott a szin balvégében, ingerüllen s restelkedőn-).

54

-*J»S*-

TIZENÖTÖDIK JELENET.

ELŐBBIEK, .JÓZSEF, JOZEFA, majd GRÓF CASTELNAI

FLOREXCE. STOROII BÁRÓ, IIOÜENTHAL GRÓFNÉ, a

KIS .MOZART. FUCHS GRÓFNÉ, SONXENFELS, EGY

TISZT, AROIER-TESTŐRÖK 9tb.

JOZEFA (zokogva, a császárnő térdéhez omol- va) : Ah, felség . . .

MÁRIA TERÉZIA (gyöngéden, megrendülve) :

Jozefa ! . . . (József felé) : Fiam . . .

(A jelenlevő urak távolodása. )

József (keserűen): Oh uraim, ez nem titok . . .

JOZEFA (zokogva): Mindenki tudja, hogy én szerencsétlen vagyok . . .

József (halkan) : S hogy én szenvedek . . .

MÁRIA TERÉZIA (megdöbbenve) : JosephuS !

JOZEFA (zokogva): Szenved! Miért, nagy isten ! ? Mert a könyveit odaadtam páter Kampmillernek !

JÓZSEF (felindultan) : Asszonyom . . . JOZEFA (egyre zokogva a császárnő felé ) : Oh,

a roppant bűn, ugy-e ? ! S mit kellett elszenved- nem érte ! . . . Szent isten, mit kellett hallanom ! . A könyveit . . . gaz könyvek ! . . .

(József felkaczag. )

jozefa : Gaz könyvek, igen, a melyekkel az éjszakáit tölti . . .

MÁRIA TERÉZIA (szánalommal, gyöngéden) :

Te szivem, persze, mást akarnál . . .

JOZEFA (erőszakosan, zokogva): Hát oda- adtam őket, hát csak azért is . . .

55

József (felindultan) : Én másképp monda- nám . . .

jozefa (hevesen) : Elárultam fenségedet ... ezt hallottam már . . . Összetörtem azt a végső kapcsot is . . .

József (hevesen) : Összetörte . . .

MÁRIA Terézia : Gyermekeim ! S ezek hat hónap óta házasok !

JOZEFA: Oh, a roppant bün !

JÓZSEF: A bün az, hogy fenséged oly messze tőlem, a bün az, hogy fenséged nem tud meg- érteni engem, hogy nem fog megérteni soha . . . A bün az . . .

jozefa (közbevágva) : Hogy fenséged meg- érthetetlen, hogy fenséged mást akar, mint a császárnő és a császár . . . mint mi mindannyian az udvarban itt . . . A bün az, hogy fenséged káros olvasmányokba merült s kisérti az Is- tent ... A mit nekem az Ür előtt esküdött, meg- tartotta -e ? A szivét lekötötte az első hitvesé- hez, ápol elhervadt virágokat . . .

JÓZSEF (forrón, halkan, önmagának): Oh

pármai ibolyák . . . j ozefa : Imád egy nőt, ki rég elköltözött. . .

JÓZSEFf megremegve): Oh, pármai Izabella . . . JOZEFA (kegyetlenül) : Bevallja hát?!

JÓZSEF: Nem, nem... ne bántsa fenséged e sirt . . .

MÁRIA TERÉZIA: Josephus! (Jozefához):

Eredj, eredj szivem . . . (balfelé vezeti) .- várj

meg itt . . . ne Sirj . . . (Jozefával el).

JÓZSEF (a tábornokokhoz, akik közeledtek s Lacy kezét ragadva meg, fájdalmasan ) : Ah, ti,

ti . . . baráti szivek, hü katonák, ha ismernétek

56

a nyomort, élni igy együtt, ugyanabban a légkör- ben s egy más világban mégis ! . . . Elfojtani, mi vágy, hév s remény lehetne bennünk, rejteni aggódón mint a bűnt, mert az, ki életünk társa volna, kijátszhat s elárulhat ! De hát nem-e gúny királynak születni . . .

LACY: Josephus . . .

DAUN: Fenség . . .

József : Nem-e gúny, mondd s nem-e irtóztató, amikor a nő, ki együtt él velünk, egy parányi boldogságot sem nyújt, nem hitves s

nem királynő ! (Kaczagva, mind növekvő felindu- lással) : Ah, Jozefa, bajor herczegnő . . . ő lesz a támaszom, a kisérőm, a jövőnek éjszakáján, a menekvésem, a megpihenésem, ő lesz a fény a tévelygéseim fölött, a gyöngéd kéz a homloko- mon, Antigoné, a király veszélyes országútján ! ? Jozefa . . . akárki inkább ... az első nő, ki köze- ledne felém . . . (arczczal a háttérnek) : Az, aki

ott jön a kerten át, akit soh'sem láttam, nem ismerek . . .

KATJNITZ (a küszöbön Daunhoz, aki követte.) :

Ámde egyelőre ő is tévelyeg . . .

(Int az apródoknak, kik e perezben a perron végén megjelentek). MÁRIA TERÉZIA (visszatérve, fájdalmasan) :

Uraim, e perez nem kedvező . . .

ESTERHÁZY ( Kaunitzhoz, búcsúzva) : Excel- lentissimUS . . . (Meghajlik a császárnő előtt. Köszöntések ).

(Két apród utat nyit a középről egy fiatal leány- nak).

CASTELNAU FLORENCE (félénken az ajtó- hoz simulva) : Gróf Castelnau Florence . . .

57

(Ugyanakkor Storch báró balról, roppant fel- indultan). STORCH (halkan és gyorsan a császárnóhöz ) :

Felség, a császár s Auersperg herczegnő . . .

MÁRIA TERÉZIA (megremegve, de mintha

nem akarná hallani) : Gyakran a házasélet, fáj- dalom . . .

STORCH (maga is remegőn) : Ha nem CSalÓ-

dom . . .

MÁRIA TERÉZIA (kitörve) : De CSalÓdol !

Ez hitványság, ha mondom. . . Hej, gárdisták! Svájcziak ! Arcier-k !

( Arcier-testórök besietnek s megragadják Storchot).

storch (stoikusan) : így járok én mások szerelmiért.

MÁRIA TERÉZIA (roppant küzködésben ) : Ez

ember csal és amit engem . . . Hol van a gráná- tos s a lány, akit é n hiába vártam ! ? Hol van az erkölcs, amelyet védned kellene ! ? Kössétek fel!

STORCH (elrémülve) : Felség !

MÁRIA TERÉZIA (már-már legyőzve) : De

bánjatok enyhén vele . . . (Az arcier-k elviszik Storchot). Ez ember . . . (Hirtelen) : Hazugság ! József: Anyám . . .

MÁRIA TERÉZIA (halkan) : Megfulladok . . . (Roppant küzködve és mosolygással, mely inkább

szenvedés) : A Práterben most kellemesebb lehet . . . (Harangszó). Angelus ... Ha elhajtat- nék Hetzendorfba ? . . .

kaunitz: Felséged fogata vár . . . (intett

volt ).

(A perronon feltűnt a császárnő fehértollas vadásza).

58

(Ugyanakkor lépett be Hohenthal grófné, kezénél vezetve a kis Mozartot, aki ellenkezni látszik).

HOHENTHAL GRÓFNÉ: A kis Mozart . . . (De rögtön, az ingerült császárnő láttára, ijedten elhallgat, Mozartot leülteti a pamlagra s meg- inti).

MÁRIA TERÉZIA (megpillantva az öreg Fuchs grófnőt, aki jobbról jön, kalapot s egy köpenyt

hozva) : Csakugyan . . . senki sem kisér . . .

KAUNITZ: Felséged egészen egyedül ?

Mária terézia: Már megmondtam . . . Minden kérdés felesleges ... (A közép felé siet, de rögtön hátrál) : A kert felé ? Nem . . . nem . . .

(Roppant felindultan az urak felé) : Adieu .

MIND (meghajolva ) : Felség . . . (Sietve el balról. Fuchs grófnő követte, a vadász is eltűnt ).

KAUNITZ (az urakhoz) : Én aggódom ... Jó

volna, ha utána . . .

József: Tán én ? . . .

kaunitz: Fenségednek ezt bizton megbo- csátja . . .

DAUN, LACY ( Esterházyval kezet fogva) : A

viszontlátásra . . .

ESTERHÁZY (József felé) : Fenség . . . (Köszöntések. József, Daun, Lacy el).

hatzfelD: De hát mi történt ? Storch ? . . .

kaunitz: Ne féljen, gróf, a bárót nem kötik fel ... A fegyver, ugy látszik, a császárnő ellen fordult . . .

hatzfelD: Nem értem . . .

kaunitz (Esterházyhoz) : Most divat Bécs- ben lakni, kedves Esterházy . . . Kegyelmességed megy vissza Pozsonyba ?

59

ESTERHÁZY (már a küszöbön és kinézve) :

Igen, ha szekerem volna.

kaunitz: Ha jól tudom, Schönbrunnba vigan jött, négy pej jel . . .

ESTERHÁZY (egyszerűen) : Ezeket az imént

ajándékoztam el.

(Lejönnek a perronon, Hatzfeld követi őket. A hangjuk elvész. )

(Kívülről a császárnő fogatának dübörgése. Dob- pergés, trombitaszó ).

TIZENHATODIK JELENET.

HOHENTHAL GRÓFNÉ, OASTELNAU FTiORENCE, MOZART, majd SONXENFELS, EGY TISZT.

(Időközben Hohenthal grófné megismervén Oas- telnau kisasszonyt, kedvesen és gyöngéden oda- vonta maga mellé a pamlagra és beszélgetni kezdett vele. S most folytatva e beszélgetést :)

hohenthal grófxÉ: Egy cousin-em, igen, akit imádok ... s oly hibás francziasággal irok neki . . . Viszonzásul én felajánlom minden gyön- gédségemet. Egynémely tanácsom, itt az ud- varnál, talán hasznára lehet . . .

gróf castelnau florence: Köszönöm.

hohenthal grófné: Az alku meg van

kötve. (Hirtelen megcsókolja) : Sőt megpecsételve

. . . Hát itt volna az első levelem ... Ne csodálja, ha kissé, hogy mondjam, ha kissé túlszerel- mes ... E cousin-emet férjemül szánták haj- dan . . .

GRÓF CASTELNAU FLORENCE:^iajdan ?

60

HOHENTHAL GKÓFNÉ: Hát kijavítja? Át-

irja ? Be gyönyörű szeme van . . . Au revoir . . . A nevét, még egyszer . . .

GRÓF CASTELNAU FLORENCE: Gróf Cas-

telnau Florence.

HOHENTHAL GR ÓFNÉ: Chérie ! ( Hohenthal gró/né kiosont. Egy perczig csend). (Florence feláll, végig jön a szinen, nézi a képeket, kitekint a kertbe. Odakünn alkonyodni kezd. Távoli

kaczagás, beszélgetés zaja és harangszó ). (Florence visszakerül s akkor megpillantja a kis Mozartot, aki hátradőlve a pamlagon, elaludt. Mire a köpenyét leveti s betakarja vele. Aztán a küszöb jelé jön s az ajtónak támaszkodva, újra kitekint a kertbe. Egy tiszt végigsiet a szinen, a jobbol- dali ajtókat kitárja. Mire rögtön, a grupp élén, Sonnenfels megjelenik ).

sonnenfels : A felséges császárnő . . . A tiszt: A felséges császárnő ma nem fogad. Az urak elmehetnek. ( Az ajtót rájuk csukja).

Függöny.

61

ÁSODIK FELVONÁS.

ELSŐ KÉP.

(Kit héttel később. A pozsonyi vár egy terme. Egy

főbejárat középről. Ajtók jobbról és balról. Egy

magas ablak a háltérben. Fényes napfény. )

ELSŐ JELENET.

máma terézia, józsef, ferexcz császár, daun, lact, laudox. n adasd y tábornokok, ester- házy ferexcz, trautson, colloredo, losi, esterházy károly, hatzfeld, schulexbukg, bin'der, néxy. batthyányi lajos, batthyányi imre, pállfy, balassa, zichy károly, belezxay. bruxsvik, Örményi, koháry, kolowrat, gebler.

KÉSSEL stb. majd KIIEVEXHÜLLER, CZOBOR stb.

(Jobbról egy nagy asztal előtt ül a királynő. Apró papírokra ir, ezek az ő hires ,, piacet" -jei. Mögötte József, Daun, Lacy, Laudon, Nádasdy tábornokok, kissé távolabb egy más csoportban gróf Esterházy Ferencz főkanczellár, Pálffy Károly alkanczellár, Brunsvik és Örményi tanácsosok. — Az asztal másik végén ül Nény titkár és ir. Mögötte Hatzfeld, gróf Kolowrat, Binder, és Oebler és Késsel tanácso- sok ).

62

(Balról egy Louis XIV. stilü kártyaasztalnál a császár kártyázik. A partnerei gróf Esterházy Károly egri püspök és gróf Batthyányi Lajos nádor. Az asz- tal körül, egy-egy csoportban o játszmát nézik : Colloredo, Trautson, Losi, Schulenburg, Beleznay, Batthyányi Imre és mások.

(Odalenn nagy zaj, kocsidübörgés, lódobogás, oslor- pattogtatás, A Duna felül egy-egy hajó füttye. Elvo- nuló néptömegek zaja. Élénk ,, Vivát" kiállások. Néha egy éneklő csoport. Máskor dobpergés, trom- bitaszó. )

JÓZSEF (az ablak felé menve) : Ah, lelkesedni,

dalolni mint a kuruczok . . .

( Lacy és többen követik.)

LACY: Lobogó és sallang . . . schulenburg: Ez Magyarország. koháry (aki hallotta ezt) : És semmi egyéb ? schulenburg: És egy strázsamester . . . koháry: Kegyelmed Pozsonyban valóban lakájnak tűnik.

SCHULENBURG (elsápadva, önmegtagadással):

Koháry . . . koháry: Comes Andreas.

SCHULENBURG (remegőn) : A kardjára kí- váncsi . . . (Koháry egy kérdő gesztusára ) : gróf

Schulenburg . . . Egy óra múlva . . .

(Köszöntik egymást, aztán gyorsan szétnézve a teremben, segédeket keresnek. Schulenburg Losi gróf- fal, majd Colloredóval és Trautsonnal, Koháry Batthyányi Imrével és Zichy Károlylyal tárgyal. Később Schulenburg és Koháry távolodnak és a négy segéd kerül össze.) (A királynő körül mozgás, moraj.)

63

HATZFELD (fölény nyel, o magyarok csoportja

felé) : Ehj, ha az urak nincsenek megelégedve . . .

MÁRIA TERÉZIA (ingerülten) : Megtiltom . . KOLOWRAT ÉS BIKDER (a magyarok felé) :

Távozzunk talán ?

PÁLFFY: Száraz a Duna partja . . .

ESTERHÁZY: A nádor itt van, ez elég nekünk . . .

MÁRIA TERÉZIA-. Elég! Háti itt zsörtölőd- tök! . . . Pax! Hát lássuk . . . továbbá. . . Baranyai J ánost ezredesnek . . .

DAUN (tiltakozón) : Felség . . .

laudon: Talán . . .

BATTHYÁNYI (kijátszva egy kártyát ) : No ez ?

A császár: Ezt vártam, mint csillag a hajnalt.

MÁRIA TERÉZIA (gyorsan ir s diktál Nény-

nek): Ezredesnek, s a rendem középkeresztjét . . .

daun: Szent Istvánt ?

Mária TERÉZIA: A rendemet.

nény (gyorsan irva) : És a Mária Terézia-rend középkeresztjét . . .

MÁRIA TERÉZIA: Továbbá . . . (Egy csomó irást vizsgál, a melyeket a tanácsosok nyújtanak át. Odakünn nagy zaj, rivalgás. Elvonuló csa- patok zord dübörgése ).

A császár (játékközben) Pozsony remeg. Ezek pandúrok.

balassa: Pálffy-vasasok, felség.

Batthyányi: Csak ők tudnak ily kemé- nyen . .

ESTERHÁZY PÜSPÖK (egy kártyát leütve):

Hehe ... és ez ?

(Mozgás, nevetés, suttogás az asztal körül). (Schulenburg és Koháry segédei összekerültek).

64

» ' ■ — <3gfc&» o

colloredO: A Duna partján ? zichy És b att y hányi IMRE: Lehe- tetlen.

COLLOREDO: A talaj ?

Batthyányi i mre : A nap az ember szemébe süt.

COLLOREDO: Hát hol ?

trautson: Csak akad egy hely Pozsony körül, a hol verekedni lehet ?

zichy: A királyfalvai füzesben ? , . . .

COLLOREDO ÉS TRAUTSON (akik gyorsan végezni akarnak) : Legyen. (Köszöntések és el ).

József (az ablaknál) .- Szél fú a Duna felől . . LACY: A magyar földek virulnak . . . József: Ehj ! ez Peru ! Peru !

BELEZNAY (aki közeledett ) : A magyar zászlók

lobognak a szélben.

LAUDON (aki hallotta ezt) : A zászló lobog, de

tud szárnyalni is, ha rajta van a sas . . . (Más hangon) : Vájjon sasok járnak-e erre ?

beleznaY: Sasok nem ... de éjszak felől egy-egy bagoly elvetődik néha . . .

Mária Terézia: Kamarásnak . . .

pálffY: Kálvinista, felség . . .

Mária terézia: Nem bün, csak baj . . .

TÖBB HANG (a magyarok részéről) : A ku-

ruczvilágból való . . .

mária terézia-. Tovább !

ürmén yi (olvasva): „Ghitányi J ános báró". .

ESTERHÁZY PÜSPÖK (biztonsággal.) He- he... ( A császár leüti a kártyáját, mire Esterházy megdöbbenve) : Csak nem ?

a császár: Reverendissimus majdnem olyan rosszul játszik, mint Fleury kardinális.

65

Mákia TERÉZIA: Festetich Józsetet, a ne- vemet viselő ezredhez . . .

ürmén Yi: Pestmegyében.

MÁRIA TERÉZIA: Tovább ... A futár meg- érkezett Schönbrunnból ?

brunsvik-. Még nem, felség.

MÁRIA TERÉZIA: ( Brunsvikhoz ) : Nézz utá- na. Ha megjön, rögtön bocsássák elém . . . (Nény- hez) : Hát Erdélyből mi hir ? Vájjon a kis Bánffy comtesse ? . . .

NÉNY: Hadik gróf futárja útban van ide . . .

(Odakünn nagy zaj, rivalgás. Kiáltások : ,, Vivát I Vivát I" ,, Vivát Rex noster 1"

A MAGYAR URAK (mintegy visszhang ké- képen) : Vivát Domina nostra ! . . .

ESTERHÁZY PÜSPÖK (játékközben a ma- gyarok felé) : A törvény „Regináról" is szól . ...

pálffy: ő felsége teljesen birván a királyi hatalmat . . .

Batthyányi: Vivát Rex Domina nostra . . .

A császár (csititólag) : No, no, kedves Batthyányi . . .

nádasdy tábornok: Ez a helyes.

laudon (Nádasdyhoz) : Kegyelmességednek : imperátor.

Mária Terézia: Mindnyájatoknak : anya!

JÓZSEF (az ablakban környezetéhez): Ehj,

lelkesedni tudnak, lelkesedni könnyű, ha az em- bernek hangja van . . .

beleznay: És lelke . . .

J ÓZSEF: De fizetni, még ha pénzük van is . . .

BELEZNAY: Fenség . . .

JÓZSEF (a szava elé vágva) : A Beleznay-hu-

szárok harczoltak hajdan, tudom . . . -

66

B ELE z.\ a y : Oh fenség, nem rólam van szó . . .

BATTHYÁNYI (kijátszva) : No és ez, felség ?

a CSÁSZÁR: Ezt vártam, mint Bacchus Ari- adnét . . .

LOS! GRÓF (halkan Khevenhüllerhez, aki «

perczben lépett be) .Mint Auersperg herczegnőt. . HÉNT (olvasva) .- „Ifjabb gróf Daun Lipót". . . MÁRIA TERÉZIA ( Daunhoz ) : Ez a te fiad ?

Ezredes !

DAUN (szabadkozva) : Oh, felség ! . . .

Mária Terézia: Még a saját fiadat is ellenzed ! ?

daun: Felség, a fiam 18 éves . . .

mária Terézia : Ez elég szép egy olyan öreg embertől, mint te . . . Egyébként megfog öregedni . . . Ezredes !

JÓZSEF ( Khevenhüller felé): Ki a futár

Schönbrunnból ?

khevenhüller (közönynyel) : Egy magyar lovas.

BRUNSVIK (aki e perczben jött vissza és hal- lotta ezt) : Egy magyar nemes királyi testőr . . . Bessenyei ... (A királynőhöz siet).

A CSÁSZÁR (egy kártyára, a melyet Esterházy

püspök játszott ki) : Gyönyörű alakja van . . . Már rég várom őt . . .

BATTHYÁNYI (enyhe gunynyal): Miként Gras-

salkovich a besnyői szent szüzet . . .

A császár: Oh, a szüzet, nekem ! (Leüti).

ESTERHÁZY PÜSPÖK (enyhe szemrehányás- sal) : Oh, felség . . .

ÜRMÉNYI (olvasva) : „Gróf Czobor . . ."

kolo wrat (Páiffy felé) : Oh csak tessék . . . pálffy: Gróf Czobornak . . .

67

MÁRIA TERÉZIA: Az arczképemet aranyban. GEBLER (a németekhez) . Hogy legyen mit

eladnia, ha tönkremegy . . .

MÁRIA TERÉZIA (aki hallotta ezt) : Csak az

aranyat, de nem az arczképemet . . .

CZOBOR GRÓF (aki ez utóbbi szavaknál lépett be, most gyermekies boldogságban a királynő

kezének rohanva) : Oh drága, felséges nagy- asszonyom ... hat lovon jöttem, aranyszerszám- ban ... De ha tudtam volna, akár egy ménest . . .

MÁRIA TERÉZIA (rokonszenvvel) : Eredj . . . (Pálffyhoz, szemrehányólag) .'Te is roppant költe- kezel ám . . . Ugy hallom a Battyhányiak kitűnő gazdák . . .

URMényi (olvasva) : „Báró Orczy Lőrincz, Abauj vármegye főispánja . . ."

pálffy: Litterátus ember . . .

nádasdy: Hajdan Berlinben vadul vere- kedett . . .

Mária TERÉZIA: A Szent István-rend kö- zépkeresztjét . . .

(örvendező hangok a magyarok részéről : Ah! )

nádasdy: Az országban ő tud legjobban ma- gyarul . . . ( Brunsvikhoz) : Vidd hirül gyorsan. . . brunsviK: Abaujba ? nádasdy: Itt van Lőrincz a diétán. ( Bruns-

vik el).

Esterházy püspöK: Hehe... felséged ismét nyert . . .

A CSÁSZÁR (egyszerűen) : Igen . . .

(Nevetés, suttogás az asztal körül). (Nagy zaj, rivalgás odalenn).

Mária terézia: Titkos tanácsos . . . sze- retem . . .

68

« — — dCfV* o

CZOBOR GRÓF (aki Beleznayval és másokkal

beszélget) : Diétát nem mindég lát a magyar, még akkor se ha akar . . .

KHEVENH ÜLLER ( Losihoz ) : Meg fogok SÜ-

ketülni, ha ez még soká tart . . .

LOSI GRÓF (ironikusan) : Pozsony a VÜág

közepe. A Dunán a sok hajó el se fér ... A par- tokon kétszáz hatlovas hintó. No és művészet ! Egy sötét kis utczában magyar tánczosnők . . .

CZOBOR GRÓF (aki hallotta ezt) : De CSak

csehül tudnak . . .

Mária Terézia: A bécsi futár ? . . . Hát Fuchs grófnő megérkezett ?

KHEVEXH ÜLLER (egy pár embernek körü- lötte, akik kérdezik) : CzODOr gróf . . . Többet

költ évente a porosz királynál . . .

BATTYHÁNYI (kijátszva) : No ez ?

a CSÁSZÁR: Görlitznél nagyobb volt a ve- szély . . .

ÜRMÉNYI (aki egy tiszttől Írásokat vett át) :

Gróf Teleki Mihály alázatosan... Gróf Dessewffy...

Mária terézia : Rögtön . . . az idő mú- lik .. .

ürmén Yi: És a protestáns mágnások kö- nyörgése . . .

ESTERHÁZY PÜSPÖK (aki hallotta ezt, meg- remegve s felállva) : Felség ....

A CSÁSZÁR (visszatartva a püspököt ) : No, no . . .

MÁRIA TERÉZIA (kitérőleg a püspök felé) :

Az egri püspök el fogja veszteni a játszmát . . .

BATTHYÁNYI (kijátszva) : No és ez ? LOSI GRÓF ( Khevenhüllerhez, folytatva a be- szélgetést): Persze, jösz Cseklészre ?

69

khevenhülleR: Az udvar indul egy óra

múlva . . .

losi gróf (József felé) : Fenséged jön Csek- lészre ? Nagy franczia komédia : ,,Le médecin malgré lui . . ."

JÓZSEF: Nem érdekel . . .

LOSI GRÓF (Khevenhüllerhez) : Oh, engem

sem ... De maskara lesz . . . Nők és színész- nők ... A Colloredo összes szerelmei !

KHEVENHÜLLER: Hol van a bűbájos gróf ? És Schulenburg?

losi GRÓF: Emez verekszik.

KHEVENHÜLLER: Kivel? Miért?

losi GRÓF: Koháryval . . .

khevenhülleR: Ausztriáért ! . . .

JÓZSEF (folytatva a beszélgetést gúnyosan

Czoborhoz) : Budán lakjunk ?

(A tábornokok mosolyognak). CZOBOR GRÓF (lelkesen): Épül immár a

királyi vár ! . . .

KHEVENHÜLLER (aki közeledett volt): Ily

néptelen és elmaradt vidéken . . .

czobor GRÓF: Buda nem maradt el, csak

elhagyták . . .

losi GRÓF: Rácz csőcselék köröskörül... S a sok Dunaviz ! . . .

khevenhülleR: Alig hiszem, hogy az udvar itt székelne valaha . . .

CZOBOR GRÓF (reménynyel József felé) :

Ellenben a magyar király . . .

JÓZSEF ( már nem is figyelve és Daun gróffal

beszélgetve) : Laxenburg és a tervureni vár . . .

( Eljönnek).

ESTERHÁZY: Felséged ismét nyert. . . hehe . . .

70

• *t5fctet* ■ o

A CSÁSZÁR: Igen.

Esterházy: Még egyszer haddmenjen körbe?

A CSÁSZÁR: Sajnálom . . . (Feláll és távolo- dik, de mintegy kárpótlásul, leereszkedóleg ) : De

igen jól mulattam . . .

BATTHYÁNYI ( Esterházyhoz ): A Császár min- dég nyer . . . mindég és mindenben . . . Esterházy: És nyervén : elsiet, miként

Charlemagne . . . (Megpillantva József főhercze-

get, ki feléje jón) : Josephus . . . fiam . . . fen- séged ugy hallom, boldogtalan . . .

MÁSODIK JELENET.

ELÓBBIEE, PFÜTSOHN'ER. TOUSSAJN T.

A CSÁSZÁR (megpillantva Pfütschnert és Tous- saint-t, akik most lépnek be): No, megjöttetek?

Duval jól van ?

BATTHYÁNYI NÁDOR (enyhén) : S Kaunitz

herczeg ?

a császár: A főherczegek ?

ESTERHÁZY (Józsefhez): Ne légy, fiam, ily

stoikus, rideg . . . Nézd a világot enyhébb tekin- tettel . . . Keress illúziókat ... A te korodban, fenség, nincs elveszve semmi . . .

József: Izabella meghalt s már nincs szivem szeretni . . .

ESTERHÁZY (édes gyöngédséggel) : Ne mondd

ezt . . . imádkozz . . . remélj . . .

József: Mit reméljek ! . . . Atyám, én sokat olvasok és félek . . .

ESTERHÁZY (megdöbbenve, de gyöngéden): A

hit forrása a lelked mélyén ? . . .

71

JÓZSEF: Hinnék, ha Izabella visszatérvén . . . estekházY: Izabellát, egy nap meg kell hogy találjad . . . József: Oh e nap ! . . . ESTERHÁZY: Mutasd meg neki a hervadt

ibolyákat... (Megcsókolja, József hálás tekin- tettel távolodik, visszamegy a tábornokokhoz, akikkel együtt távozik ).

HARMADIK JELENET.

ELŐBBIEK, (JÓZSEF, DAUN, LAUDOK, és LACY nélkül). PFÜTSCHNER (a császárhoz) : Fuchs grófnő

is velünk jött . . .

A CSÁSZÁR (élénken) : Hol van ?

TOUSSAINT: Azt hiszem, fürdik a Dunában. A császár-. Az ő korában !

(Nagy mozgás és moraj a királynő körül, az osztrák környezet konsternáltnak látszik).

HANGOK (az osztrák urak részéről): Nem, fel- ség .. . Én nem ajánlom ... Ez lehetetlen . . . (A magyar urak gúnyos mosolya).

ÜRMÉN Yi: „Halász Péter tábornok" . . .

NÉNY (irva) : „Károlyi és Splényi" . . .

MÁRIA TERÉZIA: Kamarások.

NÁDASDY (Brunsvikhoz): Gróf Andrássy ?... (Brunsvik sietve keres az Írások között, de ugyan- ekkor) :

ÜRMÉNYI (olvasva) : Gróf Andrássy . . . MÁRIA TERÉZIA: Titkos tanácsos . . .

(Nagy moraj, protestáló hangok az osztrák urak részéről ).

72

» ... i áQ&* • ' •*

Esterházy ferencZ: Ah, ezek a német tanácsosok ! . . .

pálffy: (az osztrákok /elé) : Önök nem mi- niszterek Pozsonyban ! Nádasdy ! mit szól Ke- gyelmed éhez ?

battiiyAnyi NÁDOR-. A diploma szerint, a hitlevél szerint, magyar ügyekben magyar taná- csosok . . .

Mária TERÉZIA: Ah, be szerencsétlen vagyok ! . . .

pálffy: Ellenünk hangolják Felségedet ! . . .

MÁRIA TERÉZIA: Ez nem igaz !

balassA: ők mondják azt: „Inkább bizza magát felséged az ördögre mint a magyarokra !.."

BATTHYÁNYI: Ők kormányoznak ! . . .

MÁRIA TERÉZIA (az asztalra ütve) :

Batthyányi Lajos, én uralkodom !

AZ OSZTRÁKOK (távolodva és felháborodva) :

Gróf Andrássy . . .

Mária TERÉZIA: Valóságos belső titkos tanácsos. És még ezer aranyat neki. (Mintegy öntudatlan) : Apáim sokat elajándékoztak . . .

HATZFELD (protestálva) ; Felség . . . MÁRIA TERÉZIA (felocsúdva) : Kétezer

aranyat !

ÜRMÉNYI (gyorsan) : „Schlossberg, Fekete, Jeszenák, Czapó" . . .

AZ OSZTRÁKOK (visszatódulva) : Felség, ez

az oppoziczió !

Mária TERÉZIA: Tant mieux !

KÉSSEL (a magyarokhoz) : Az Oppoziczió, a

melyet oly szívesen látnak az illustris urak !

MÁRIA TERÉZIA (kitéröleg) : Az Osztrákok

bolondoznak . . .

73

« ... áS&H — "•

HATZFELD (aki még nem tért magához) : Két- ezer aranyat ! . . . Felség, Ausztria . . .

(Ebben a pillanatban roppant rivalgás és „Vívat Rex"-fcidiíás odalenn ).

A MAGYAROK (trium/usban, mint a metiy-

dörgés) : Magyarország !

HANGOK (az osztrákok részéről) : „Majd meg- látjuk, mit tud a diéta ?" „Az úrbér szabályo- zása . . ." „Az insurrekciot megváltják az urak!?"

hatzfelD: Ez a kérdés !

MÁRIA TERÉZIA (hirtelen komoran) : Ez

nem tréfa, csakugyan . . .

egy tiszt (kiáltva) : Herczeg Grassalko- vich !

NEGYEDIK JELENET.

ELŐBBIEK. GRASSALKOVICH ANTAL HERCZEG, majd

GRÓF TELEKI MIHÁLY (a fiával) és GRÓF DESSEWFFY

(a fiával). UDVARHÖLGYEK és URAK stb.

( Orassalkovich a végső szavaknál lépett be).

MÁRIA TERÉZIA (Orassalkovichhoz ) : Hal- lottad ezt ?

GRASSALKOVICH (remegőn a rajongástól és felindulástól, megállva a középen) : Mikor a ma- gyar király Magyarhonban van... (Mozgás, moraj ) : mikor felséges úrnőnk szent személyét itt tisztelhetjük alázatos körünkben . . . Mikor felséged asszonyi ragyogásában pillantjuk meg a magyarok királyát : hol van az a tekintet, a melyet köny ne öntene el, hol az a lélek, mely az örömtől ne dagadna, hol van, szóval, az a magyar

74

* -Sjtt* O

ember, aki ne sirna s ne dalolna és ontaná a vérét és feláldozná magát ! . . .

(Nagy mozgás, moraj, tetszés). AZ OSZTRÁKOK: A régi dal . . . HATZFELD: A régi ellentét . . . kolowraT: Hódolat az ajkon, lelkesedés a szivekben, de mihelyt tettre kerül a dolog . . .

MÁRIA TERÉZIA (meghatva) : HerCZeg GraS-

salkovich . . .

grassalkovich: Felség, mi mindannyian, magyar zászlósok, rendek és karok, alázatosan mérlegeljük a királyi propozicziókat ... A hang tanácskozásainkban, a lelkiismeretnek hangja. A törekvés : loyalitás a koronás fő iránt és hűség nemzetünk jogához... (moraj, mozgás.) hűség felségedhez is, rendithetetlen hűség, a melynek emlékét megőrizte e vár . . . Mert a tükrök fényé- ben hagyott talán egy sugárkát a kardunk vil- lanása, a íalak zugában ott maradt tán egyné- mely szava szilaj szózatunknak, a mikor mi mindannyian meghaltunk itt a királyért és feltá- madtunk a csatában !

(Nagy mozgás, zaj, tetszés). (Odakünn lelkes rivalgás és trombitaszó ). MÁRIA TERÉZIA (felállva és ünnepélyesen,

meghatva) : Herczeg Grassalkovich Antal — én szeretlek . . .

(Nagy mozgás, csoportok. Herczeg Grassalkovich kezet csókol a királynőnek ). HANGOK (a magyarok kórében) : ,,Igy kell

beszélni a királyhoz ! MarcusTullius szellemében ! ,,A felség birodalma" . . . „Sérelmek vannak

századok óta" A nemesi föld, szabad" —

,,A nemzeti szabadság alaptörvény" ... ,,A

75

diploma, a hitlevél" A királynő kegye többet

ér" . . .

HANGOK (ugyanakkor az osztrákok részérói) :

,,A Habsburgok leánya s a hajdani koldusdiák! " „Charles Quint vére" ! . . . egy HANG: Charles Quint, aki a világnak

Ura Volt ! ... f-4= osztrák tanácsosok, Hatzfeld gróf kivételével, elmennek ).

MÁRIA TERÉZIA (a császárhoz közeledett s enyhén, gyöngéden, boldogan) : És felséged im- pressziója ? . . .

a császár (tréfásan) : Családi jelenet Ma- gyarországgal . . . HaTitián megfesthette volna...

(Hirtelen gyöngéden, a királynő könyes szemei lát- tára) : Te SÍrSZ ? . . . (Tréfásan, Grassalkovicht

utánozza) : Hol van az a tekintet, a melyet felsé- ged láttára könny ne öntene el ? ! Még a magyar királynő is sir, önmagát pillantva meg . . . MÁRIA TERÉZIA (halkan) : Hol ?

A császár (gálánsán) : A szememben, remé- lem . . .

Mária TERÉZIA: S a szivedben ? . . . A császár: Teréz . . .

MÁRIA TERÉZIA (gyorsan) : Mért nem Vagy

mellettem ? . . . Királynő bár, mégis csak gyönge nő vagyok . . .

a császár: A magyar ügyekbe nem avat- kozom. A magyarok nem szeretnek.

MÁRIA TERÉZIA (odaadással) : Nem ! ?

Hogyan ! Amikor é n szeretlek !

a császár (kedvetlenül) : Emlékszel, hajdan, a koronázás ünnepén, nekem alig jutott hely a Szent Márton-templomban ! S mikor felséged kardját emelé az égnek : én szűk mellékutczában

76

tolongtam, hogy meglássalak — téged ! . . . Az este . . .

MÁRIA terézia (közbevágva) .Nem, nem... Már egy óra múlva a melledre borultam. Ha vár- tál — hát nem vártál hiába . . .

A CSÁSZÁR (mosolyogva) : A jobbarCZOmat

megsebezte . . .

MÁRIA TERÉZIA (élénken, nevetve): Be

nagy baj ! Szent István koronája . . .

(Odalenn zaj, rivalgás, kocsidübörgés, lódobogás, ostorcsattogtatás ).

EGY KAMARÁS (a magyar urak felé) : Nagy-

méltóságtok fogata előállott . . .

(Balról több nő és fiatal «r — magyar én cseh mág- násifjak — megjelenése. Köszöntések, fecsegés, élénkség ).

hangok: Cseklészre ! Esterházy Boldog fiatalság !

MÁRIA TERÉZIA (a császárhoz) : Cseklészre

mégy ?

A császár (élénken): Oh, hogyne . . . Meg- ígértem . . .

MÁRIA TERÉZIA : Kinek ? (Nevető félté- kenységgel) : Auersperg herczegnőnek ? . . . Oh, ő aligha lesz ott . . .

A CSÁSZÁR (nevelve) : Hátha ? Ki tudja ?. . .

Mária terézia: Még Pozsonybase érkezett meg . . .

A CSÁSZÁR (kitéröleg) : Hát te eljÖSZ ?

Mária terézia: Oh én . . . Nem tudom . . . sok kedvem nincs . . . talán . . .

A CSÁSZÁR: Egy rózsaszínű dominóban . . .

77

^_ *^t$s "

Mária TERÉZIA: Hogy fel ne ismerj . . . vagy hogy felismerj . . . (Távolodik).

egy kamarás (jelentve) : Gróf Teleki Mi- hály . . .

MÁRIA TERÉZIA (N ínyhez) : Hát Fuchs

grófnő s az erdélyi futár ? (Nény sietve el).

TELEKI MIHÁLY (a fiával): Felség...

MÁRIA TERÉZIA: Szép fiu . . . kár, hogy protestáns . . .

TELEKI MIHÁLY (kérlelón) : Felség, a The-

resianumba . . .

Mária TERÉZIA: Jöjj el Bécsbe hozzám,

vagy SchÖnbmnnba . . . (Hirtelen emlékezéssel) :

Nektek Mármarosban uj hidat építtettem . . .

EGY KAMARÁS (jelentve): Gróf DeSSewffv... DESSEWFFY (előre tolva a fiát) : Felség, a

Pázmáneumba . . .

MÁRIA TERÉZIA (a fiatal Dessewffyhez ) :

Hát pap akarsz lenni ?

a fiatal dessewffY: Igen, felséges ki- rálynő . . .

PÁLFFY ( Brunsviktól átvéve egy irást) : Fel- séged kegyes válasza e könyörgésre ?

Mária Terézia: A protestáns mágnások jöjjenek el Bécsbe.

ESTERHÁZY PÜSPÖK (aki hallotta ezt, sietve

és tiltakozón) : Az apostoli király . . .

MÁRIA TERÉZIA (bizonyos gúnynyal) : PrÓ-

nay, Szirmay, Berzeviczy — ezek magyarok . . . Esterházy: Köztük Vay Ábrahám s Ráday

Gedeon . . .

Mária Terézia: Kálvinisták, tudom . . .

Esterházy: Felség, szent egyházunk leg- főbb érdeke . . .

78

<*■ ■ ' — rf^S£S» ■ o

MÁRIA TERÉZIA: Vidd el őket Rómába végre ! . . .

Esterházy: Protestáns alattvaló nem le- het hű katolikus királyhoz . . .

Mária Terézia: Erre bizonyíték kellene. . .

esterhAzy: Minden fölkelésnek e hazában protestáns színezete volt . . .

Mária Terézia: Annál jobb, ha nem ka- tolikus volt . . .

ÖTÖDIK JELENET.

KLŐBBIEK, BÁRÓ ORCZY LŐRINCZ, FUCHS GRÓFNŐ,

m»Jd PÁLFFY-VASASOK és BAIREUTH-GYALOGOSOK,

aztán JÓZSEF, BESSENYEI, IFJÚ MAGYAR és OSZTRÁK

MÁGNÁSOK 8tb., végül NÉNY TITKÁR.

EGY KAMARÁS (jelentve) : Báró Orczy Lő-

rincz, Abaujvármegye főispánja . . .

ORCZY (a középkereszttel a mellén, boldogan ) : Felség . . .

Mária TERÉZIA (élénken): A főispán ügyel- jen arra, hogy Isten, Szűz Mária és a Szentek el- leni káromkodások megszűnjenek . . . (Hirtelen más hangon) : A Pálffy-vasasok ! Hol vannak a Pálffy-vasasok ? . . . . Ma ajándékozó kedvem- ben vagyok . . .

orczyt: Nádasdy ! Beleznay ! ( Kézszoritások).

FUCHS GRÓFNŐ (balról s gyorsan a császár- hoz) ; Felség . . .

A császár: Ah, Fuchs grófnő . . .

fuchs grófnő (titkoiódzva ) : Felségednek e levél . . .

(A császár gyorsan átveszi a levelet).

79

MÁRIA TERÉZIA (mintha mindezt nem látta

volna) : Ah, vén Clotildkám, végre ! . . .

FUCHS GRÓFN ő (kezet csókolva s ef fúzióval) : Drága felség ... a Duna vize sötétkékre . . .

MÁRIA TERÉZIA (a szavába vágva, halkan) :

A levél ...tőle?... Nem mintha féltékeny volnék . . .

FUCHS GRÓFNŐ (lenézéssel, nevetve): Oh, a herczegnőre ! . . .

Mária terézia: Mi van e levélben ? . . .

( Fuchs grófnő gyorsan egy irást vett elő) : Oh hű

Clotildkám ... a herczegnő háta mögött ? . . .

fuchs grófnő: Lemásoltam . . .

Mária terézia: Szórul-szóra ?

FUCHS GRÓFNŐ: E pápaszem meglátja, ha fecske ül a kölni dómra . . .

MÁRIA TERÉZIA (olvassa) : „Pozsonyba

már aligha érek . . . Megyek Cseklészre egyene- sen . . . Zöld dominó és fekete álarcz . . . Ezt, Sire, hogy meg ne ismerhessen . . ."

FUCHS GRÓFNŐ (gonoszsággal) : Akárcsak

Madame de Pompadour . . .

Mária terézia: Egy zöld dominót hoztál ? Intézkedtél ?

fuchs GR ófn ő: A herczegnő kocsisa holtré- szeg lesz . . . Ember még nem ivott annyi tokajit...

mária terézia : Erős? Jó?

FUCHS GRÓFNŐ (szakértelemmel) : Felség, az

egri püspök pinczéjéből való . . .

A CSÁSZÁR (Esterházy püspökhöz, folytatva a

beszélgetést) : A kitűnő bort még meg se kö- szöntem . . .

MÁRIA TERÉZIA (aki hallotta ezt, Fuchs

grófnőhöz): Tán kár is érte ... no, de mindegy. . .

80

m *fPS* ' •

FUCH8 grófnő: Ámde ha a kocsis részeg- sége nem elég ?

Mária terézia: El kell fürészelni a hintó

tengelyét . . .

(Ugyanakkor újra kocsidühörgés, csenget, rival- gás. S ugyanakkor a kardok és fegyverek durva csörrenésével Pállfy-vasasok és Baireuth-gyalo- gosok megjelenése. ) NÉHÁNY TISZT (aki utat nyitott nekik) :

Hahó ! Csak lassan ! Csendesen !

MÁRIA TERÉZIA (felállva * jókedvűen) :

Pálffy-vasasok ! Baireuth-gyalogosok ! (A zsebé- ből egy marék aranyat kapva elő, gyorsan feléjak hajitja s ugyancsak gyorsan, a császár egy nehez- telő kézmozdulatára) : Ajándékozó kedvemben vagyok ! . . .

PÁLFFY-VASASOK ÉS BAIREUT-GYALO- GOSOK (a pénzeket kapva fel, roppant tumul- tusban) : Vivát Rex Domina nostra !

EGY HANG (a vasasok közül, mint a harsona):

Felség, aztán ezt a rókát mégis ehetjük, meg is ihatjuk ? . . .

EGY HANG (a gyalogosok közül) : Mi ÍS Bai-

reuth gyalogosok ?

Mária terézia: Nem bánom ! Csak pusz- tuljatok !

(Vasasok és gyalogosok nagy tolongásban el középről ). MÁRIA TERÉZIA (jókedvűen) : Az udvar indulhat !

(Néhány kamarás feltárja az összes ajtókat balról. Fiatal urak élénk megjelenése, túlnyomóan magyar díszruhában. Köztük az ifjabb Barkóczy, Niczky gróf, Erdődy Sándor, Battyhányi, Apponyi, stb.

81

stb. a cseklészi mulatságnak szereplői : az osztrák, magyar és cseh mágnásvilágnak fiatal tagjai. Colloredo, Trautson, Zichy Károly s Batthyányi főasztalnok is visszatértek. Az ifjú Teleki és Dessewffy, elsietve az apjok mellől, nagy örömben csatlakoznak a tömeghez. Élénkség, üdvözlések,

zaj. Hangok) : „ Cseklészre ! Cseklészre !

Mária TERÉZIA: Mennyi szépség s ijfuság udvaromban ! . . . ( Fuchs grófnőhöz) .- No eredj. . Intézkedj . . .

fuchs grófnő: A tengely ? . . .

"Mária TERÉZIA: Nagyot nem fog esni . . .

ORCZY (megpillantva Bessenyeit, aki e percz-

ben lép be) : Bessenyei !

BESSENYEI (lelkesen) : Édes gazdám . . . (Átölelik egymást).

JÓZSEF (ugyanakkor jobbról) : Az Ölelkezést megtiltanám . . . (Magához inti Bessenyeit).

HANGOK: (a fiatalság részéről) : On part !

On part !

más HANGOK: „Colloredo ! Gróf Niczky ! Barkóczy !"

más HANGOK: „Hol van Salm, Dietrich- stein . . . Czartoriczky ?"

A fiatal barkóczy: Be jó lesz szeretni !

hangok: On part!

egy hang: Trautmansdorf ! Trautmans- dorf !

(Nagy, élénk tolongás. S mindannyian el középről. Odalenn kocsidübörgés, ostorcsattogás ).

BATTHYÁNYI NÁDOR (a császárhoz, távo- lodva) : Felség, az én fogatomat . . .

BALASSA: Csak négy törpe kancza, de sebes mint a szél ...

82

\ császár: Már megígértem Grassalko- vichnak . . .

GRA8SALKOVICH: Én ismerem az összes hidakat . . .

CZOBOR GRÓF (közeledve és lelkesen) : Nagy

ur ! Hat pejcsődör, no meg én, nagy kegybe számítanánk . . .

LOSI, KHEVENH ÜLLER (az ablaknál, a

császár felé) : Ragyogó fogat ! TRAUTSON: Kápráztató !

CZOBOR (aki remegő boldogsággal hallotta ezt ) :

A zabla egytül-egyig mind ezüst, a szerszámon színarany cziráda s a moldvai öreg vajda nem látott annyi drágakövet, mint az ostorom nyele .. A császár (Czoborhoz) : Ha kegyelmed el- lángol e fényben, én nem fogok kölcsön adni . . . Pénzt én nem kölcsönzők senkinek ... De hát induljunk . . .

CZOBOR (bizalmasan) : Gyerünk . . .

(Nevetés és beszélgetés közben megindulnak a háttér felé. A császár egy perezre megállott volt s gyöngéd tisztelettel int a királynő felé, aki Fuchs grófnőt búcsúztatja, közben viszonozva a császár és az urak köszöntését ).

Esterházy (a királynőhöz ) : Felség ... re- mélhetem ? . . .

MÁRIA TERÉZIA (biztató tekintettel) : Csen- desen . . . (Esterházy távolodik ).

JÓZSEF (Bessenyeihez, folytatva a beszélgetést ).

És tudta Jozefa főherczegnő, hogy Pozsonyba jön Kegyelmed ?

BESSENYEI (zavartan, hogy a főherczegnő ellen kell vallania) : Fenség . . .

83 6*

JÓZSEF (megértve s a szavába vágva) : S egy

szót se izent, egy sort sem irt ? . . .

MÁRIA TERÉZIA (búcsúzva Fuchs grófnőtől):

Eredj . . . siess . . .

JÓZSEF (gőgös könnyedséggel) : Hát a fran-

czia kisasszony él-e még ?

Bessenyei: Ha szabad, fenség, e kérdésre

felelnem . . . (A tarsolyából egy ibolyacsokrot vett elő). v

JÓZSEF (megejtve, de uralkodva magán) : Ah,

Gróf Castelnau Florence . . . (Egy pillanatnyi

habozás után, lassan a csokor után nyúl).

Bessenyei: Mondván : ,,Ha a pozsonyi kert- ben nem volna pármai virág . . ." (József int

Bessenyeinek, aki elhallgat s meghajlik).

MÁRIA TERÉZIA (hirtelen megpillantva) :

Hadnagy . . . S a gyermekek ? ( Nényt keresve) .- Hát a Hadik futárja ? . . .

BESSENYEI (egy csomó irást nyújtva át) : A

főherczegnők levelei . . . Továbbá . . .

MÁRIA TERÉZIA (átfutva a jelentéseket) :

Tervuren . . . Toskánai ügyek . . . (Egy pillantás- sal a császár után, magában ) : Mindezt én ... a

császár megy Cseklészre . . .

A CSÁSZÁR (Józsefhez, aki merengőn állott) :

Josephus ... no jössz velünk ? . . .

JÓZSEF (felocsúdva) : Nem, én Schönbrunnba megyek . . . Megnézem a gyermekemet . . . (A

királynő felé megy).

A CSÁSZÁR (Hatzfeld felé, jókedvűen) : A Vi- szontlátásra . . .

HATZFELD (a császárhoz) : Igen ÜdvÓS volna,

ha felséged Pozsonyba rendelné Kaunitz hercze- get . . . Azt hiszem, szükség lesz reá . . .

84

» 1 *EsQ& - «

a császár-. A diéta ?

HATZFELD: Mindent meg fog tagadni . . .

A CSÁSZÁR (kedvetlenül) : Elég... (Egy pillanatnyi habozás után) : Szólj JosepllUSnak, 6 megy haza . . . (Távolodik).

(A császár elment. A magyar urak követték. Kö- szöntések, zaj. Bessenyei, Orczy, Nádasdy és Be- leznay egy másik csoportban távolodnak. A szin

kiürült). (Odalenn a fogatok összecsőditették a népet. Ál- landó zaj, rivalgás. Most, a császár megjelenésére, a várörség trombitája, a katonai tisztelgés parancs- szavai is jelhallatszanak. És rögtön kocsidübörgés,

csengők, ostorpattogás.

(A háttérben, az ablaknál, e fényes elvonulást nézi

Hatzfeld gróf, egyedül. Az előtérben az asztalnál

Mária Terézia és József ).

Mária terézia: Isten veled, fiam . . .

.1 ÓZSEF (kezet csókolva) : Felség ! . . .

Mária terézia: Mondd, anyám... (Ma- gához öleli s ugyanakkor megpillantja Nény tit- kárt, aki e perczben lép be; És felindultan ): Nos ?

NÉNY (rejtett felindulással) : Bethlen Miklós

Erdélybe ért a mai napnak hajnalán !

Függöny.

85

MÁSODIK KÉP.

(Gróf Dánffy Dénesné örményest birtokán. A várkastély egy nagy terme. A háttér falában, középütt, magas, bolthajtásos ajtó. Ez itt a főbejárat. Egy hasonló, valamivel kisebb ajtó jobbról és balról. Az ajtókon súlyos vaspántok, zárak, a jobboldali ajtót egy széles, szőnyeg- függöny takarja. — .4 baloldali fal közepében, két magas várablak kö- zött, nagy panoplium. Az ablakokban rozmaring. A panoplium fegyverei között, középütt, mintegy a díszhelyen, egy középkorbeli hatalmas kard, ke- resztformáju markolattal. — .4 falakon a Bar- csayak és Nalácziak családi arczképei. — A szin jobboldali részében teritett asztal. Diszes fehér abrosz, négy sarkában hímzett czimerrel, remekmívű borkancsó és serlegek. Az asztal körül fa-zsölék, bórtámlávál. Ezeken a Bánffy — Barcsay czimer. Az asztalon karos ezüstgyertyatartó, égő viaszgyertyákkal.

Odakünn este van. Az ablakokon át holdfény vető- dik a terem kőkoczka-padlózalúra. Itt-ott egy kevés árnyék. )

HATODIK JELENET.

GRÓF BÁNFFY DÉNESNÉ, ORÓF BÁNFFY ÁGNES,

GRÓF TELKI SÁMUEL (az asztal körül), majd EGY KO.

MOKNA. (Mély osend sokáig.)

86

■a . ^gfjfr o

teleki SÁMUEL: De hát mi bántja Kegyel- medet, nagyságos asszonyom ? . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ (végigsimítva a homlokán)

Ehj, sok minden, fiam . . .

TELEKI SÁMUEL (tiszteletteljesen) : Kár

gyötrődni a multak emlékein . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ (halkan) : Ha ismernéd

a jövőt . . .

TELEKI SÁMUEL (boldogan) : A JÖVŐ ... én

istenem . . . Ágnes és én megesküszünk jövőre . . .

(Halkan, forrón) Ágnes . . .

BÁNFFY ÁGNES (a kezét nyújtva Telekinek és

édes szelídséggel) : Kegyelmed, hát csakugyan szeret engem, gróf Teleki Sámuel ?

TELEKI SÁMUEL (halkan, forrón): Oh...

(Rövid szünet. Aztán) BÁNFFY ÁGNES (csendesen) : £n ÍS Szeretem

Kegyelmedet . . .

(Egy perczig újra csend. Búnjfy Ágnes felállott s imádkozni látszik. Teleki csendes rajongással nézi. Gróf Bánffy Dénesné mozdulatlan, a padlóra meredt szemekkel. Most Ágnes néhány lépést tesz). BÁNFFY DÉNESNÉ (mintegy felocsúdva s

nyugtalanul) : Lefekszel, fehér galambom ? (Orój

Telekihez, aki készülődik ) : Sámuel ?

teleki Sámuel (gondtalanul) .- Én nyer- geitettem ... (A közép felé) : Hahó ! Tiburcz !

BÁNFFY DÉNESNÉ (halkan) : Nyergeitettéi ?

teleki Sámuel: Indulnék ez éjjel Maros- vásárhelyre . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ: Ez éjjel ? . . . BÁNFFY ÁGNES (miután öntött egy serlegbe, a melyet most átnyújt Telekinek ) : Még ezt igya meg

Kegyelmed . . . Aztán az isten áldja . . .

87

TELEKI SÁMUEL: Ágnes . . .

BÁNFFY ÁGNES: Jó Utat . . .

TELEKI SÁMUEL (vidáman) : Az Ut hold- fényes, szivem . . .

bánffy Ágnes: S legyen hűséges Kegyel- med, mig visszatér — vasárnapig . . .

teleki Sámuel: Hűséges ? . . . A lelkemet itt hagyom neked . . .

bánffy Ágnes (odaadón) : De az enyémet elviszi Kegyelmed . . . No, csókoljon meg . . .

teleki SÁMUEL: Ágnes . . . Az isten áldjon..

BÁNFFY ÁGNES (már távolodva) : Az isten

áldja kegyelmedet.

(Egy perczig csend. Ágnes az anyjához ment, aki megcsókolja is hosszan, mélyen a szemébe néz. Aztán, hirtelen, fájdalmas gyöngédséggel elhá- rítja. Ágnes távolodik, jobbról megemeli a függönyt

s eltűnik az ajtó mögött.

Ebben a pillanatban, odalenn, az ablakok alatt

egy puskalövés döreje. S ugyanekkor, a baloldali

háttér homályában egy cselédasszony tűnik fel —

lázas női silhouette — előre sietve).

TELEKI SÁMUEL (megdöbbenve) : Mi az ?

BÁNFFY DÉNESNÉ (az asszonyhoz) : SieSS

Ágnes után . . . Őrizd, tartsd, rendithetetlen ...

(Az asszony sietve el jobbról és Bánffy Dénesné Sámuelhez, fájdalmas sajnálkozással ) : Ah ! te

ez éjjel indulni akarnál ! . . . ( Egy második lövés).- A jel a támadásra !

teleki SÁMUEL: Támadásra ? . . .

bánffy dénesxk: Hajnal óta Örményes körül van kerítve. Bethlen Miklós s kétszáz huszár . . .

teleki Sámuel (lázasan) : Gróf Hadik?

88

BÁNFFY DÉNESNÉ (/elnevelve) : ő küldi őket . . .

TELEKI SÁMUEL (lázasan, megértve) : Ág- nesért ! ( Fenytgtrtn) : Gróf Hadik ! . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ (tompán) : S 3. magyar

király.

( Kgy harmadik lövés). TELEKI SÁMUEL (lázasan az ablak jeli rontva): Ah, hadd lássuk hát ! . . . (Felrántja az ablakot, a csillagos égbolt látszik).

bánffy DÉNESNÉ: Szent isten, vigyázz !

TELEKI SÁMUEL (kinézve) : A sáüCZOk fö- lött fel van vonva a hid . . .

bánffy dénesné: A fája korhadt, a láncza törékeny . . .

TELEKI SÁMUEL: őrség ?

bánffy dénesné: Nyolcz szál hajdú, pus- kája sincsen . . .

(Egy negyedik lövés és kürtszó).

teleki Sámuel: Ah, menjen, menjen ke- gyelmed . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ (kiegyenesedve) : Én e vár

úrnője vagyok : hadd veszem ki a részemet . . .

(A kürtszó elhallgatott, s akkor egy érczes férfi- hang — gróf Bethlen Miklós hangja — szól fel alantról. Teleki, az ablak szárnyához támaszkodott; égnek emelt arcza holdfényes. Bánffy Dénesné a szin közepére támolyog ).

BETHLEN MIKLÓS (künn) : Felséges AsSZO-

nyunk, a magyar király nevében, e vár úrnőjéhez, nagyságos gróf Bánffy Dénesnéhez van szavunk. A hid : lebocsátassék. A kapuk : megnyíljanak.

( Kürtszó).

89

TELEKI SÁMUEL (lázasan) : Nem ! BÁXFFY DÉXESXÉ (fájdalmasan) : Az nem

igazság, amit akarnak . . .

BETHLEN MIKLÓS (még egyszer kívülről) : A

magyar király nevében !

TELEKI SÁMUEL (még lázasabban) : Nem ! (Akkor rögtön, vad „Hajrá !" „Hajrá !" kiáltozás, lázas lódobogás támad. A nyitott ablak párkányára roppant por/elhó csap fel. Odalenn a várhidat feszi- tik és döngetik. A korhadt fa roppan, a lánczok nyikorognak. Aztán, hirtelen, menydörgésszerü robajjal leszakad a hid, a megszakadt lánczok meg- csörrennek. Győzedelmes, vad kiáltozás támad, a melyet rögtön dulakodás zaja követ : a vár hajdúi dulakodnak a betörő huszárokkal ). (És e harczilárma közepett ):

TELEKI SÁMUEL (könyörgőn) : Ah, de hát

menjen, nagyságos asszonyom !

BÁXFFY DÉNESNÉ (nem hallva Telekit, ösz-

szekuicsoit kezekkel) : Atyám ! Uram ! hozzád imádkozom !

teleki Sámuel (lázasan) : Fegyvert ne- kem ! . . .

BÁXFFY DÉNESNÉ (a panoplium felé mu- tatva s immár maga is szilajon) : A BarCSayak

ősi kardja . . .

(Teleki Sámuel lekapja a kardot, miközben már a

lépcsőn s o középső ajtó mögött rohanó lépések

zaja és fegyvercsörgés ).

TELEKI SÁMUEL (két kézzel, magasra tartva

a kardot s mintegy megnőve, lázasan, nagyszerűn):

Kard ! fönséges penge, ki félelmet s megalkuvást nem ismerél s vérző századokon át megvédted e tűzhelyt s megvédted a hazát . . . Fönséges

90

• *tt& •• ■ '■ »

penge, keresztformáju markolat, kard ! ki meg- védted mindég szent vallásodat . . . Kard ! Barcsayk ősi kardja itt velem, (az arczképek felé): kinek mindannyitokkal egy hitem van és egy istenem . . . Kard ! Kard ! tégy csodát . . . vivd meg az én két kezemben százak ellen e csatát !

HETEDIK JELENET.

ELŐBBIEK, GRÓF BETHLEN MIKLÓS, BETLEN-HU- SZÁROK, HAJDÚK.

(Teleki Sámuel arczczal fordult a középső ajtónak, mely utolsó szavánál felpattant. A széles küszöb látszik, a kivont kardu, megtépett ruházatú huszá- rokkal. A lépcsők is feltűnnek, egy-egy megsebe- sült vagy megölt hajdú testével. Vér a fehér lépcső- fokon. És gróf Bethlen Miklós, maga is rendetlen ruházatban, betört).

BÁNFFY DÉNESNÉ (a lépcső láttára, elré- mülve) : Ah !

TELEKI SÁMUEL (megpillantva Bethlent):

Bethlen Miklós ! Hát rokonvér, rokonvérre támad !

BETHLEN MIKLÓS (felindultan) : Én Szol- gálom a királyt . . .

teleki Sámuel: Én Ágnest, az arámat.

Bethlen MIKLÓS: Kegyelmed igy, a ki- rálylyal áll szemben . . .

teleki SÁMUEL: A mátkám elrablását tán tétlen megengedjem ? !

bethlen MIKLÓS: Itt senki sem rabol... Vigyázzon kegyelmed . . .

91

« — , ■ ' ■ " *1gt» ^

TELEKI SÁMUEL (magán kittül) : A SZÓbÓl

elég ... A kardjáról értem meg az embert . . .

BETHLEX MIKLÓS (mind hevesehhen) :

Odakünn kétszáz huszárom . . .

TELEKI SÁMUEL (felkaczagra ) : Ám vágja- nak le ... De előbb megpróbálom! (És Bethlen- nek ront, a huszárok előretörnek ).

BÁNFFY DÉNESNÉ (sikoltva és visszatartva

Telekit) : Sámuel, fiam! . . . gondold meg ... ha te meghalsz, minden el van veszve . . .

TELEKI SÁMUEL (fájdalmasan) : Hát Így,

nincs elveszve minden ? . . .

BETHLEN MIKLÓS (komoran) : Próbáljuk meg békén talán . . . ( Egy levelet nyújt át Bánffy-

nénak) : Az erdélyi püspök levele . . . S ime, egy másik irás . . .

bánffy DÉNESNÉ: Felséges asszonyunk ?. . .

(De rögtön megpillantva az irásl és csalódva ) :

Gróf Hadik András . . . (olvassa) .• „Nagyságod, édes leányát Bethlen Miklósnak adja át . . . Felséges Nagyasszonyunk Bánffy Ágnest ke- gyelmes pártfogásába veszi, — és csak jószerével, kényszer nélkül, szent hitünkben nevelteti . . ." (Fájdalmasan) : Hát az Ágnes hite s a miénk, nem szent, Bethlen Miklós ?

BETHLEN MIKLÓS (türelmetlenül) : A felség

akarata, asszonyom . . .

teleki SÁMUEL: Itt csak Bajtay és Hadik beszélnek . . . Hol van a felség sajátkezű pa- rancsa ?

BÁNFFY DÉNESNÉ: Ezt mutassa kegyel- med . . .

BETHLEN MIKLÓS (türelmét vesztve): Meg- mutatom ! (Intett a huszároknak, akik gyorsan

92

köztiednek) : A várat . . . minden szobát, min- den ZUgOt kutassatok át . . . (A huszárok egy része elszéled a közép felé, lesiet a lépcsőn, mások balfelé sietnek).

BÁNFFY DÉNESNÉ (elrémülve) : Ah ! . . . (Telekihez) : Fiam ! . . .

teleki SÁMUEL: Hát nem jobb meghalni, minthogy minden veszve van . . .

bánffy déneskÉ: Leányom . . .

teleki Sámuel: Védje meg őt, tartsa meg őt szerelmes emlékemnek . . . vigye el hozzá szívesen, végső üdvözletem . . . S asszonyom, Kegyelmed, utolszor csókoljon meg . . .

BÁNFFY DÉNESNÉ (homlokon csókolja és csodálattal, heroikusan ) : FÍU . . . isten Veled . . . (Elsiet, óvatosan félrehúzza a függönyt jobbról, eltűnik. De Bethlen Miklós észrevette ezt s mig a huszárok mindenfelől visszatérnek, e jobboldali függönyre mutat).

bethlen MIKLÓS: Emerre, huszárok!

TELEKI (az ajtóhoz rohan, megelőzve a huszáro- kat, s a felemelt karddal) : Jöjjetek ! Mióta várok!

A HUSZÁROK (Telekinek rontva): Hajrá!

Hajrá !

( Vad, kétségbeesett viaskodás. Teleki, valami ifjú hadisten módjára, vág, szabdal, nagyszerűn. Egy- egy megsebesült huszár leroskad).

TELEKI SÁMUEL (részegen) : Mióta várok !

BETHLEN MIKLÓS (rajongó csodálattal) :

Hogy ví ! Egy óriás ! teleki sÁMUEL:Csak Teleki! Egy protestáns!

BETHLEN MIKLÓS (közeledve, szilajon, iri- gyen) : Félre . . . (Szétveri a huszárokat ) : Ve- lem . . . Velem vívjon Kegyelmed . . .

93

TELEKI SÁMUEL: A kardjáról értem meg az embert ! . . . (Összetűznek).

Bethlen: Sámuel !

teleki SÁMUEL: Miklós ! És a halál ! . . .

(Kimerülten a Bethlen kardjába akar futni).

bethlen MIKLÓS: Nem! Nem!

TELEKI SÁMUEL (elejtve a súlyos kardot s

kimerülten kiáltva) : Ha kegyelmed nem szivén szúr, csak a kezemen kaszál . . .

BETHLEN MIKLÓS (a huszárokhoz) : Fog- játok le ... S az ajtót . . .

A HUSZÁROK (az ajtónak rontva) : Hajrá ! Hajrá ! (A függönyt letépik s döngetik az ajtót).

BETHLEN MIKLÓS (megvadulva) : Ezer kar- tács és golyó, a hidnál is erősebb !

A huszárok: Hajrá! Hajrá!

(Egy ujabb huszárcsapat ront be s az ajtónak dől).

bethlen MIKLÓS: Törjétek át! Fiuk, pus- kát!

TELEKI SÁMUEL (vergődve néhány huszár

karján) : Szent isten ! . . .

(Egy csomó huszár, egyszerre, rövid karabélyát az ajtónak szegzi. Az ajtó nagy dörejjel beszakad).

TELEKI SÁMUEL (elrémülve) : Ah !

BETHLEN MIKLÓS: Végre! (Betör, egy cso- mó huszár követi).

TELEKI SÁMUEL (zokogva): Isten hozzád,

szivem gyönyörűsége ! . . .

Függöny.

94

,djÖ*~

HARMADIK KÉP.

Cseklész. Gróf Esterházy Ferencz birtokán. (A háttérben, messze, a kastély és a színház kon- túrjai. Előtte füzek őrizte tó, a hold ragyogásával. Hattyúk a vizén, tündéries kék fényben. A kastély s a színház palatetejét ragyogó holdfény öntötte el. Ragyogó nyári éjjel, forró és világos . . .

A háttérben, néhány lépésnyire a tó partjától , jobbról, mindenfelé zöld pázsit terjed, mint egy bársonyszőnyeg. Nagy virágzó hársfák. A gályá- kon, ritkásan egy-egy lampion, hogy a gyönyörű holdfényt ne zavarja. Ezüst káprázatával önti el a tóparti füzek zöld hajzatát, a lombokat, elönti a hársak is a távoli jegenyék leveleit, a melyek remeg- nek a meleg éji szellőben. Az égbolt tiszta és ragyogó. Csillag nincs, a háttér szinte nappali fényben és a pázsitok messze, egészen világosak. Mégis itt-ott, egy-egy fa mentén, homályosabb részek, amelyekre galyak, lombok nagy árnyékot vetnek. — Balról, egy hársfa alatt, egy kőpad dombormivü támlával. Egészen fehér a holdfényben).

NYOLCZADIK JELENET.

EGY ARLEQUIN, COLUMBINE, BARKÓCZY. A MEDVE,

DOMINÓK, ÁLARCOSOK, KERINGŐ PÁROK stb. majd

HOHENTHAL GRÓFNÉ, A CSÁSZÁR, KHEVENHÜLLER

TRAUTSON. LOSI, EGY MASKARA.

95

m *lifi&9 *

(A háttérben jobbról, néhány lépésnyire a tó part- jától, a fák között, a holdfényes pázsiton keringő párok. Ezek mind Louis X V. pásztoroknak és pásztornóknek öltözködve. Oáláns, szerelmes ke- ringözés egy áthatotlan s diszkrét zenekar hangján. A párok eltűnnek, majd tijra megjelennek.

Más maszkok jönnek el a háttérben a tó partján, dalolva, nevetve. Az alakjok árnyékot vet a tó szí- nére . . . Egyik-másik egy hosszú zöld nádszállal a hattyú felé ér . . .

A keringő pároktól néhány lépésnyire, egy fa törzse mögött, egy medvének öltözött maszk tánczol magá- ban, ügyellenül és nehézkesen ; hirtelen elkotródik, majd újra visszatér. A szőrös fej félelmetes a kék holdfényben A zömök testtel nagy árnyék vergődik ). Távoli kaczagás, moraj.

Egy álarczos csoport átsiet a szinen, nagy tarkaság- ban, nők és férfiak. )

hangok: Erre!... nem!... Jaj a tyúk- szemem ! . . . A füzesbe . . . Io prego . . .

EGY ARLEOUIN (különállva s egy Colombine

derekát fogva át) : Keressünk egy helyet, hol senki meg ne lásson . . .

colombine (suttogva) : Gróf Niczky Arle- quin, a fűben fázom . . .

(Elszaladnak ; a többi álarczosok is el).

(Rögtön egy másik trupp jön. Ifj. Barkóczy —

spadassin-nek öltözködve, két hamuszürke dominó

között, kiket átölelve tart).

az első DOMINÓ: Az uram Prágában . . . A második dominó: Bécsben a kedve- sem ...

96

■ *uftVt~ n

barkóczY: Csaljuk meg őket csendesen . . .

A MEDVE (a háttérből feléjök szaladva) : Hu-

hu ! Az egyik nőt nekem ... Én Zeusz vagyok e medvebőrben . . .

barkóczy (kardot rántva) : Megállj, meg- vakarlak . . . ( A dominókhoz, akik hívják el): Oh,

csak egy pillanat . . .

AZ ELSŐ DOMINÓ (kaczagva) : A medve

elszalad . . .

A MÁSODIK DOMINÓ (kaczagva) : Be gyáva !

BARKÓCZY: Tán Sajnálja? (Eltűnnek.) (Ugyanekkor a szín balmélyéből egy rózsaszínű dominó szalad ál a szinen. A császár s egy csomó fiatal ember üldözi, a fekete bársonyálarczot az arczuk elé tartva. Mindannyian diszes udvari öltö- zékben vannak, lakk topán, fehér selyemharisya, hímzett frakk, fehér paróka és rendjelek a hosszú selyem köpenyegek alatt. )

HOHENTHAL GRÓFNŐ (a rózsaszínű dominó, elfojtott apró sikolylyal ) : Jaj ! Jaj ! Miért ÍS

jöttem . . .

khevenhülleR: Hogy tud szaladni! trautson: Oh rózsaszínű harisnya ! . . .

A CSÁSZÁR (lelkendezve) : Rózsaszin ? Oh akkor . . . Elfáradtam . . . (Megremeg, az álar- czot leveszi).

A kíséret (ijedten) : Felség . . . elsápadt ...

LOSI GRÓF (mintegy önmagát nyugtatva meg):

Ez a holdnak fénye . . .

a császár (feliéiegzik) : Vége . . . Már sem- mi.. . (Bizonyos fájdalommal ) : Be szép itt minden, s be kár volna elmenni... (Hírtelen

kaczagva egy közeledő maszk láttára) : Oh e nő !. . .

Vájjon ki ez ? . . .

97

KHEVENHÜLLER (találgatva): Dietrich-

stein . . . Zichy . . . vagy a cseh Hrabinu ? . . .

A MASZK (éktelenül kitömött s elhízott Louis XV. női-viseletben) : Pas du tout . . .

khevenhüller: Ah, tudom már... egy báróvá lett Menzl-huszár . . .

A MASZK (vad basszus hagon) : "Irenck-pan-

dur ! . . .

KHEVENHÜLLER (kaczagva) : És ma Ma- dame de Pompadour !

(Mindannyian kaczagva el.)

A MEDVE (egy pillanatnyi leselkedés után Pompadournak rohanva) : Huhu !

A MASZK (vad gladiátori attitűdben s félem- letes basszus hangon) : Ugy jöjj ide vén lompos,

hogy kiverem a fogad ... (El.)

KILENCZEDIK JELENET.

A MEDVE, KERINGŐ PÁROK, majd HOHENTHAL GRÓFNÉ, METASTASIO, GLUCK, álaroz nélkül,

A MEDVE (elszalad és egy fa törzsének támasz- kodva, megvakarja a fejét): Medvének lenni, minő gondolat ! . . . S mily kényelmetlen s milyen me- leg .. . De ha leveszem a medvefejet : rögtön meglátják a bekötött sebet . . . s nyilvánvaló, hogy kikaptam a páros viadalban ... Oh pedig a strázsamester, oly jó és elnéző volt ... ezt valljuk be . . . Ha akarta vón, most itt se len- nék s nem sütkérezném benned, ékes holdvilág ...

(Rövid szünet, Jobbról folyton keringő párok, zene. )

Csak több szerencsém volna a nők körében . . . Oh Blumegen Lilienne . . . Kis hütelen . . . (Meg- pillantva a rózsaszínű dominót, gyorsan hátrál.)

98

HOHENTHAL GRÓFNŐ (lelkendezve és ag- gódón) : Ah e roppant kert, ez erdő, félek . . .

( Megpillantve Metastásiót, aki Qluckkal jön; és megkönnyebbülten, az álarczot az arczához tartva) :

Ah, ismerlek . . .

METASTASIO (önhittséggel) : Ezt elhiszem . . .

hohenthal GRÓFNŐ: Metastasio, poéta laureat . . .

METASTASIO: Természetes. (Büszkén, mint az olyan ember, aki nem áll szóba senkivel, távo- lodni akar Oluck felé, aki leült a padra. )

hohenthal gr ÓFNÉ: Csak egy kérdést . . . A színháznak már vége van ? (Közönynyel) .- Mit játszottak ?

metastasio: Egy rossz komédiát valami francziától . . . gondolom Moliére . . . Ámde ez- után következett az én művem . . .

hohenthal grófné (hízelkedőn).- Re- mekmű . . .

metastasio : A „Paridi ed Heléna" . . . zenéjét Gluck Kristóf Wilibald . . .

hohenthal GRÓFNÉ: A teremben nem látta az öreg Hohenthalt ?

METASTASIO (megsértődve távolodik s Qluck-

hoz): E rózsaszínű nő untat engem. (Leül. )

A MEDVE (közeledve és gyáván) : Huhu ! Én

Zeus vagyok e medvebőrben . . .

HOHENTHAL GRÓFNŐ: Jaj ! Jaj !

A MEDVE (magában, örömben) : Ez fél ! . . .

Némi, reményem éled ! . . . (Átkarolja.)

HOHENTHAL GRÓFNŐ: Oh mit teszel? . .

A medve: A barlangom itt van közel...

(Felkapja és elrohan vele.)

99

TIZEDIK JELENET.

METASTAS10, GLUCK, LOUIS XV. BERGÉRE-K, EGY ABBÉ: azIFJ. DESSEWFFY, ÁLARCZOSOK, GITÁROSOK, COLLOREIiO. FRANCZIA SZÍNESZEK CSOPORTJA, THUN GRÓFNŐ, APPONYI ANTAL, FREDR-^ GRÓFNŐ, ALTHAN GRÓFNŐ s a LEGIFJABB ESTERHÁZY, BATTHYÁNYI, STORACE ASSZONY. EGY FRANCZIA SZÍNÉSZNŐ, EGYÉB MASZKOK és ÁLARCZOSOK stb.

(Louis XV. pásztorok és pásztornők átvonulása. Elöl egy gáláns abbé : az ifj. gróf Dessew/fy. Oitá- rosok kisérik a csoportot. Finom és üde zenéjök harmonikusan egybeolvad a távoli zenekar hang- jával. )

GLUCK (elmerengve, csendesen ) : Ez Szép . . .

ugy tűnik nekem, mintha a holdnak fénye ezüst rezgésben hullana a gitárok zenéjére ... (Az el- vonuló csoportot nézve) : Ifjúság ! Boldogság !

Az a gáláns abbé az ifjú gróf Dessewffy, akit az apja papnak szánt ... az Czartoriczky, az Salm, amaz gróf Erdődy Sándor, ez itt az ifjú Traut- mansdorf ■ — franczia színésznőkkel . . . (Egy

másik gruppot pillantva meg) : Oh, Colloredo, mindég hat nővel . . . (Egy szerelmes pár, aki erre akar jönni, de ijedten menekül ) : Nini . . .

Althan grófné és Esterházy... (Egy rohanó

lirfi-csoport étellel, sonkákkal s borosüveggekkel ) ;

Ezek franczia színészek ... és szegény olasz muzsikusok . . . amit a buffetben meg nem ettek.

(Egy másik pár láttára) : A Velenczei követ S

Thun grófnő ? Csakugyan . . . aki megmentette Haydnt . . .

100

•— : rrgnw >»

THUN GKŐKNŐ: Valaki SZÓlt } ... (Máé hanr-

gon) : Oh édes követem, nincs annyi hatalma, hogy e tó vizén egy gondolám legyen ?

GLUCK (egy másik párt pillantva meg ) :

Apponyi Antal s gróf Fredro Mária . . . apponyi antal (forrón) : Szeretlek !

FREDRO MÁRIA (forrón): Io t'amo ! (Csók).

GLUCK: Más-más nyelv — s hogy értik egy- mást ! (Ebben a pillanatban egy nő siet át a színen akit egy fiatal ember üldöz, mire Ohick szelid meg- botránkozással ) : Oh Storace asszony, aki az imént Helénát énekelte ! . . . íme, mint Adrienne Lecouvreur, Batthyányi gróffal . . .

METASTASIO (aki a pad támlájának dőlve, nevetséges pose-ban elábrándozott, most fennhan- gon folytatja) : Engem e kor meg nem értett . . .

GLUCK: Ugyan . . . poéta laureat vagy . . .

METASTASIO (bosszúsan és lenézéssel ) : Kér- lek. . . Az eszméim gazdagságát, a költészetem mélységét senki fel nem fogta . . .

EGY X ŐI MASZK (magyar ruhában egy fiatal emberhez, aki melegen öleli) : Oh Kigyelmed

goromba . . .

METASTASIO (önhitt meggyőződéssel) : Majd

csak később . . . Majd évszázadok múlva, mikor e név : Metastasio, elharsog a világon át . . .

AZ ELŐBBI FIATAL EMBER (a magyar ru- hás nőhöz) : Amig egy csókot nem ád . . .

a nő: Adok — de elébb elszaladok . . . (El- szalad, a fiatal ember utána).

metastasio: Az ember végre is bármennyire szerény . . .

EGY FRANCZIA SZÍNÉSZNŐ (egy fiatal mág-

101

tf rf&tge •*

náshoz simulva e mohón): Ah! OUÍ, OUÍ, OUÍ, je

t'aime !

(Egy másik pár megjelenése, akiről Öluck azt

mondta az imént : Storace asszony és Batthyányi

gróf. )

BATTHYÁNYI: De hát édes Adrienne, nem em- lékszel ? . . . Parisban, egyszer este, — forró aj- kam a válladat szerette . . . Tehát előttem mit se rejts . . .

STORACE ASSZONY (végre kitörve s bécsi

akczentussai) : Aber junger Herr, sprechen's mai deutsch ! . . .

GLUCK (a szin jobbfelére mutatva, halkan) :

Nézd ... ott a császár enyeleg . . .

metastasio (keserűn) : Egy fehér selyem- dominóval . . .

GLUCK: Zöld . . . enyhe zöld, tündéri ... a mint a hold fehér festéke éri . . .

metastasio: Vájjon ki lehet ?

GLUCK: A császárnő ? . . . Ugyanaz az alak...

metastasio: Ha erre tartanak . . . (Feláll,

megindul a szin mélye felé balra, Qluck követte. Egy fehérarczu Pierrot jön szembe velük. )

GLUCK (megpillantva s megdöbbenve ) : Haydn!

(Haydn egy rezignált kézmozdulattal, megy tovább).

METASTASIO (Gluckhoz, aki Haydn után

néz) : Jöjj, jöjj . . . ez embert nem szenvedhe- tem . . . képtelenség . . . Esterházy hogy tarthat ily rossz zenészt magának ! Egy csöpp tehetsége nincs . . .

gluck (csendesen) : Tehetségünk nekünk van, Metastasio . . .

102

metastasiO: Nekem ... az más . . . GLUCK: De Haydn, tudod ... az egy óriás !

(Még egyszer hátranéz Haydn felé, aztán követi Metastasiot, aki dühös gesztikulással és vállvonoga- tással eltűnt).

TIZENEGYEDIK JELENET.

HAYDN egyedül.

( Haydnaz előtér balrészében egy fához támaszkodott. Csak 6 van itt, hosszú, sovány alak, fehér arczczal, fehér vászon ruhában. Nagy kerek fehér kalapja hátracsuszott s a fehér czérna-capotte roppant hom- lokot kölcsönöz a fejnek. Az arcz holdfényes. Az egész alakjának, igy elveszve a roppant szinen, éles silhouette-je van a kékes holdvilágban. Távoli zene. )

haydn (enyhén) : Esterházy akarta igy . . . a ruhám fehér, az árnyékom Pozsonyig ér : bocsáss meg nekem, oh édes Bach odafönn s te is Orpheus nemes költője Gluck ! . . . s ti mind- annyian zenélő angyalok . . . engedelmeskednem kellett : szegény udvari zenész vagyok . . . (Csön- des vigasztalódássai ) : Elvégre . . . zenélni a Pierrot mestersége ... s álmodozni ilyenkor, holdsugaras éjjel, a mikor minden g-moll-ban énekel ! . . . g-moll-ban ? Nem ... Az éjszakának nincsen pozitív zenéje . . . Megfoghatatlan han- gok, szédítő ütem, valami titkos suttogás, csen- desen, végigskálázik nyárfaleveleken ... A lom- bok, a haraszt, finom harmóniák, — a nádak fuvolák odaát s mikor halk sípolásukra vad madár ijedten felrepül : a füzesben az éjjel csak tovább

103

hegedül ! Omló zenék, mintha a homályt ker- getnék s az egész kert, az egész erdő, ugy hangzik mint egy ragyogó akkord : a zenekar élén a hold !

(Egy perczig áll még, a holdnak emelt fehér ábrá- zattal, aztán csendesen elmegy.)

TIZENKETTEDIK JELENET.

BARKÓCZY, COLLOREDO, DOMINÓK, ÁLARCZOSOK slb.

(A zene megerősödik. Hátul a szín jobboldali

mélyén, újra keringözés.

Barkóczy a két hamuszínű dominóval és más ál-

arczosok, nők stb. )

A két dominó: A hűség szép erény... barkóczy (kéjesen): S olyédes, ha törékeny.

. . . (A Pompadournak öltözött maskara jön feléje) : Oh Szörnyeteg . . . szaladjunk ... (El- szaladnak. )

COLLOREDO (Louis XV. viseletben, hat nő között \ s most Pompadourt finom pirouette-tel

köszöntvén) : Oh drága nő . . .

A HAT NO (körülfogva őket és keringve, da- lolva).

Ki hitte vön, szegény király,

Hogy Pompadour csizmában jár!

Oh Pompa- Pompa- Pompadour

( Harcziasan ) :

Egy Trenck pandúr! Egy Trenck pandúr!

(Elszaladnak, Colloredo utánuk, Pompadour is,

megemelt szoknyával, mely alul a nehéz csizmák

látszanak).

104

d^fllfr

TIZENHARMADIK JELENET.

U ÜtU TEHÉZI A, EsTKRH.ÍZY FERENCZ, majd .4LARCZ0S0K.

MÁRIA TERÉZIA (Esterházy karján, az al-

arczczai a kezében) : Esterházy ... be szép ez éjjel. . . oly különös minden . . . valami — vájjon mi ? oh, ha tudnám, oly furcsán járja át a szive- met . . . Oly boldog lehetnék . . . (Bágyadtan.

kedvteienüi ) : de hol jár az eszem . . .

ESTERHÁZY (enyhe szemrehányással) : Csak

nem a diétán ?

Mária TERÉZIA: Oh dehogy, istenem . . .

(Sóhajtva) : Egészen más . . . más . . . (Hosszú zöld selyemköpenye, mely a dekoltált ruhát fedi, lecsúszott a válláról.)

ESTERHÁZY (megigazítva, gyöngéden ) : Ki- rályom . . .

Mária TERÉZIA: Ne bántsd . . . nem fázom . . . sőt . . .

ESTERHÁZY: Hűsítőt ? ( Egy lépést távolodik, hogy inast hívjon. )

MÁRIA TERÉZIA (visszatartva) : Oly bohÓ-

kás, hogy az inasaidat ördögöknek öltöztetted...

Esterházy: Oly boldogok, hogy ördögök lehetnek . . . Régi kalendáriumokból minden- féle boszorka-verseket . . .

Mária TERÉZIA: Hadd nézzelek ... Te szép fiu vagy . . . még mindég szép, Esterházy — de a császár szebb . . .

Esterházy: Hát persze . . .

Mária TERÉZIA: A szemedben e fehér csillogásból mintha egy fényes szikrát látnék . . .

105

(Hirtelen más hangon) : Mondd csak ... ti ma- gyarok, — hozzám csakugyan hűek vagytok ? Ha tudnám ezt . . . ha csakugyan tudnám, gyak- ran megvigasztalódhatnám . . . gyakran, — a mikor szenvedek . . .

ESTERHÁZY: Nagyasszony !

Mária Terézia: Ez kedves magyar szó . . . Ebben benne van minden jó tulajdonságom, — de a gyöngeségem is . . .

ESTERHÁZY: Gyöngeség ? . . .

Mária Terézia: A ,,nagy"-nak ugy-e fénye van ? ! Az „asszony"-nak szive . . . (Gyor- san, Esterházy szavait megelőzve ) : No, megenge- dem . . .

ESTERHÁZY: Felség . . .

Mária TERÉZIA: Hogy megcsókoljad a kezem . . .

ESTERHÁZY (a királynő keze fölé hajolva) :

Oh drága kéz !

MÁRIA TERÉZIA: Ezt a gyürüt neked

adom . . . Oh, nem ezt, (mélyen, de mosolyogva) : ez a hitvesi gyürüm . . . (Egy másik gyürüt kap

le az ujjáról) : ezt . . . no fogjad . . . szép, ugy-e ? gyönyörű ! s hogy csillog, nézd !

ESTERHÁZY (mélyen és felindultan) : Felség, oly boldog vagyok . . . (Hirtelen, sziláján, lel- kesen) : Felgyújtsam Cseklészt ? Lobogjon egy pillanat alatt ?

MÁRIA TERÉZIA (megremegve) : Esterházy,

micsoda gondolat !

ESTERHÁZY (csak folytatva) : Lobogjon,

égjen, hét mértföldön át ... s az elámult világ . . .

MÁRIA TERÉZIA (a szavába vágva) : Néró- nak nézze Mária Teréziát ? ! (Egy percznyí haii-

106

gatáa után) : Nem . . . nem ... de mást, megállj csak ... Ha azt kérném tőled . . . tőled és mind- annyitoktól, akik magyar zászlósok vagytok . . . ha azt akarnám, Esterházy, hogy ti mindany- nyian, csupán azért, mertén — a magyar király — asszony vagyok : soha más nőt ne szeresse- tek, más nőre ne gondoljatok . . .

ESTERHÁZY (megremegve) : Felség . . .

MÁRIA TERÉZIA (maga is remegőn) : Hall- gass ... ez képtelenség ... (És hirtelen más han- gon, nevetve) : Mivé lenne a szép magyar faj ? . . .

(Egy perczig csend. Az álmatagon ) : Látod, e

perczben csaknem boldog vagyok ... A szememet behunyom, egy kicsit kinyújtózkodom s a fér- jemre gondolok . . .

Esterházy: De vájjon merre jár ő felsége ?

Mária TERÉZIA: ő vár valakit ... ő les valakit, aki én leszek ma este . . .

ESTERHÁZY: Felség, hogy értsem ezt ?

MÁRIA TERÉZIA (fájdalmasan) : Ha nem

érted, az se baj . . . (( Más hangon) .-Sajátságos... Cseklész mindég ilyen holdvilágos ? (Más han- gon) : A színházban, bevallom, unatkoztam . . . „Le médecin . . ." Nem szeretem, ha gúnyol- ják az orvosokat . . . Szegény Van Swieten . . . És Bánffy Ágnes ? ... S az én leányaim . . . Tónika s a gyermekek . . .

ESTERHÁZY (egyszerűen) : Alszanak . . .

Mária Terézia: Aludni kegyeskednek. Ezt Bécsben igy mondják a csehek.

(A zene mind halkabb lett s most ölelkező párok, akik nem látják a királynőt, suttogva vonulnak át a szinen és elszélednek vagy jobbra vagy a szin mélye felé, láthatólag a sötétebb helyeket keresve.)

107

MÁRIA TERÉZIA (a sz erei meséket pillantva

meg) : Ámde . . . ugy látom, itt Cseklészen . . .

Esterházy (einézön) : Némi hiba esik az erényen ? . . .

MÁRIA TERÉZIA (élénken, az Esterházy kar- ját ragadva meg) : Esterházy, az imént, a ho- mályban . . . egy rózsaszín selyemharisnyát lát- tam . . . Félek, hogy ma még sok minden rosszra fordul . . . (Belehevülve) : ítélkeznem s büntet- nem kell . . . Hát hol van Althan grófnő s a grá- nátos ? ! azaz hogy ez . . . (bosszúsan ) .- Ah, a mikor egyébként boldog lehetnék . . .

Esterházy (kérielőn) : Nagyasszonyom . . .

MÁRIA TERÉZIA (a szavába vágva) : Ne törődjem ? . . . Hát az erkölcs ? . . . Mivé lesz az

erkölcs ! ? (Nyugtalanul, felállva) : Mondd CSak,

őröket állítottál ? . . .

Esterházy: Hajdúkat, felség, a kert hatá- rán . . .

Mária Terézia: Ez messze van . . . jöjje- nek közelebb . . .

TIZENNEGYEDIK JELENET.

MÁRIA TERÉZIA, ESTERHÁZY, FUCHS GRÓFNŐ, ALARCZOSOK, ÖRDÖGÖK stb.

Ebben a pillanatban zaj, kaczagás ... s balról úlarczos csoport megjelenése, Fuchs grófnőt fogva közre, mindenféle incselkedések közepett. Fuchs grófnő kétségbeesetlen védekezik s jobbra-balra ütöget a legyezőjével. )

AZ ÁLARCZOSOK (kaczagva) : „Fuchs gróf- nő !" „Nem ! . . ." „De igen ! . . ." „Az öreg

108

a jó ! . . ." Hej ! hej ! még mindég álarczos- bálon ?!"

EGY ÁLARCZOS (udvari bolondnak öltözködve ) Egy CSÓkot néni ! (Meg akarja csókolni, mig Fuchs grófnő kétségbeesetten hadonázik a legyező- jével). Inkább örüljön, hogy akad bolond . . .

MÁRIA TERÉZIA ( megdöbbenve ): Fuchs gróf- nő ! Mit keres ez itt ? !

(Ebben a pillanatban Fuchs grófnő hátrafordult és megismerte a a császárnét ).

FUCHS GRÓFNŐ (kétségbeesetten, kiszakítva magát a csoportból) : Oh drága felség . . .

AZ ÁLARCZOSOK (ijedten) : Felség ? . . . FllSSUnk . . . (Menekülnek).

MÁRIA TERÉZIA (ingerülten) : A tokaji

nem volt elég ? . . . A tengely ? . . .

FUCHS GRÓFNŐ (kétségbeesetten) : A her-

czegnő itt van ! . . .

MÁRIA TERÉZIA (haraggal) : Ördög és

pokol !

(Az ördögöknek öltözött lovászfiuk szaladnak át a szia mélyén.) FUCHS GRÓFNŐ (ijedten) : Huj ! Huj ! Az

ördög itt lohol . . .

ESTERHÁZY (közeledve és halkan) : A császár.

MÁRIA TERÉZIA (megremegve, felindultan) :

Eredj . . . eredj . . . (Fuchs grófnóhez) : Te ÍS . . .

(Esterházy után) : S a hajdúkat közelebb . . .

(A zöldselyem köpenyeget gyorsan összehúzza ma- gán, az álarczot az arcza elé tartja. — Esterházy és Fuchs grófnő el. )

109

TIZENÖTÖDIK JELENET.

MÁRIA TERÉZIA, A CSÁSZÁR, majd AUERSPERG HERCZEGNŐ.

(A császár selyemköpenyébe burkolva s álarczczal a kezében, óvatosan körülnéz, keres.)

MÁRIA TERÉZIA (hátrálva, halkan s bánato- san) : Frantz . . .

A CSÁSZÁR (megpillantva) : Ah! (Halkan

feléje) : Zöld czicza !

MÁRIA TERÉZIA (megáll és megremeg) .-Még

igy se neveztek soha ... (fenn) : Zöld czicza . . . mért ?

A CSÁSZÁR (jókedvűen) : Nem tudom . . .

Ha a császárnak egy ötlete van, sohse kérdezzük, mért ?

Mária TERÉZIA: A császár akkor is bölcs, ha félrebeszél ?

A CSÁSZÁR (megfogva a császárnő kezét) :

Kegyed fél ? . . .

MÁRIA TERÉZIA (magában) : Kegyed ? . . . A CSÁSZÁR (még közelebb): Herczegnő . .

édes . . .

MÁRIA TERÉZIA: Édes . . .

A császár: Vájjon megbocsátja, hogy az imént alig akartam észrevenni ? . . . Oly hideg . ..

MÁRIA TERÉZIA: Hideg . . .

A császár: S tartózkodó voltam . . . Tudni- illik a császárnő egy bokorban . . .

MÁRIA TERÉZIA (megbotránkozva) : Egy

bokorban ! . . .

A császár (csak folytatva) : Álarczban s ép ilyen zöldszinü dominóban, itt les reám s reád . . ■

110

MÁRIA TERÉZIA: (keserűn) : Bolond beszéd

kicsikém . . .

A CSÁSZÁR (meglepődve) : Kicsikém ? ... Ej,

ej, herczegnő . . .

Mária TERÉZIA: Nevezz zöld cziczának, vadgalambnak, bogárkának ... A spanyol eti- kett Cseklészen, remélem csak az, —

A CSÁSZÁR (az ajkához hajolva) : Hogy imá- dandó vagy ! (Gyorsan átöleli) :

MÁRIA TERÉZIA (mintha a lábúra léptek volna) : Jaj !

a CSÁSZÁR: Oh én esztelen . . . látod, még meg se kérdeztem . . .

Mária TERÉZIA: A cseklészi országúton felborult a szekerem . . .

A CSÁSZÁR (aggódó gyöngédséggel) : Megsé- rültél ?

MÁRIA TERÉZIA: Igen

A CSÁSZÁR: Hol ? Nem értem . . .

MÁRIA TERÉZIA (hirtelen) : A vállamon . . .

A CSÁSZÁR (élénken) : Láthatom ? ...

MÁRIA TERÉZIA (magában) : Oh Szemte- len .. .

A CSÁSZÁR: (türelmetlenül) : Láthatom ? . . .

MÁRIA TERÉZIA (a császár karjában és sze- mérmetesen, szerelmesen) : Felség . . . Sire . . .

Frantz . . .

A CSÁSZÁR (átkarolva vezeti a császárnői a szin mélye felé) : Oh e hang . . . (Tréfásan) : Még

azt hiszem, a császárnő te vagy . . .

MÁRIA TERÉZIA (boldogan) : Mért ? Hát

téged csak ő szeret . ? . . .

A CSÁSZÁR (enyhe bánatossággal és elké- nyeztetetten) : Frantznak csak ő szólit engem . . .

m

MÁRIA TERÉZIA (boldogan) : S „Mausl"-nak

nem nevez ?

A CSÁSZÁR: Oh jöjj . . . szeress . . .

MÁRIA TERÉZIA (magában) : Elvégre az

uram ... (Fenn) : Szeretlek . . .

A CSÁSZÁR (a szín mélye felé mulatva, ahol &9y-e9y álarczos pár mint szerelmes árny vonul el. És halk zene közben, forrón, szerelmesen ) :

Nézd, hogy szüretelnek ! . . .

Mária terézia : Frantz, nem, — én nem nézem ezt . . .

a császár: Éjszaka szüretje, fönséges szől- lőfürt, mely a vágy hevében érik : az isteni venyi- gét Ugy hívják : Szerelem ! . . . (Forrón, magá- hoz szorítva a császárnőt) : Oh boldogság, mennyei mámor . . .

MÁRIA TERÉZIA (halkan, forrón) : Lerésze- gitő . . .

A CSÁSZÁR: Drága nő . . . (Eltűnnek).

AUERSPERG HERCZEGN Ő (aki egy pillanat óta megjelent s elrejtőzött jobbról egy fa törzse mö- gött, most a távozók után) : Szerelmesen a császár- hoz simulva, felséged Auersperg Wilhelmine ? Nem bánom. De akkor én a császárnő leszek . . . (Az álarczot felveszi).

TIZENHATODIK JELENET.

AUKRSPERG HERCZEGNŐ, HOHENTHAL GRÓFNŐ, A MEDVE, majd A CSÁSZÁR.

Ebben a pillanatban Hohenthal grófné, kihevülve, lelkendezve megjelenik s rögtön megpillantva Auersperg herczegnőt, feléje fut. A medve követte,

112

de a zöldszinü dominó láttára a háttér felé lohol < megáll egy fa törzse mögött. )

HOHENTHAL GRÓFNÉ (lelkendezve) : Ah

drága Wilhelmine, ha tudnád, mi történt velem! .. Képzeld Zeusz . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (hátrálva és szi- gorúan) : Grófnő !

HOHENTHAL GRÓFNŐ (elrémülve): Jézu- som !

A MEDVE: Egy SZÓt Se hallok . . . (Ellohol):

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Én azt hittem e dominóban . . .

auersperg herczegnő: A grófnőnek e dominóban is . . .

hohenthal GRÓFNŐ: A császárnő ő fel- sége . . . (Térdre roskad).

AUERSPERG HERCZEGNŐ: No tudja végre! ... De én nem tudom . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (remegőn, dadogva):

Schönbrunnban halálra unatkoztam . . . Leszök- tem Cseklészre . . . Kegyelem . . . Azért mégis csak Saint-Germaint . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Mit?!

hohenthal grófné: Az uramat szere- tem . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: A grófnő rög- tön megy vissza . . . rögtön, még e perezben. . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (fájdalmasan távo- lodik s megpillantva a medvét, aki jön vissza és

sajnálkozó hangon) : És Zeusz, aki jön értem

UJra ! (A medve nyakába fűzve a karját) : Nem

mehetek, édes medvém, többé a barlangodba . . .

( Ugyanekkor megpillantva a császárt, aki jón

113

viasza) : De legalább megbőszülöm magam . . .

(Gyorsan, az álarczot az arcza elé tartja s köze- ledve a császárhoz) : Az a zöldszinü dominó a Császárnő Ő felsége . . . (Elszalad, a medve utána, )

TIZENHETEDIK JELENET.

AUERSPERG HERCZEGNŐ, A CSÁSZÁR.

A CSÁSZÁR (a grófné szavaira) : Ej, ej! . . . (És gyorsan a herczegnőhöz, gálánsán) : Ah,

végre ! . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (felindultan) : Síre . . .

A CSÁSZÁR (kedvesen) : A tréfának vége . . . Az imént, drága feleség, a válladra ráismertem.

AUERSPERG HERCZEGNŐ (megdöbbenve) :

A vállamra ? . . .

A császár: De mért szöktél meg oly hirte- len ?.. .

auersperg herczegnŐ: Nem értem...

A császár: Én nem értelek . . . hiszen a vál- lad oly remek !

AUERSPERG HERCZEGNŐ (kiáltva, szigo- rún) : A vállam ! Frantz !

A CSÁSZÁR (megdöbbenve) : Szent isten ! hát

az a másik nő ?

AUERSPERG HERCZEGNŐ (fenyegetőn) :

Talán Auersperg herczegnŐ !

A CSÁSZÁR (megdöbbenve) : Nem, nem, ez

nem lehet ... A holdfény elkápráztat . . .

AUERSPERG herczegnŐ: Proh pudor ! Ki látott egy ilyen házastársat . . .

114

o *CrtS» ■ o

A CSÁSZÁR (aki mig nem tért magához ): Le- hetséges . . . igy csalódni és . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Es ?

A CSÁSZÁR (mind nagyobb álmélkodásban )

Wilhelminet ölelve, suttogom Teréz !

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Oh!

a császár: Nem! Nem! Ez nem lehet .. . s addig nem hiszem —

auersperg herczegnŐ: Nem hiszed ?

A császár: A mig a vállad meg nem nézhe- tem ! . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (haraggal):

Frantz !

a császár : Oh kérlek, Teréz . . . AUERSPERG HERCZEGNŐ: Jönnek . . . A CSÁSZÁR: Jöjj . . .

auersperg herczegnŐ: Vájjon álmo- dok?

A CSÁSZÁR: Hát ily rosszul láttam ? (Eltűn- nek jobbról.)

TIZENNYOLCZADIK JELENET.

COLLOREDO, BARKÓCZY, A MEDVE, DESSEWFFY, A LEGIFJABB ESTERHÁZY, AZ ÖSSZES ÁLARCOSOK, DOMINÓK, GITÁROSOK, LÜUIS XV-BERGERE-k, FRAN. CZIA SZÍNÉSZNŐK, ÖRDÖGÖK, HAJDÚK, stb. majd MARIA TERÉZIA és ESTERHÁZY s vé<rül A CSÁSZÁR.

(A zene egészen közel ért és megerősödött, zajossá lett. A színpad kivilágosodott. És a baloldali hát- térből az összes álarezosok megjelennek, kaczagva. zajban, tumultusban. Az abbénak öltözött Des- sewfiy jár elől, egy szép leányt vezetve karon. Emez

115 8*

Izauránok öltözködött. Colloredo hat nö között ét a többiek. A gitárosok követik ókét. A vidám túrsa- ságnak majdnem minden tagja, kevés kivétellel, levette az álarczot. )

HANGOK (az álarczosok körében): „Lako- mára ! Lakomára ! Szaporán ! A holdfényből elég volt ! Hol vannak az asztalok ? Ehetném ! Ihatnám !"

DESSEWFFY (jobbfelé kiáltva): Hé Ördögök !

hangok, kaczagáS: Tán nem is jönnek, ha papot látnak ! . . .

" DESSEWFFY (gyöngéd figyelemmel). Oh IzaU-

rám, kegyed bizonynyal éhes . . . colloredo (a hai nőhöz) : Végre enni fogok.

BARKÓCZY (a szürke dominóhoz): Szeretlek,

bár éhes vagyok . . .

dessewffy: Hé ördögök!

(A zene megszűnt. Most csak a gitárosok játszanak, oldalt egy csoportba verődve. Az Esterházy czingár lovászlegényei ördögöknek öltözködve, két hosszú s keskeny asztallal lejtenek be a szin jobb mélyéből, a zene ütemén tánczolva le az előtérbe, szédületesen és grácziával. Az asztalok már terítve, magyar diszitményü abrosz, kupák és serlegek,. Az asztalok jobb és balvégében a felülethez erősítve, hatágú gyertyatartók. A gyertyák lángja lobog táncz közben. Nagy zaj, kaczagás, tetszés az ördögök megjelené- sére. Az álarczosok mozgalmas közeledése. Két ör- dög nagy garajjal, székekből alkotott gúlákat hengerít. )

AZ ÖRDÖGÖK (tánczolva és dalolva a zene gy»rt ütemére) :

116

„Félre az útból ur, paraszt, Itt jön mi jó, bár nem malaszt... Tehén-könyű és róka vaj Sült pinty-gyomor és bikahaj, Főtt potyka nyelv s turul tojás . . . Belül veres, a héja más . . . Sült jégeső s tavalyi hő Hahó! Hahói Hahó! Hahó!

(A két asztalt sebesen összetolják s köréje csapják

a székeket. A gitárosok játszanak. ) (Az álarczosok megrohanják az asztalokat, de egy részüknek már nem maradt hely. Itt-ott ketten ülnek egy széken. A többiek mozgalmas és élénk csoportokban körülállják az asztalt.) AZ ÁLARCZOSOK (megrohanva az asztalt) : Hohó ! (Gyorsan helyet foglalva s az illető nőket

tuszkolva) : Ide mellém ... Ide hozzám . . .

DESSEWFFY: Oh Izaurám ! (Ennek már nem jutott hely s Dessewffy az ölébe kapja s úgy eteti, ugyanekkor az ördögök felé egy keresztformáju kardmarkolatot tartva) : Pusztuljatok ! (Az ördö- gök elszaladnak. )

COLLOREDO (hat nö között, egy pohár bort

hajtva fel) : Most boldog vagyok . . . Tizenkét bimbó emlékére iszom !

(Egy perez óta Mária Terézia a háttérből közeledett Esterházyval és meghúzódott egy fa törzse mellett. Innen nézi roppant figyelmesen a dévaj társaságot és meg-megremegve hallgatja a szerelmes szavakat. Már-már ugy látszik, hogy roppant önmegtagadá- sába kerül, hogy szét ne verjen a vidám falatozók között, miközben Esterházy, elnézön, folyton csi- títja. Leselkedő alakja nagy, nyugtalan árnyékot vet.)

117

MÁRIA TERÉZIA (a Colloredo szavain meg- botránkozva) : Tizenkét bimbó !

1 z aura: Be jó ez a tavalyi hó !

DESSEWFFY: S mint olvad el a forró ajkadon.

Mária TERÉZIA: Ah, gaz kölyök ! . . . s ez pap akar lenni ! . . .

BARKóCZY:Sebor . . . Bikavér !

MÁRIA TERÉZIA (megbotránkozva) : Mit

mond ? Micsoda vér ?

ESTERHÁZY (Mária Teréziához, aki oda akar rontani) : Felség . . .

TÖBBEN (koczintva és felhajtva a pohárt) : Oh

Esterházy !

BATTHYÁNYI (Storace asszonyhoz, hevesen) : Ich Hebe Sie ! (Megcsókolja).

A LEGIFJABB ESTERHÁZY ( Althan gróf- nöhez, aki az álarczot megtartotta ): Oh Simogasd,

édes, a hajamat szerelmetesen . . . (A fejét a

grófnő vállára hajtja) :

Mária TERÉZIA: Két bűnös helyett száz lator, szent isten !

(Colloredo feláll, egy pohárral a kezében.)

hangok: Halljuk ! Vivát ! Vivát !

COLLOREDO (már mámorosan, a nők felé) : Az

édes vétkek emlékére iszom ! (Kaczagás, tetszés, tapsj.S a vétkezők örök üdvére! (Tetszés.) Továbbá a velenczei követre, akinek valóban szép

aSSZOny a — (Altalános kiáltás, kaczagás) : ,,A

kedvese" !

(Mindannyian a velenczei követet és Thun grófnőt

aposztrofálják, akik szerényen megvonulva az

asztal sarkában ültek, az álarczot megtartották, a

most igen kényelmetlenül érzik magukat. )

118

COLLOREDO (czinikus jóindulattal) : A nő- vére . . .

(Nagy kaczagás. protestálás, zaj. A követ és Thun íjrójnö, harsány kaczagás közben, menekülnek.)

MÁRIA TERÉZIA (megbotránkozva) : Cerner

követ és Thun grófnő !

COLLOREDO (csak folytatva) : S ÍSZOm

Apponyi Antalra s arra a bájos angyalra mellette, ki hü hozzá miként . . .,

EGY ÁLARCZOS (akit már ledönt étel és ital és súlyos fejjel az asztalra hanyatlik ) : Haj ! TyU ! (Nagy kaczagás. )

COLLOREDO: Lédához 3. hattyú ! (Nagy tet- szés, zaj. Apponyi és kedvese egymás nyakába borul- nak) : És iszom Barkóczyra, aki, miként nagy- bátyja a primás, imádkozik . . .

BARKÓCZY (kaczagó megbotránkozással ) : Oh,

a nagybátyám . . .

colloredo (hahotával) : Ugyancsak imád- kozik . . .

(Nagy hahota).

hangok: A tilosban . . .

Mária TERÉZIA: Ah ! czudar nép !

ESTERHÁZY: Felség . . .

COLLOREDO (csak folytatva) : S ÍSZOm, éltetve

a legifjabb Esterházyt s az imádandó Althan grófnőt . . .

HANGOK: Bravó ! Bravó !

colloredo: Akik közös akarattal s egyesült erővel s oly könnyedén — avec nonchalance — miként mókus szökik fel a fára: a legszebb szarva- kat rakják Althan gróf tapasztalatdús homlo- kára . . .

119

ó j^Stt^P " ' ' ' o

HANGOK (nagy kaczagással) : De ezt nem

tapasztalja . . .

COLLOREDÜ (Urai lendülettel ) : Oh mert e

szarvakat dicsfény veszi körül . . .

t Várakozás, kíváncsiság, „Ah ?" „Hogyan ?" felkiáltások. )

colloredo : A grófnő néha a férjén is meg- könyörül . . .

( Kaezagás, tiltakozó hangok : „Oh !" „Oh !" miközben Althan grófnő, aki megtartotta volt az álarczot, elmenekül. ) A LEGIFJABB ESTERHÁZY: Én ÍSZOm Col-

loredo barátomra, ki miként Kinizsy Pál, egy- szerre hat törökkel szembeszállt, azonkép ő egy- szerre hat franczia színésznővel . . . (Megakad).

HANGOK (hamis szemérmetességgel, kaczagva ):

„Oh; Oh!" „Elég! Elég!"

A FRANCZIA SZÍNÉSZNŐK (roppant esznek. most megbotránkozva Esterházy felé) : Je VOUS en

prie !

A LEGIFJABB ESTERHÁZY (megtalálva a

szót és könnyedén) : Harczol és legyőzi őket. . . hangok És TAPS: Bravó ! Bravó ! Mária terézia: Oh, a lókötőket !

A MEDVE (nagy loholással jobbról s öblös- markával az asztalra csapva — roppant csöröm- pölés és riadalom közben) : Még egy nőt meg- ennék !

COLLOREDO (aki állva maradt, most gyorsan lekapva a medve fejét) : S ÍSZOm gróf Schlllen-

burgra, aki bár bekötett fejjel, Cseklészen mégis megjelent . . .

(Nagy tetszés, bravozás. Schulenburg gróf szeré- nyen helyet foglal, nagy aklamáczió közepett.)

120

Mária TERÉZIA: E bekötött fej, mit jelent? colloredO:S iszom végre Mme dePompa-

dour-ra (közbekiáltás, kaczagáa : ,,A Trenck-

pandurra!"; kinek múltjában csinos viharok vannak — s iszom Losi grófra s Trautson her- cegre akik bravúrral dőlnek le egynémely kere- vetre . . .

hangok: S a csehekre ? . . .

colloredO: Igen . . . Vivát az ifjú Wrbna, Wrtby és Kokorowa ! . . .

A HÁROM CSEH MÁGNÁS (felállva s egy- szerre) : Gráczia !

colloredO: Szép nevek, bár nehezek... S iszom végre . . .

hangok: Végre ! Végre !

COLLOREDO: A Czatoriczky, Dietrichstein, Salm, Lichtenstein, Schwarzenberg és Traut- mansdorf egészségére, akik miként Niczky Ar- lequin, Erdődy, Illésházy és Battyhányi, tudnak a nővel bánni . . . s iszom végre . . .

HANGOK: Végre ! Végre !

COLLOREDO: Izaurára (és Dessewffy jelé) : és

a leendő Borgia pápára és végre Cseklészre és a hold fényére és végre, szép hölgyek és urak —

(Ebben a pillanatban Mária Terézia az asztalhoz ront és irtóztató ökölcsapással az asztalra, hogy minden zeng és csörömpöl ):

Mária TERÉZIA: Kurafiak !

(Altalános elrémülés, pánik, menekülés, zűrzavar. A gitárosok elszaladnak ).

HANGOK (elrémülve) : A császárnő ! . . .

MÁRIA TERÉZIA (csak folytatva, dühvel) :

Latrok és zsiványok ! Itt megálltok . . . Hahó ! Hajdúk ! Őrök ! Ördög és pokol ! . . .

121

(Aídria Terézia Jtiáíiásáro, o háttérben, hirtelen, mintegy a föld alul, egyszerre és ijesztőn hajdúk bukkantak fel. Ezek megfélemlítő, egészen kék, mozdulatlan és éles silhouette-ek a holdfényben, A kivont és vállnak emelt kardok csillognak Nagy mozgás, moraj, a nőknek halk, elfojtott sikolya. )

(A császárnő egyedül áll a szin elején, kimaga- sodva, nagyszerűn, A derekáig csúszott selyem- köpenyből gyönyörű alakja bontakozik elő. Csupa harag és felháborodás. )

MÁRIA TERÉZA: Proh pudor ! (Egy perczig

csend) : Ámde panaszkodni késő . . . nézzük a mi jóvátehető . . . Mindenekelőtt a franczia

nőknek : tolonCZSZekér ! (Nagy mozgás, megdöb- benés. A császárnő ismétli): TolonCZSZekér !

Azonban gróf Colloredo az egyiket . . .

COLLOREDO (elsápadva) : Kegyelem . . . MÁRIA TERÉZIA (rendithetetlen) : Elveszi

feleségül . . . Mind a hatot, fájdalom, lehetetlen... A legifjabb Esterházy megesküszik Althan gróf- nővel, Dessewffy elveszi Izaurát . . .

IZ AURA (halkan) : Mily boldogság ! . . .

MÁRIA TERÉZIA: Apponyi és Fredró gróf- nő egy pár lesznek és nem kettő. . . (Haragos kaczagássai és kárörömmel) : Házasodni ! Meg- esküdni !

(Általános elrémülés és kesergés. ) (A császár níhány perez óta a háltérben megjelent és mintegy örömittasan, támolygott előre a pad irányában, kábultan, mámorosan. )

A császár: Oh isteni gömbölyüségek ! Nem tudom . . . Nem értem. . .

122

MÁRIA Terézia: Szent eskü az oltár előtt ! . . . Ebből nem engedek . . .

A CSÁSZÁR: Mindakettő egyaránt remek . . .

Mária terézia: Mert a házasságon kivül nincs, nem volt s nem lesz sem erkölcs, sem bol- dogság soha ! . . .

A CSÁSZÁR (kéjesen o padra dőlve le s a

holdba kaczagva) : Az egyik Magyarország, a másik Lotharingia !

Függöny.

123

NEGYEDIK KÉP.

(Pozsony. — Díszlet mint az első képben. Az asz- talokat kihordták. A terem jobboldali falához, egy emelvényre, magas támlájú bársony karosszé- ket állítottak, trón gyanánt. Az emelvénynek két lépcsőfoka van, bársonynyal letakarva. A trón

magyar diszitményü. ) ( A háttér magas várablakán át az alkonyodó ég- bolt látszik. A teremben gyertyák égnek. Odalenn roppant élénkség zaja. Kiáltozás, vivá- tozás, trombitaszó, dobpergés, mint az első képben. )

TIZENKILENCZEDIK JELENET.

HATZFELD GRÓF, KOLOWRAT, GEBLER, KÉSSEL, BINDER, majd BARKÓCZY PRÍMÁS, BATTHYÁNYI NÁ- DOR, ESTERHÁZY FERENCZ, PÁLFFY, BESSENYEI, ÜRMÉNYI, BRUXSVIK stb.

(Mikor felmegy a függöny, az osztrák tanácsosok a

szin közepén, élénk és nyugtalan beszélgetésben.

Zaj odalenn is, -mely most hirtelen megerősödik.

Lódobogás, kocsidübörgés. )

BINDER (az ablakhoz sietve) : Az Ülésnek

vége . . .

kolowraT: A császár hol van ? hatzfelD: Kétségkívül Cseklészen maradt.

TÖBBEN (akik hallották ezt): Ah, boldog

ember ...

124

kolowraT: Hát Josephus főherczeg ? binüeR: Schönbrunnban . . . hatzfeld: De Kaunitz herczeg remélem, megérkezett ? . . .

GEBLER: Az éjjel . . .

(A zaj megerősödött. I

késsel: Micsoda láz, sietség ... Ez aligha jelent jót . . .

(Megpillantják Bessenyeit, aki két főbbrangu katonatiszttel balról megjelenik. )

TÖBBEN: Mi hir ?

BESSENYEI: A királyi propozicziók, ugy hallom . . .

TÖBBEN (megdöbbenve) : Visszavetve !

hatzfeld: Az úrbér szabályozása ? . . . BESSENYEI: Rendek és karok protestáló feliratot . . .

TÖBBEN (Bessenyei szavába vágva, haragos

nevetéssel) : Haha ! Persze ! (Gúny nyal). A ren- dithetetlen hü karok ! . . .

BINDER (haraggal Bessenyeihez ) : De hát hon- nan futár Bessenyei hadnagy ? A diétáról vagy Schönbrunnból ?

Bessenyei: Én Binder előadónak nem tar- tozom felelni . . .

BINDER: Csak irjon verseket kedves had- nagy, Lutherhez és Huszthoz . . .

Bessenyei: Huszt meghalt a máglyán, ugy sértse Kegyelmed . . .

KOLOWRAT (egy másik csoportban) : Ehj !

én tudtam ezt . . . itt oly ellentétek voltak uralkodó és nemzet között . . .

TÖBBEN (gúnyos nevetéssel) : A rendithetet- len hűség ! . . .

125

m .agj&p •

KOLOWRAT: A beszédekben : . . . Ausztria kevesebbet szónokolt, de feltételhez sohsem kötötte az engedelmességet.

(Ebben a pillanatban Barkóczy, Batthyányi, Ester- házy, Póll/y megjelenése. Urményi, Brunsvik és egyéb magyar urak követték őket. ) AZ OSZTRÁK URAK (nagy morajlásban) :

Ah, a magyarok ... A primás ! A kanczellárok !

BARKÓCZY PRÍMÁS (előkelőn): Az Urak

csendesebben is lehetnének ... Itt Pozsonyban vagyunk . . .

TÖBBEN (halkabban) : Ah igen, tudjuk . . .

Nagyon is jól tudjuk . . .

(A primás és nádor megindulnak a háttér felé, a középső ajtók irányában. Itt Bessenyei tiszteleg és feltárja azajtót előttük. A primás és nádor el. Ester- házy és Bessenyei követték őket. ) MÁS TANÁCSOSOK: (gúny nyal) : A „hü"

Pozsonyban . . .

(Pálfjy Urményi, Brunsvik, akik szintén a háttér jelé igyekeztek, most megállónak. )

pálffY: Az urak nem határoznak . . . brunsvjK: Az urak árnyai a históriának! . . .

GEBLER (nevetve, gunynyal ) : A fénylő pon- tok a magyar diéták !

pálffy: A magyar diétákhoz kegyelmednek nincs szava ... És én megtiltom . . .

íi atzfeld GRÓF: A magyar diéták his- tóriája nern egyéb, mint örökös küzdelem a nem- zet jogai és a király prerogativái között ! Az ellentállás vagy követelés a koronával szemben : ime, ez a magyar nemzetnek százados története ! (Nagy tetszés és zajos „Ugy van ! Ugy van !"

kiáltás az osztrákok körében. )

126

9 rffgttS' •

ÜRMÉN YI: Ez nem áll !

bAnffy: A nemesség joga . . .

többen (lármásan): Ah igen, a nemesség joga !

hatzfeld GRÓF: A nemesség joga!... Erről tanácskoztak az illusztris urak akkor is, amikor a koronázásra készültek ... A nemesség jogáról a legszebb és legalkotmányosabb ünne- pen is . . . (Zajos-. „Ugy van ! Ugy van !" kiáltá- sok. )Ő felsége szent fejét még nem is érinté a magyar korona, amikor kegyelmességteknek azon méltóztatott töprengeni, hogyan lehetne a nemes- séget még több joggal felruházni, mind több jog- gal, szemben királyával is ! (Roppant tetszés és zajos „Ugy van !" „Ugy van"!

kiáltozás a németek körében. )

A MAGYAR URAK: „Ez nem igaz!" „Nem áll !" „íme az osztrák tanácsosok !"

az osztrák URAK-. „íme a magyar fő- nemesség !" „Hűség az ajkon és hűtlenség a szivekben ! . . ." „Az évszázados hazugság !"

A MAGVAR URAK: „Gazság . . . ." (Roppant zaj, fenyegető attitűdök mindkét rész- ről. Nagy zaj odalenn is. De ebben a pillanatban középről megnyíltak az ajtók. A főudvarmester pálczájának kopogása szól, egy kamarás kiáltja):

— A királynő, ő felsége !

127

— ^Qj^JE*-

HUSZADIK JELENET.

ELŐBBIEK. .MARIA TERÉZIA, KAUX1TZ, BARKÓCZI PRÍMÁS, BATTHYÁNYI NADOH. ESTERHÁZY. NAGY KATONAI KÍSÉRET. FŐI DVARME5TER, KAMARÁSOK, SVÁJCSO ŐR*É« stb. — a középről. Aztáu gróf NICZKY KRISTÓF, BATTHYÁNYI IMRE, BALASSA és MAGYAR URAK — balról.

(Mély csend támad. Az utczán is elül a zaj. Az osztrákok, a szin jobb felébe húzódnak vissza. — A magyarok balfelé vonulnak, de megmaradnak az előtérben. A baloldali ajtók nyitva. A szomszéd terem látszik; itt a középen gárdisták, a falak mentén svájczi őrség. E perczben sietve jönnek át gróf Niczky Kistóf, Batthyányi, Balassa és még számo- san. A gárdisták tisztelegnek. Halk moraj Niczky gróf léptei nyomán: ,, .1 judex curiae , . . Emez és a többiek a magyarokhoz csatlakoznak. Szines és ragyogó csoport ez a baloldali előtérben. Mária Terézia magyar díszruhát visel. Most a trónhoz közeledett és megállott az első lépcsőfokon. Kaunitz herczeg egy lépést közeledett feléje, és megállolt. )

(A trón másik oldalán, néhány lépésnyire, a prímás

áll a magyar urak élén. Mögötte egy csoportban a

nádor, judex curiae, fökanczellár.

A katonai kiséret hátrált a szin mélye felé.

Nagy csend. Ekkor egy közeli toronyóra ünne- pélyes harangkongása. Az égbolt mind sötétebb odakünn. Idebenn a gyertyák mozdulatlan láng- gal égnek. )

128

». éB/&* "

MÁRIA TERÉZIA (halkan, felindultan) : Ma- gyarok .. . Hiveim . . . (Küzktdiaael) : Ah, e SZÓ furcsán hangzik . . . ( Felkaczagva ) :

Hiveim !

(Mozgás, moraj).

A magyarok (megremegve) : Nagyasszo- nyunk ! . . .

GRÓF NICZKY ÉS BATTHYÁNYI (egy lépés- sel előre ) : Felség . . .

MÁRIA TERÉZIA (a szavakba vágva, szigo- rún) .- A szóból elég ... A hűségtek, a rajongás- tok ismerem . . . Ámde tények kellenek nekem. . . A tények ... A diéta a mi királyi propozicziónk- kal szemben protestál . . .

barkóczy prímás: Felség, mindez nem végérvényes . . .

MÁRIA TERÉZIA (gúnynyal, kiállva) : Te

megijesztesz! . . . Talán még fel is lázadtok! ? A magyar kardok a hüvelyben már régóta pihen- nek . . . Talán szomjasak egy kis levegőre ? . . .

(Nagy megdöbbenés, moraj a magyarok körében. Mária Terézia kiáltva) : Ehj ! az Őseim látták e

kardokat, amint felvillantak a trón ellen ! . . . A MAGYAROK (lázasan) : Felséges ki- rálynő !

MÁRIA TERÉZIA (a hatás kedvéért) : Én

csak egy gyönge nő vagyok . . .

barkóczy prímás: Felséged a magyar ki- rálynő . . . e ragyogó ruhában . . .

Mária TERÉZIA: Én e ruhában nem tet- szeni akarok. — Én biztam bennetek ... íme

tudjuk mi történt . . . (Int Kaunitznak) :

KATJNITZ (hidegen és egyszerűen, néha-néha egy iv papirba pillantva beszédkózben ) : A rendek

129

» *8tt» *

és karok megtagadják az insurrekcio megváltá- sát.. . Ezen insurrekcionak rendes katonai hata- lommá való átalakítása, lehetetlen.

MÁRIA TERÉZIA (roppant felindultan) : Az

indoklás ?

KAUNITZ (hidegen és egyszerűen) : Magyar- Ország szegény . . . Továbbá már van állandó hadsereg és van határőrség . . .

MÁRIA TERÉZI A(felkaczagva): Határőrség! ...

(Más hangon) : Az adók felemelése ? . . . katjnitZ: Lehetetlen. . . .

A MAGYAROK (tiltakozón) : Nem ! Nem !

kaunitz: Azaz, hogy rendek és karok fel- ajánlanak 310.000 frtnyi adótöbbletet... és hajlandók még egyszer ennyit megszavazni, ha a király elejti az insurrekcio megváltására vonat- kozó propoziczióját . . .

Mária TERÉZIA: Ezt nem lehet.

(Helyeslő moraj az osztrákok körében).

BARKÓCZY PRÍMÁS: Az ország szegény . . .

niczky KRISTÓF: Az összes források ki van- nak merülve . . .

Mária TERÉZIA: A német örökös tarto- mányok gazdagabbak ? . . .

Batthyányi NÁDOR: Ezek, felség, magyar pénzzel fizetik adóikat, mert a vám a határon fel van emelve . . .

KAUNITZ: Végre pedig az úrbér szabályo- zása, a jobbágyság helyzetének megjavítása . . . (Nagy, Hnos csend) — még szóba sem került a diétán. Rendek és karok ezt hallgatással mellő- zik.. .

MÁRIA TERÉZIA (felindultan) : Lehetséges

ez ! A jobbágyság helyzetének megjavításával

130

a lelkiismeretemet akartam megnyugtatni . . . Én istennek számadással tartozom ! . . .

BATTHYÁNYI NÁDOR: Felség, az úrbér kér- dése az alkotmány lényegébe vág . . .

MÁRIA TERÉZIA (hevesen) : Az alkotmány

és az én üdvöm ! . . .

barkőczy prímás: Felséged üdve nem ez ! . . .

niczky kristóF: A nemesi adómentesség országos alaptörvény . . .

Mária Terézia: Az adómentesség önzés, anyagi haszon ! . . .

PÁLFFY: Közjogi létünk legfőbb garancziája !

Batthyányi NÁDOR: A magyar királyok,— felséged is — szentesitették ezt minden időre . . . A nemesi adómentesség szóba sem jöhet ország- gyűlésen. A nemesi föld szabad !

Mária Terézia: Csak a jobbágy elnyo- mott, adózó ! . . . Batthyányi nádor, te nekem megesküdtél . . .

BATTHYÁNYI (rendithetlen) : Felség, én a

nemzetnek is megesküdtem !

A MAGYAROK KÖRÉBÉN: Ugy van! Ugy Van ! (Zaj és mozgás).

MÁRIA TERÉZIA (fellépve a második lépcső- fokon és kiegyenesedve, fönséggel és nagyszerűn ) :

Hahó ! Nádor, judex curiae, zászlós urak, ti csak akkor beszéltek, ha én akarom ! Rendek és karok ti, csak szolgáltok engem, a magyar ki- rály én vagyok ! A nemzetért én többet tettem, mint ti mindannyian . . . ehj ! ti könnyen feledtek — pedig a sziveteken ott látom a Szent István- rendet ! Az ereklyéket mind visszaadtam, épít- tetek Budán, a kopár halmokon újra felverem

131 9*

egy ragyogó kor tündérvárát : Corvin Mátyás palotáját ! A fiaitok előtt nyitva Pázmáneum s a katonai iskolám . . . Bécsben ti mindannyian az udvar fényében éltek, a magyar gár- disták lantján magyar éneklések . . . Anyai szi- vem, mint a sas, elrepült ez országon át s minden legapróbb bajnál, minden nyomornál megállt, — törődtem apró hegyi sikátorokkal, ország- utakkal, építtettem hidakat nektek : a paraszt- szekerek immár meg nem feneklettek ! Istápol- tam minden járást, megbecsültem minden me- gyét, ispánt, jegyzőt, birót és papot — sőt meg- néztem, igen, megnéztem én, én, Mária Terézia ! kinek vérében Charles Quintnek vére, megnéz- tem vajon a falu harangja jól kondul-e végre !

(Mind növekvő felindulással ) : Ah, de ti protes- táltok ! . . . Ám legyen . . . Magyarok, — amint én isten kegyénél fogva a király vagyok : ural- kodni is fogok. Aki az utamba áll : fönséges jogaram izzé-porrá töri ... és én legyőzök min- dent s engem nem győz le semmi. . . Tőletek e nap, e trónon, királyi kegyem megvonom . . .

(Nagy mozgás, moraj).

barkóczy prímás (megrendülve) : Nagy- asszonyom !

MÁRIA TERÉZIA (a trón karfájára ütve,

nagyszerűn) : Barkóczy, én haragszom ! barkóczy prímás-. Reméljünk még...

MÁRIA TERÉZIA (hevesen) : A hűségedből

elég . . .

(Barkóczy primás, felindultan hátrál. Mind távo- lodnak, zavar, komorság ).

egy tiszt (balról): Herczeg Grassalkovich! ...

MÁRIA TERÉZIA (gyorsan, hevesen) : Nem!

132

-» *stt* •

Nem ! Senkit ... (A magyarok felé) : Ti is men- jetek . . . (Egy nagy gesztussal az egész termet

jelezve) : Mindannyian ! . . .

(Az osztrákok a trón mögött jobbról kivonulnak ). (A magyarok középről). (Nagy mozgás, moraj). BATTHYÁNYI (komoran) : Gyerünk ! . . .

balassa.- Mohácsnál többet vesztettünk . . .

( Mindannyian el, a háttérben csak Kaunitz

maradt ). (Néhány perez óla alantról, egy közeli korcsmából magyar ének hallatszik, összeverődött katonák duhaj dalolása. A dal, tompán bár, de szöveges- tül felhangzik):

,.Hej vasárnap dilután, dilután, dilután

Kinézek a lú után, lú után.

Fehér ingbe, gatyába,

flpró pitykés dolmányba . . .

MÁBIA TEBÉZIA (fájdalmas mosolygással, a lassan távolodó magyar zászlósok után és reme- gőn, halkan) : Nádor . . . primás . . . hiveim . . . magyarok . . . (Hirtelen kitörve) : Ah, be szeren- csétlen vagyok ! (Hirtelen lejön a trónról s az ablaknak rontva, hevesen) : Czudar ének ! (Kau- nitz intett egy tisztnek).

A TISZT (a küszöbön) : Magyar huszárok énekelnek . . .

MÁBIA TEBÉZIA (remegőn, haraggal, a fülét betartva) : Ah, szűnjenek meg ! . . . (A tiszt

elsiet). Megállj ! (Egy pereznyi küzködés uiún, más hangon) : Hadd énekeljenek . . (Felrántja az ablakot. Az egyik szárny tágan kinyilik. A csillagos égbolt, a holdvilágos táj látszik; és az ének még világosabban hangzik.)

133

„Hej kié az a tanya ott, tanya ott, tanya ott . . .

fl Török biró uramé, uramé...

Hát az a másik hej kié, hej kié?...

(Nagy lobbal, garajjal.) flz is az ü kéméé ! . . .

KAUXITZ (egy lépést közeledve) : Mit néz fel- séged ?

MÁRIA TERÉZIA: Mégegyszer Magyarorszá- got.. .

KAUNITZ (halkan, maga elé) : Az alkotmá- nyos Magyarországot . . .

A HUSZÁROK (nagy garajjal, az asztalt verve és haragos irigységgel ) : Az ÍS az Ü kéméé '"

Függöny.

134

ARMADIK FELVONÁS. ÖTÖDIK KÉP.

Schönbrunn.

(Egy évvel később ' 1766 augusztusban. Díszlet mint az első felvonásban. Az ablakok és perron-ajtók nyitva. Odakünn az egész park a nyárnak pompá- jában. A terem küszöbe középről napfényes. )

ELSŐ JELENET.

GRÓF CASTELNAU FLORENOE, majd MÁRIA ANTÓNIA FŐUERCZEGXŐ, majd LEOPOLD, FERDINÁND és MIKSA FŐHERCZEGEK ég KRISZTINA, AMÁLIA, KAROLINA, FŐHEHCZEGNŐK, LERCHENFELD GRÓFNŐ, TISZTEK, PIQUEUR-ÖK stb.

(Oróf Castelnau Florence balról. Sietve jön végig a színen, kinéz középről. Roppant felindultnak látszik. Szőke fürtjei, kuszán a homlokán, mintha gyötrődött volna. Nagy sietségben, szinte lázasan keres, kutat, asztalon, széken, földön, a pamlag párnáit megemeli. Most a zongorához fut, keres tovább, azonközben, hirtelen, a gyors mozgása köz- ben véletlenül megérinti a billentyűket, a húrok fel- zengenek. Mire ijedten) :

GRÓF CASTELNAU FLORENCE: Ah, iste- nem . . .

135

(Ugyanakkor balról, az ajtók mögül egy fiatal leányka — Mária Antónia főherczegnő — hangja).

MÁRIA ANTÓNIA (türelmetlen gyöngédséggé'. ):

Florence ! Florence ! Flórika !

GRÓF CASTELNAU FLORENCE (egyre ke- resve) : Ah de hol veszthettem el, hová tűnhe- tett ? . . .

MÁRIA ANTÓNIA: Florence ! (Kaczagás) :

Petité blonde de mon coeur !

GRÓF CASTELNAU FLORENCE (kétségbeset- ten) .Ah ! (Az ajtó felé szaladva) : J ÖVÖk ! JÖVÖk! (De már ekkor Mária Antónia megjelent balról).

GRÓF CASTELNAU FLORENCE (megpil- lantva) : Ah, be gyönyörű !

(Mária Antónia főherczegnő, gyönyörű, szőke, liz éves gyermekleány, feltűnően kifejlődve. A kissé felbigyesztett alsó ajak lenézést és gőgöt árul el. De Florence-szal szemben mintegy kivételes gyön- gédséget mutat. A megjelenése csupa báj és szépség ).

Mária ANTÓNIA: De hát mért nem jön? Mennyit kiáltottam . . . Petité blonde . . .

GRÓF CASTELNAU FLORENCE (boldogan,

a keze után nyúlva) : Oh drága, fenséges angya- lom . . .

MÁRIA ANTÓNIA (fönséggel) : Szabad . . . FLORENCE (boldogan) : Igen? (És rögtön

megcsókolja a kezét és arczát) :

Mária antoniA: Ah, be kedves illata van Flórika ? . . . Micsoda ? . . .

FLORENCE (zavartan) ; Ibolya . . .

MÁRIA ANTONIA (nevetve) : Ah ezt tudhat- tam volna. . . Ugy-e, mert Josephus az ibolyát szereti ? . . .

136

FLORENCE (enyhe szomorúsággal ) \ De hiszen

fenségednek is ? . . .

MÁRIA ANTÓNIA (élénken): Igen, igen Fló- rika . . . Tudod mit ? Az életemben még senkit oly szívesen s oly könnyen el nem viseltem, mint téged . . . Egy szót se . . . Most nézz en- gem . . . most megyek lovagolni ... A fiuk is jönnek . . . Leopold, a boldog vőlegény ... és a nagy nővérkék, Krisztina, Karoline . . .

( M<ir ekkor megjelentek, élénk fecsegésben, jó- kedvűen, Leopold, Ferdinánd, Miksa föherczegek és Krisztina, Karolina és Amália jöherczegnök, mind lovagló ruhában. Két tiszt, Lerchenfeld grófnő és két piqueur követte őket. Ez utóbbiak a középre sietve, levett kalappal állanak s várják a társaságot. )

LERCHENFELD GRÓFNŐ (Mária Antó- niához): Fenséged, persze, megint előre szaladt....

MÁRIA ANTÓNIA : A „persze" felesleges . . .

MÁRIA KRISZTINA (gyöngéd pirongatással ) :

Tónika !

MÁRIA ANTÓNIA: A Lerchenfeld grófnő hang- jára mindég hideg borzongást érzek ... Ah Fló-

rika, daloljál . . . (A zongorához szalad, a billen- tyűkön végighúzza az ujjait).

LEOPOLD FŐHERCZEG: Ugyan ! . . . (Kívülről a türelmetlen lovak dobogása).

MÁRIA ANTÓNIA ( Florence-hoz) : Csak en- gem nézzél . . . engem, a fehér pony-n . . . (a küszöbről a ló felé csettentve) : Ariane ! Ariane !

KAROLINA FŐHERCZEGNŐ (csendesen a nő- véréhez) : Milyen jó kedve van . . .

MIKSA FŐHERCZEG (az egyik tiszthez) : A

kengyel magas ... ezt innen látom . . .

137

(A tiszt sietve el). MÁRIA ANTÓNIA (visszafordulva, Florence-

hoz) : Tudod, ugy „califourchon" fogok lova- golni, a hogyan a férfiak szoktak . . .

CASTELNAU FLORENCE (gyöngéd kérleléssel)

Nem . . . nem fenség . . .

FERDINÁND FŐHERCZEG (hirtelen Antóniá- hoz, hevesen) : Ez az én ostorom ! . . . Itt van, nini, a modenai czimer . . .

MÁRIA ANTÓNIA (pillanatnyi habozás után, büszkén odadobva az ostort) : Fogjad . . . légy

boldog . . . Nekem lesz különb czimerem . . . ugy-e Flórika ? . . . Petité blonde de mon coeur...

(Csókot hint neki s leszalad a perronon. Alantról a kaczagása, a kiáltozása hallatszik). (A többiek is követték, köszöntve Florencet). LERCHENFELD GRÓFNŐ ( Florencehez ) : A

viszontlátásra. (El).

FLORENCE ( Leopold föherczeghez, aki megállott

volt a küszöbön) : Én azt hittem, fenséged már Innsbruckba utazott . . .

leopold főherczeG: Ma este utazom . . .

FLORENCE: A spanyol infánsnő türelmetlen lehet . . .

leopold főherczeG: Én is türelmetlen

Vagyok . . . (Az állán érinti Florence-t) : FLORENCE (megremegve) : Fenség . . . LEOPOLD FŐHERCZEG (mosolyogva) : Én

1765 január óta, — tehát immár hét hónapja — a toszkánai nagyherczeg vagyok ... És Florence mégsem az enyém — ez furcsa . . . nem ? . . .

JÓZSEF FŐHERCZEG (a ki e szavaknál lépeti be jobbról) : Leopold !

(Ugyanakkor lódobogás alantról).

138

MÁRIA ANTÓNIA (kívülről): Florence !

Florence !

FLORENCE (a perronra siet és halkati, gyön- géden) : Ah édes, édes . . .

LEOPOLD FŐHERCZEG (egyszerűen) : Jo-

sephus, te nem tartsz velünk ?

JÓZSEF (hidegen) : Nem . . .

leopold főherczeG: Igazad van...

(Köszönt és elmegy. A perronon elhaladva, köszönti Florence-t, aki Antónia főherczegnönek integet.) ( Mégegyszer /elhangzik a tovalovagló társaság vi- dámsága. Aztán Florence sietve bekerül, újra az asztalhoz megy, keres).

MÁSODIK JELENET.

GRÓF CASTELNAU FLORENCE, JÓSZEF FÖHERCZEO.

József (egyszerűen) : Bocsássa meg a fivé- remnek ezeket az ostoba szavakat, ő azt hitte, hogy szellemes . . .

(Florence nem felel. Gyötrődve, csak keres tovább, néha-néha, lázasan, a homlokán végigsimít a kezével). (A lódobogás halkan, távolról). JÓZSEF (a küszöbön és halkan, rejtett keserű- séggel) : Ezek boldogok mind . . . (E szavakra Florence megremeg. A szemét szána- kozó s odaadó gyöngédséggel emeli Józsefre, aki nem látja öt. Egy perczig csend. Aztán kimerülten, mintegy belefáradva a keresésbe és reménytelenül, megindul balfelé. De hirtelen megáll).

florence (félénken) .- Fenséged megkapta a könyveket ?

139

(József igenlóleg int. Egy perczig csend. Aztán):

József: Ezek a legújabb kiadások ?

florexce : Igen, fenség . . .

j ÓZSEF: A Rousseau könyvei fel voltak vágva. Voltaire nem ? . . .

florexce: A Rousseau könyveit én vág- tam fel . . .

JÓZSEF (mosolyogva) : Ah ? . . .

florexce: Lapozgattam bennük . . .

József: Mindenesetre megelőzött engem . . . Az egyik oldalon, ha nem csalódom az ujja nyomát . . .

FLOREXCE (restelkedve) : Fenség . . .

j ózsef (gálánsán) : Oh talán csak a kisujja nyomát . . .

FLOREXCE (mentegetőzve) : A Rousseau Írá- sai érdekeltek, mert az irót személyesen is- mertem . . .

J ÓZSEF (élénken) : Igen ? . . .

florexce: Ezelőtt néhány esztendővel, Pa- risban, egy kevés zenére tanított. Mert zenei tanítással is foglalkozott szegény ... De aztán az atyám, nem akarta . . .

József: Persze aféle vad külsejű ember . . . nagy, szelid szemekkel ... a lázongóknak mindég szelid szemük van . . .

florexce: Fenségedéi fogja olvasni mind- ezt?...

József: Castelnau kisasszony kíváncsi...

FLOREXCE (remegőn) : Sire . . .

József (nevetve) : Vagy talán félt engemet ? florexce (szilárdan) : Nem, én nem félteni fenséged ... sőt —

JÓZSEF (kíváncsian) : Sőt ? . . .

140

» . .rfgtfrp-- ■ •

florence : Fenséged tudni fogja, mi fájda- lom és szenvedés van e világon és fenkölt szive tele lesz irgalommal, a mikor majd a trónra lép . . .

JÓZSEF (enyhe gúnnyal): Gróf Castelnau Florence mit tud e világnak fájdalmáról ? . . .

florence (megejtve) : Fenség ... én érzek valami általános szenvedést . . . Fenség ... én a zárdánk ablakából irtóztató koldusokat láttam, valami ijesztő és lázas hullámzást az utczán, elgörnyedt járású embereket, fáradt nőket mint- egy néma kétségbeesésben ... És gyakran kér- deztem magamtól, van-e ezeknek egyéb bűnük, mint az, hogy megszülettek ?

JÓZSEF (közeledve és csendesen) : Castelnau

kisasszony valóban érzékeny lélek . . . (Még

csendesebben) : No, adja a kezét . . . FLORENCE (boldogan) : Fenség . . .

József (rejtett hévvei) : És köszönöm mind- azt, a mit tett értem ... a könyveket ... az ibolyákat . . . Köszönöm, hogy gondol reám . . . Az este, hallottam, valami franczia románczot énekelt . . . Kegyed volt ? . . . A hangjára, a mint átszólott a kerten és üde csengését elejté a fák levelén ... a hangjára, — oly távoli ének — megremegtem ... Az ő hangja . . . (közeledve) .- az ő szeme ... s ha felvenné az ő kék selyemru- háját, ha egy nagy aranyfésüt . . .

FLORENCE (fuldoklón) : Fenség . . . JÓZSEF (felocsúdva és fájdalmas hevességgel ) :

Ah képtelenség ! . . . Mindég az utamban talá- lom . . .

FLORENCE (rejteti gyönyörrel) : A halottat ? JÓZSEF (hevesen) : Az élőt . . .

141

FLOREXCE (csalódottan, hátratántorogva s elfojtott sikolylyal ) : Ah ! (Megpillantva Auers- perg herczegnöt és felindultan): Herczegnő . . .

HARMADIK JELENET.

ELŐBBIEK, AUERSPERG HERCZEGNŐ, MEYTENS, majd

JOZEFA FŐHERCZEGNŐ, HOHENTHAL GRÓFNŐ 6s

NYMPHENBURG GRÓFNŐ, stb.)

(Jozefa főherczegnö, Hohenthal és Nympenburg grófnők jobbról).

JÓZSEF (megpillantva s közeledve): Jozefa... Mégy a Práterbe ?. . . (Egy percznyi habozás

után) : Elkísérjelek ? . . .

JOZEFA FŐHERCZEGNŐ (nevetve) : Oh

dehogy ... ez untatja fenségedet . . . Aztán, — a sárga phaetonban megyek . . . magam hajtok... ilyenkor fenséged mindég boszankodik . . .

JÓZSEF: A tény az, hogy fenséged rosszul hajt . . .

JOZEFA főherczegnö: Ezt épen csak fenséged mondja . . . (Távolodik).

HOHENTHAL GRÓFNÉ (sietve Florence-hoz ):

Florence . . .

JOZEFA FŐHERCZEGNÖ: ( Hohenthal gróf- néhez) : Henriette, jön ? (Megpillantva, hogy

Fiorence-szai beszélget) : Azaz nem . . . Maradjon... Nymphenburg grófnő . . .

EGY LAKÁJ (a középről) : ő fensége fogata

előállott . . .

(Jozefa főherczegnö és Nymphenburg grófnő el). AUERSPERG HERCZEGNŐ (Józsefhez, aki

távolodik) : Fenséged elhagy bennünket ? . . .

142

József: Ugy látom Meytens-el valami titkuk

van . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (rejtélyesen í» bi- zalmasan) : Ha tudná Josephus... micsoda meglepetés vár fenségedre . . .

JÓZSEF (közönnyel) : Oh . . .

auersperg herczegnő: De hát semmi sem érdekli ? . . .

József (sóhajtva) : Sőt . . . sok minden . . .

auersperg herczegnő: Fenséged oly kü- lönös — oly érdekes . . .

József: Boldog vagyok . . .

auersperg herczegnő: Hogy mondja ezt ! . . .

József: Hogy mondjam ? . . . Én, fájdalom, nem vagyok sem Sonnenfels . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (tiltakozón):

Quelle horreur !

JÓZSEF: Sem Bessenyei . . . (Távolodik). AUERSPERG HERCZEGNŐ (József felé):

Igen rövid kihallgatás . . .

József (unottan) : Én istenem . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Mért nézi ugy a nőket, mint a sóbálványokat ?

József (mosolyogva) : Mert visszanéztek, amikor Sodorna égett . . .

MEYTENS (meghajolva) : Fenség . . . (Köszöntések. József el jobbról ).

NEGYEDIK JELENET.

GRÓF CASTELN\AU FLORENCE. AUERSPERG HERCZEG- NŐ, HOHENTHAL GRÓFNŐ, MEYTENS.

AUERSPERG HERCZEGNŐ (megpillantva Hohentha! grófnét, aki roppant felindultan közele- dik, s könnyed ijedtséggel) : De hát mi történt ?

143

HOHENTHAL GRÓFNÉ (kétségbeesetten): Jaj!

Jaj ! ... . ( Fiorence-hoz) : De hát Florence szi- vem, küldje el Meytenst . . .

MEYTENS (akinek Florence kezet nyújt) : A

viszontlátásra . . . még a délután . . . odaát az atelier-ben . . .

florence (küzködés után) : Nem, Meytens... nem lehet . . . nem jövök többé . . . Hagyjuk abba azt a portrait-t . . .

MEYTENS (megdöbbenve) : Hagyjuk abba ? ...

Vájjon tréfál Castelnau kisasszony ? . . .

florence: Én nem tréfálok . . .

meytens: De hát mit jelent ez ? . . . Szent Rafael, csak nem bántottam meg? ... (Auers-

perg herczegnöhöz, aki figyelmessé lett) : Her-

czegnő ...

AUERSPERG HERCZEGNŐ (fölényes jóindu- lattal) : Meytens ?

MEYTENS (kétségbeesetten) : Képzelje CSak,

Castelnau kisasszony . . .

AUERSPERG herczegnŐ: Nem akar mó- déit ülni a pármai herczegnő portraitjához ? . . . (Florence-hoz) : Ej, ej, kis szeszélyes . .

florence: Ez nem szeszély ....

auersperg herczegnŐ: Kegyed nélkül pedig . . . ( Meytenshez) : ugy-e bár, lehetetlen ez a portrait !

meytens: Azaz hogy Castelnau kisasszonyt lehetetlen nélkülöznöm . . . Már hozzászoktam . . . Már nem is tudnék dolgozni nélküle . . . Annak a régi és elmosódott rajznak mely Izabella herczegnőről rendelkezésemre áll, ő adja vissza az élet hevét ; az alakja, a tekintete egy megdöb- bentő feltámadás, tele szépséggel, ifjúsággal, a

144

szinek zenéjével ! . . . A mint előttem áll az el- hunyt fenség, kék ruhájában s azzal a nagy arany fésűvel a hajában . . . nem, nem, ha Castelnau kisasszony nem akarna jönni többé, Pármai Izabella kétszeresen meghalt volna nekem . . .

auersperg HERCZBGNŐ: És Josephus- nak is ... Mi meg akartuk lepni őt . . .

PLORENCE: ő fensége nem kívánja ezt a portrait-t . . .

auersperg HERCZEGXŐ: Nem kivánja?... De hiszen nem is tud róla . . .

FLOREXCE (gyötrődve) : £n istenem . . .

-Meytens: Ő fensége boldog volna . . .

HOHEXTHAL GRÓFNÉ (aki időközben maga M keresgéli, most felindultan Florence-hoz ): Ugyan

szivem, nyugtassa meg az öreget . . . hadd men- jen már . . .

FLOREXCE (legyőzve, Meytenshez) : Hát nem

bánom . . .

MEYTENS (boldogan, kezet csókolva) : Ah ! . . .

Ma délután ... a kék ruhában, az aranyfésűvel...

FLOREXCE (gyötrődve) : Igen, igen . . .

meytexs: Végre !

HOHEXTHAL GRÓFXÉ (türelmetlen) : A vi- szontlátásra, kedves Meytens . . .

(Meytens köszönt és elsiet).

ÖTÖDIK JELENET.

ELŐBBIEK, MEYTEXS nélkül, végül STORCH báró.

AUERSPERG HERCZEGXŐ (alighogy Mey- tens távozott, élénken) : De hát nem értem . . .

HOHEXTHAL GRÓFXÉ (felindultan) : Flo-

rence el van veszve !

145 10

FLORENCE (kiáltva, hátrálva) : Én ! !

hohenthal grófné: Egy lángolóan sze- relmes levele eltűnt az asztaláról . . .

AUERSPERG HERCZEGN Ő: Hm ! A Storch

keze . . .

FLORENCE (megdöbbenve) : Egy lángolóan

szerelmes levelem ? . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (Hohenthal gróf-

nőhez) : A melyet te irtál, epedő gyermekem . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (szemérmetlen taga- dással) : Oh, én . . . nem . . .

florence (remegőn) : Grófnő, nekem csak átirnom kellett . . .

auersperg herczegn ő: Az irás e levélen?

florence: A grófnő konczeptusát eltéptem... Az irás : az én írásom . . .

HOHENTHAL GR ÓFNÉ: Csak ez bizonyít ! . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ ( Florence-hoz) :

Ah, szegény leányom ... A császárnő ? . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Egy óra múlva tudni fogja, hogy — ő . . .

AUERSPERG HERCZEGN ő ( felnevetve ): Oh!...

(Szigorúan) : Henriette . . . ezt a leányt . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: De hát miért ir szerelmes leveleket ? . . . Rólam mindenki tudja, hogy erényes vagyok . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (Hohenthal gróf- né hangját utánozva) : Még akkor, is ha Cseklé- szen barangolok ... Ez rimel.

FLORENCE (gyötrődve) : Én . . . én . . . mivé

leszek ! . . . Gróf Castelnau Florence az udvar előtt . . . !

auersperg herczegnő: Ez nem lehet . . . Elvégre a védelem könnyű . . .

146

o «g%3r» »

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Ha engem vádol, letagadom . . .

Fi.OKF.Mi-: (remegőn ) : Letagadja ? . . . Mért? . . . . E levél hangja, igaz . .

U KRSPERG HERCZEGNŐ: TÚlheveS ? . . .

FLO BENCE: A szavaknak . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: FoiTÓ ÖlelkezésÜk

van ... a papir szinte ég alattuk . . (A her- czegnőhöz) : Ha tudnád, hogy Florence ir sze- relmes levelet !

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Akiben ennyi hév van, az tán maga is szeret ? . . .

FLORENCE: Herczegnő . . .

auerrperg herczegnő: De nem ír- hatván a saját számlájára : szerelmes sikolyát elküldi Versaillesba ? . . .

FLORENCE (megremegve) : Herczegnő . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ: Köszönöm, ha a leveleimbe a saját szivét fojtotta . . .

florence : A grófnő buzdított : csak sziláján, lobogva ! . . . A hang szilaj, megengedem . . . de a levél bevallható : rokonok között ez ártatlan szerelem . . .

auersperg herczegnő: Rokonok kö- zött ? . . . Saint-Germain . . .

hohenthal grófné (kitörve. ) .- Saint-Ger- main nem a cousin-em !

FLORENCE (megremegve) : Nem ? (És rög- lön megértve, lázasan) : Oh !

hohenthal grófné: Ezt egyébként sejt- hette, szivem . . . cousin-nek nem irunk ilyen leveleket . . .

auersperg herczegnő: Nem is a cousin- nek irt Florence, de annak, akit szeret . . .

147 10*

«■ ■ ■ d^gtfó1 °

hohenthal grófné: Hát akkor ne is panaszkodjék . . . sőt ! . . . E levelekkel köny- nyithetett a szivén . . .

FLORENCE (sirva) : Mért hogy mégis olyan súlyos, ha könnyítettem én . . .

hohenthal gr ófnÉ: Én férjes nő vagyok. A jó hírnevemnek vége . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (gúnyosan) : S

hogy csalódnék Ö felsége !

hohenthal grófné: Kegyednek köny- nyebb, Flórikám . . . Kegyed szabad . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ (mint az előbb) :

S még férjhez is mehet egy hét alatt . . .

(Odakünn trombitaszó, dobpergés, a császárnő ér- kezését jelezve. Ugyanakkor kocsidübörgés, lódobo- , gás. És Storch báró balról megjelent).

HOHENTHAL GRÓFNÉ (ijedten a trombita- szóra) : Jaj ! . . . Jaj ! . . .

FLORENCE (remegőn) : Herczegnő . . . (Le- térdel a herczegnő elő).

HOHENTHAL GRÓFNÉ (megpillantva Stor-

chot) : De nézzük, vájjon megmenthető . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Mily JÓSZÍVŰ ! ... HOHENTHAL GRÓFNÉ (Storchhoz közeledve):

Báró Storch, — grófságot azért a bolond levél- ért.. .

STORCH BÁRÓ (egy csomó Írással a kezében, gúnyosan néz, jelbigy esztelt ajkkal) : Hem . . .

Hem . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (busán) : Nekünk,

Kikivel, sohsem volt gyermekünk ... Mi adop- táljuk Önt . . .

storch báró: Kissé éltes gyermek vol- nék ... Én láttam a vizözönt . . .

148

o *B8&t " o

(A kocáik megállottak. Alantról zaj, beszélgetés ). HOHENTHAL GRÓFNÉ (idegesen): Hát

nincs mód ?

STORCH BÁRÓ (dermesztő szárazsággal) : A

grófné tréfál . . . Ezek államügyek . . .

HOHENTHAL GRÓFNÉ (bosszúsan) : Oh för- telmes erkölcs-bakter ! . . . (A herczegnő és Flo- rence felé, a szoknyáját könnyedén megemelve ): A kis Hohenthal . . . (Meghajlik és elszalad).

ATJERSPERG HERCZEGNŐ: Elszelel...

FLORENCE (remegőn) : A Császárnő . . . (Fel- áll és hátrál).

HATODIK JELENET.

AUERSPERG HERCZEGNŐ, CASTBLNAÜ FLORENCE. STORCH, MÁRIA TERÉZIA, A CSÁSZÁR, LACY GRÓF, BLÜMEGEN GRÓFNŐ, KÍSÉRET — a perronou a VADÁSZ és LAKÁJOK — majd KAUN1TZ, majd KAMPHILLER, HINDER, FŐUDVARMESTER, KAMARÁSOK, TISZTEK, BESSENYEI stb.

MÁRIA TERÉZIA (a császárral együtt lépve

be, vidáman) : Ah, be ragyogó idő ! Be boldog

voltam ! . . . (Pénzt hajítva egy tiszt felé) : Ezt a

trombitásnak ... Az őrség legénysége igyék egy kis bort . . . Mindenki egy pohár bort . . . (Né- hány aranyat egy másik tisztnek) : Azoknak 3.

kicsi öreg asszonyoknak, akik almát árulnak a hietzingi kapunál ... Oh a Práter be gyönyörű!.. A fiukat is láttuk és Krisztinát . . . Tónikát a fehér pony-n, nagyszerű száguldozásban . . . A császár is boldog volt mellettem ... és én, én, be boldog voltam ! . . .

a császár: Herczegnő . . .

149

aiersperg herczegnŐ: Kegyes szivével felséged, védje meg ezt a gyermeket . . .

A CSÁSZÁR (kedélyesen) : Ki bántja ? AIERSPERG HERCZEGNŐ: Storch . . . (A .,■ nevel is tovább beszélget Auersperg lier- czegnöve! ).

( Florence újra hátrált és vár). .MÁRIA TERÉZIA (a herczegnö felé) : Her-

czegnő, mily ékes ruhában ! . . . Még mindég a Madame de Pompadour faiseur-je ?

blumegen GRÓFXŐ: Most már talán a Du Barry-é ? . . .

mária terézia: Grófnő, Önt senki sem

kérdezte. . . ( Blumegen grójnü elmegy) : A kis

Lichtensteint is láttuk . . .

auersperg herczegn ö: Már felépült? . . .

A császár: Igen, de oly bus szegényke, a miért a várt angyal leány s nem fiu . . .

MÁRIA TERÉZIA: Ehj, a fiuk szeretnek a szép leányok után futni . . . (Storchhoz, akitől

átveszi az cratokat, sóhajtva): De mOSt, isten hOZ-

zád gyönyörű idő ! . . .

A CSÁSZÁR (hátradőlve a pamlagon s enyhe bánatossággal) : AugUSZtUS . . . de már az ŐSZ

érezhető . . .

AUERSPERG HERCZEGNŐ: Rajtam ? . . . A CSÁSZÁR (rejtett fájdalommal): Horczegnő... MÁRIA TERÉZIA (hirtelen) : CastelnaU kis-

asszony . . .

FLORENCE (megremegve és egy lépést közeledve ) Felség . . .

MÁRIA TERÉZIA (miközben átfutja az Íráso- kat) : Mit szól Tónikához ? . . .

florence: Oh